Szomorú évforduló a párkányi híd történetében

1035-ben rév kötötte össze a királyvárost és Kakathot (Párkányt). Az első cölöphidat a két város között 1585-ben a törökök építették. Ezt a császári csapatok lerombolták. A később épült pontonhíd 1863-ban, a párkányi csatában pusztult el. 1762-től hét ladikra épült repülőhíd kötötte össze a Duna két partját. 1842-ben hajóhíd épült ezen a helyen, amit 1849-ben felgyújtotta. Három év múlva építették újjá.

Helyét négy évtized elteltével a Mária Valéria híd vette át, amelynek építése 1893-ban kezdődött meg. Nevét Mária Valéria főhercegnőről, a „magyar gyermekről” kapta. Erzsébet királyné, Mária Valéria édesanyja igyekezett későn érkezett lányát magyar szellemben nevelni. Ahhoz, hogy Magyarországon lássa meg a napvilágot, elsősorban Erzsébet királyné ragaszkodott – gesztusként az őt rajongva tisztelő magyarok felé. Az udvarban és később a lakosság körében is általánossá vált, hogy Mária Valériát a „magyar gyermeknek” nevezték, ami egy idő után terhessé vált számára. Édesanyja szándéka ellenére elfordult a magyaroktól, és családtagjaival, rokonaival is csak németül beszélt.

A róla elnevezett hidat az első és második világégés során is súlyos támadás érte. Az 1919-es robbanást egyes források szerint véletlen baleset okozta, más források szerint Párkány védelmében csehszlovák katonák robbantották fel a hidat a magyar Vörös Hadsereg hadműveletei miatt. Teljes helyreállítása után csak 1927-ben indulhatott meg rajta a forgalom. A híd tragédiája 1944. december 26-án megismétlődött: a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta, három középső íve jelentősen megrongálódott.

Újjáépítése – elsősorban politikai okok miatt – közel hatvan évet váratott magára. A szlovák és a magyar kormányfő végül 1999-ben írta alá a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást. Az újjáépített átkelőt 2001. október 11-én avatták fel.