Színes, táncos kulturális élet Somorján

Nyáron kevés fellépést vállalnak, idén csak Zselízen, az Országos Népművészeti Fesztiválon adnak műsort a táncosok. A nyári szünet mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a pandémia miatti korlátozások enyhítése után, csak májustól tudtak kisebb létszámú próbákat tartani az öt csoportból álló, mintegy száznyolcvan gyereket táncoltató együttesben.

Óvodától az egyetemig

A Csali és a Csalló Néptáncegyüttesek a tagok egész gyerekkorát felölelik, hiszen óvodástól egészen az egyetemi tanulmányaik kezdetéig több korcsoportban táncolhatnak együtt a gyerekek. Az Iciripiciri Csaliban az óvodás és az elsős gyerekek tanulják meg a néptánc alapjait, majd a Pici Csaliban folytathatják egészen negyedikes korukig. Innen már felső tagozatosokként a Kis Csaliba kerülnek. Az alapiskolából elballagókat a Nagy Csaliban várják. A Csalló Néptáncegyüttesben pedig a fiatal felnőttek kapnak teret. A Covid-19 és a világjárvány miatti korlátozások jelentősen rányomták a bélyegüket az együttes életére, a létszámon azonban ez nem látszik meg. A kicsik érdeklődése viszonylag állandó, a nagyobb korcsportokban azonban már sokszor döntéshelyzetbe kerülnek a gyerekek a sportlehetőségek és a tánc között.

Nagy feladat

Nagy Myrtil, a Csali vezetője és a városi művelődési központ igazgatója elmondta, hogy a karanténidőszakban minden héten küldtek házi feladatot a gyerekeknek, ez azonban nem pótolta a személyes találkozásokat. „Visszaesett a gyerekek kondíciója, mert szinte egész nap a számítógép előtt ültek. Még nem tudtuk elérni a tavaly februári, pandémia előtti szintet, ehhez még sok munka kellˮ – jegyezte meg az igazgató. Júniustól kezdődtek csak el az igazi próbák. Előtte néhány hétig legfeljebb hatos csoportokban dolgozhattak a gyerekkel, aminek előnye az volt, hogy nagyobb figyelmet tudtak fordítani az egyéni fejlesztésre.

Szeretett közösség

A táncosok vezetője attól is tartott, hogy a bezártság miatt majd csökken a fiatalok érdeklődése a tánc és az együttes iránt. Az egyes csoportokban ugyanis különböző szinteken táncolnak a tagok, van, aki a koreográfia és a tánc szeretete, más a közösség, megint mások pedig a hagyomány miatt járnak szívesen a Csali csoportjaiba. Nagy Myrtil hangsúlyozta, hogy valamennyi táncos szerves és fontos része az együttesnek, ezért is különösen örül annak, hogy a koronavírus-járvány után is teljes létszámmal tudják folytatni a munkát, szeptembertől pedig új tagokat is fogadhatnak. Az ifjú táncosoknak a közösség hiányzott a leginkább, ezt némileg a nyári táborokkal próbálták pótolni. A Kis Csalival Doborgazon táboroztak, a nagyobbak és a felnőttek a Szőttes táborában fejleszthették tudásukat. „A fejlődésükön nyomon követhető az intenzív egy hét hatása. Ilyenkor erősödik a néptánc és a népzene iránti szeretetük, olyan közösségben vannak, amely még inkább felerősíti ezeket az érzéseket, amikben nagyon kevés részük volt az elmúlt időszakbanˮ – jegyezte meg Nagy Myrtil. Az együttesnek egyébként is nagyon aktív csoportélete van, fellépésekkel, kirándulásokkal, közös élményekkel, amelyek megélését szintén ellehetetlenítette a pandémia.

Dicsőség és teher

Ritmusra mozogni, megtanulni a koreográfiát, figyelni a testtartásra, a mozgásra, egymásra és a terekre, és énekelni – a tánc komplexitása miatt összetett fejlesztő tevékenység, amelyben egymásra épülnek a gyakorlatok, ehhez azonban megfelelő alap és testfelépítés is kell. Ezzel is foglalkoznak a csoportokban, ugyanis a generációs változások ebben is új kihívásokat teremtenek. „Fizikailag is fejleszteni kell a táncosokat, hogy később megbirkózzanak a nehezebb feladatokkal. A mai gyerekeknek sok gondjuk van a lábukkal. Mivel keveset járnak mezítláb, nem másznak fára, illetve nem túráznak a hegyekben, lerövidül az Achilles-ínˮ – magyarázza Nagy Myrtil. A színpadon megélt 6-7 perces előadás rendkívül intenzív és fárasztó a táncosoknak, akiket sokan a Fölszállott a páva című tehetségkutatóban ismertek meg. 2016-ban a Csali Gyermek-néptáncegyüttes lett a versenyegyüttesek kategóriájának győztese. Ahogy a vezető mondja, nemcsak dicsőség volt az elismerés, hanem nagy teher is, és örül annak, hogy elült a Páva-őrület. A gyerekek minősége ugyanis változó, és nem mindig sikerül olyan erős csapatot összehozni, mint a pávás évfolyamban. „Nincs ez így minden évben, a színvonalat azonban mindenki elvárja tőlünk. Ha nem tudunk megfelelő színvonalú műsort bemutatni, akkor nem vállalunk el egy fellépést. A rendezvényeken már nem a pávás csapatként emlegetnek, de ha Somorján kulturális rendezvény van, onnan nem hiányozhatunkˮ – jelölte ki az együttes helyét a város kulturális palettáján a vezető.

Történetmesélés tánccal

Zselízen a Betyármesét láthatja majd a közönség, gömöri táncokkal egy betyár történetét mesélik el. Ez is egyike azoknak a koreográfiáknak, amelyek üzenetet hordoznak, egy történetet mesélnek el a tánccal a színpadon, Nagy Myrtil szívesen készít ilyen, hozzáadott értéket tartalmazó előadásokat. „Figyelembe kell venni a közönség igényeit és szórakoztatást. Ami a színpadra megy, azzal a községnek készülünk, nem magunknakˮ – szögezte le a koreográfus. Most újra elkezdik a próbákat, felelevenítik a koreográfiákat, és újakat tanulnak be, a tagokhoz igazítják a viseleteket, hiszen a gyerekek a lezárás ideje alatt kinőtték a csizmát, szoknyát, nadrágot. A felnőtt csoporttal már harmadszor kezdik el az új műsor próbáit abban bízva, hogy most végig tudják vinni a felkészülést, és decemberben újra bemutathatják a tudásukat a nagyközönségnek. Legutóbb két előadásra volt szükség, akkora volt az érdeklődés a gála iránt, amelyen egy kerek, nagy műsort adnak a táncosok.

Élet a Covid után

Somorján gyorsan megtelt a nyári kulturális naptár, a szervezők igyekeznek behozni az elmaradt programokat, de az új rendezvények is gazdagítják a választékot. A városban a Csemadok alapszervezet is nagyon aktív, ők szervezték a jelenleg zajló Szent István-napokat. A Mozi klub is számos igényes rendezvényt kínál, ilyen volt a SamariaFolk és a közelgő SamariaJazz. Nem feledkezhetünk meg az aktív somorjai művészekről és művészetpártolókról sem. „A somorjaiak valóban ki vannak szolgálva mindenféle műfajjal. Más a kínálat a magyar és a szlovák nézőknek. A magyar közösségnek sokkal nagyobb a kultúra iránti igénye. A kultúra megmaradásunk és identitásunk egyik eszköze. A szlovák lakosokra ez annyira nem jellemző. Ha valaki a kultúra iránt érdeklődik, akkor Pozsonyban mindent megtalálˮ – mondta Nagy Myrtil, hozzátéve, hogy a művelődési ház közönségének döntő része magyar.