Szlovákia egyik diákszemélyisége: a magyar iskolától a Berkeley Egyetemig

Mit kutat és hogyan képzeli el a jövőt? Mi az amerikai oktatási rendszer egyik negatívuma? Erről is kérdeztük.

Mióta vagy a neves amerikai egyetem munkatársa, és hogyan kerültél a Szlovák Műszaki Egyetemről a tengerentúlra?

2016 augusztusában védtem meg a doktori munkámat a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán. Másfél évig Pozsonyban voltam, másfél évig Dániában. Az utolsó évemet már kint töltöttem a Berkeley-n. Egy hongkongi nemzetközi konferencián kerültem kapcsolatba a Berkeley munkatársaival. Az egyetem professzora néhány hónappal később szólt, hogy szakembert keresnek arra a projektre, amellyel a doktori disszertációmban foglalkoztam. Elfogadtam az ajánlatukat, és náluk folytatom a projektem, amely a házak belső környezetét vizsgálja. Július végéig szól a szerződésem az egyetemmel.

Mivel foglalkozol?

A doktori disszertációmban az épületek belső környezetének minőségével foglalkoztam. Most részletesebben dolgozom a témán. Épületgépészetet tanultam, azt, hogyan működik a szellőztetés, a hűtés, a vízrendszerek és a szennyvízelvezetés. Szlovákiában sok a panelház és a belső levegő minőségével nálunk keveset foglalkoznak. Míg Skandináviában és Észak-Amerikában ez nagyon felkapott téma. Ezért a munkavezetőmmel úgy döntöttünk, felmérjük az itthoni helyzetet. Hőmérsékleti és levegőminőségi adatokat gyűjtünk a világ minden tájáról. Az együttműködésünk kezdetén felajánlottam a saját adatbázisomat, így Szlovákia és Somorja is bekerült a projektbe. Főleg arra fókuszáltunk, mi változott azóta, hogy beléptünk az Európai Unióba. Nálunk az épületek természetes módon szellőznek. Meg akartuk nézni, milyen hatással van a felújítás a belső környezetre és az emberek közérzetére.

Miben más az amerikai környezet és az egyetemi élet? Úgy működik kint a felsőoktatás, ahogy a filmekben látjuk?

Olyan a kampusz, ahogy az amerikai filmekből ismerjük. Egy nagy területen megtalálható az egyetem összes tanszéke, az irodák és a kollégium. Vannak sportcsapatok, táncos lányok és diákházak. Jelentős különbség az, hogy díjköteles az oktatás és nagyon magas a tandíj. Ez az emberek műveltségén is meglátszik. Évente több tízezer dollárt is elkérhetnek az egyetemek a képzésért, a hallgatók diákhitelből fizetik a költségeket. Így a szegényebb környezetben élő okos emberek nehezen kapnak lehetőséget. A mi kampuszunk nemzetiségileg sokszínű. Pozitívum, hogy van pénz a kutatásra, ennek köszönhetően könnyebben lehet eredményeket elérni, mint itthon. A tanszékek együttműködnek a vállalatokkal, így a hallgatóknak a tanulmányaik befejezése után egyszerűbb elhelyezkedni. Nagyobb hangsúlyt helyeznek a gyakorlati oktatásra, ezzel jó eredményekre ösztönzik a diákokat. Aki elvégzi az egyetemet, annak megfelelő ismeretei vannak, jól képzetten állhat munkába. A hazai egyetemek általában a lexikális tudást kérik, nem a gyakorlatot részesítik előnyben, pedig ez nagyon fontos.

Hogyan sikerült beilleszkedni a kampuszon? Már otthonosan mozogsz?

Úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem ott. Bizonyos idő után vágyom haza, itthon viszont az egyetem hiányzik. A barátom már kint volt előttem, ennek köszönhetően nem volt nehéz a beilleszkedés. De néhány hónapig így is eltartott, míg megszoktam az új környezetet. Az Egyesült Államokban más a kultúra, mások az üzletek, a közlekedés.

A válaszaid alapján úgy tűnik, mintha a világ egyik legegyszerűbb dolga lenne egy elit amerikai egyetemen tanulni. Valóban így érzed?

Ez elsősorban nagyon jó tapasztalat, és remélem, hogy egyszer visszajöhetek Európába. Az utazás által lehet jobban megismerni a többi nemzetet. Az iskolában tanultunk történelmet, földrajzot, de ezt könnyű elfelejteni. Itt nemzetközi barátságokat alakítunk ki, így többet megtudunk más nemzetekről, megismerhetjük mások kultúráját. Nagyon jó barátokat szereztem, akikkel összetartunk, és nem azt nézzük, kinek mije van, vagy milyen a gazdasági helyzete. A díjátadó előtt is annyi örömet szereztek nekem a lelkesedésükkel, amit itthon ritkán érzek.

Hogyan lesz valaki a Szlovákia diákszemélyisége cím jelöltje?

A díjra a kar dékánja jelöli az arra érdemes személyeket. Engem e-mailben értesítettek, másodszor jelöltek. A tizenkét kategória jelöltjei közül a zsűri választja ki a legjobbat. A fődíj mellett a BMW különdíját is kihirdették, amelyet én vehettem át. A szüleimmel együtt nagyon meglepődtünk. Az internetes szavazáson kategóriámban én kaptam a legtöbb szavazatot, de a közönségdíj megnyerésében nem értékelték külön az ágazatokat.

Milyen érzés volt átvenni a második legrangosabb elismerést?

Nagyon örülök, mert látom, hogy megbecsülik a munkánkat. A kiválasztásban nincs helye a politikának. Szakmai bizottság döntött a díjról, így senki nem befolyásolhatta az eredményeket. Sok nehéz munka és küzdelem áll az elismerés mögött, amely a doktori tanulmányaim méltó lezárása. A díjjal az egyetemnek is meghálálhatom azt, amit értem tett.

Hogy emlékszel vissza a diákéveidre? Egy elismert kutató munkája bizonyára nem könnyű.

A kulcs az, hogy élni kell a lehetőségekkel, bezárkózva nem lehet várni a sikereket. Nyitottnak kell lenni az emberek felé, próbálni társalogni és kapcsolatokat építeni, mert ez visz előre a jövőben. A tanulmányaim elején nem tudtam jól angolul, nyaranta Londonban dolgoztam bébiszitterként, így csiszoltam a nyelvtudásom. Gyerekként visszahúzódó voltam. Amerikában viszont megnyíltam, mert ott el kell adni magad. Határozottnak kell lenni és kérdezni kell. Dániában sok ösztöndíjat kaptam, ennek köszönhetően tudtam utazni konferenciákra is. Közben bejártam a világot. Voltam Prágában, Brazíliában, Moszkvában, Torinóban és Chicagóban is. A tanuláson és a munkán kívül a szórakozásra is mindig volt idő.

Említetted, hogy júliusig szól a megállapodásotok. Hogyan tovább?

Kicsit nehéz helyzetben vagyunk, mert a barátom belgrádi, így nehezebb megtalálni azt a munkát és helyszínt, ahol együtt dolgozhatunk. Örülnék, ha mindketten visszajöhetnénk Európába, de itt még gyerekcipőben jár a téma, amellyel foglalkozom.

Mit tanácsolnál a hazai diákoknak, akik hozzád hasonlóan magyar iskolából indultak, nem tökéletes a nyelvtudásuk, de egy neves egyetemről álmodoznak?

Elsősorban azt, hogy legyenek céltudatosak, és ne legyenek szégyenlősek. Nagyon sok sikeres diák magyar iskolában kezdte a tanulmányait, és mindig hangsúlyozom az anyanyelvű oktatás fontosságát. A lehetőségek adottak, csak nyitottnak kell lenni és élni velük. Jó példa erre az egyik ösztöndíjam is, amelyre a határidő előtti utolsó napon jelentkeztem. Egy amerikai épületgépész társaság évente meghirdeti a tízezer dolláros ösztöndíjat, amelyet több száz jelentkezőből csupán húsz diák kaphat meg. Tavaly utoljára pályázhattam, nem gondoltam, hogy sikerülni fog, mégis megkaptam az ösztöndíjat. Ez is bizonyíték arra, hogy minden lehetséges. Az nem megoldás, ha otthon a szobámból keresgélek. Adjunk lehetőséget magunknak, vegyünk részt továbbképzéseken és bízzunk benne, hogy a jövő jobb lesz.