Szfinxek, pentagramma és aranymetszés – titokzatos oszlop Jánosiban

Ma azt tudni, hogy Jánosi község református templomának kertjében található egy oszlop. Elég megkopott és romos, de pontosan beazonosíthatóan és még menthető állapotban, jól összehasonlítható a Meller Simon Ferenczy-monográfiájában lévő eredeti fényképpel. Érdemes lenne az újrafelfedezésre, mert igazi ritkaság, hogy a magyar nemzeti szobrászat legjelesebb alakjainak közös alkotása még egyáltalán létezzen! Egy 1993-as, a Herman Ottó Múzeum kiadásában megjelent forrás szerint ez az oszlop elpusztult. A Gömör megyét bemutató monográfia készítése idején – magának az emlékoszlopnak a keletkezése után szűk fél évszázaddal, 1903- ban – pedig egyértelműen azt írták róla: „az ide tartozó parkban pedig ugyancsak Ferenczitől és Izsótól egy vasból öntött emlék, melynek talapzatát Izsó Miklós faragta”. Igaz, az említett park – a néhai Cifrakert, amely a Szathmáry Király család kastélyához tartozott – már régen megszűnt, de gondos kezek mégis megmentették az oszlopot, és áthelyezték azt mostani helyére. Miért? Mert akikre emlékezik az oszlop, azoknak megérdemelten található vasba öntve a református templom mellett a nevük. Kik ők?

A legrégebben készített vaslapon Lévay Kós István (1738–1816) és felesége – akit az öntvénylapon a nevezett életepárjaként jegyeznek –, Széky Borbála (1752–1815) neve maradt fenn. Ők nem mások, mint a jánosi református templom kazettás menynyezetének donátorai, erről az eredeti mennyezet egyik írásos kazettája tanúskodik, melyet a templomban őriznek ma is. Egy 1845 után készített öntvénylapon Lévai Kós Anna (1785–1845), Szathmáry Király Pál életepárja neve olvasható. Hogy jó ízlésű és gazdag hölgy lehetett, annak az a bizonyítéka, hogy az ő és férje megrendelésére Szentpéteri József híres ötvösmester által készített ezüst kávéskészlet ma az Iparművészeti Múzeum egyik legszebb tárgya. Figyelemreméltó, hogy az eddig említett két öntvénylapon a beírások kidomborodnak, homoksablonos öntéssel készülhettek. Az oszlop harmadik lapján – amelynek betűi viszont már metszve vésettek és homorúak, a vaslemezbe mélyítettek – Szathmáry Király Pál (1780–1852) neve olvasható. Fennmaradt partecédulája szerint Pesten hunyt el gutaütésben. Pál Jánosi és Rimapálfalva református egyházának világi főgondnokna volt, megyei szinten ismert és elismert nemes úrként tartották számon. A Szathmáry Király igen módos család volt, birtokai Gömörben, Ungban, Borsodban voltak megtalálhatók. Külön érdekesség, hogy Jánosi mellett Boldva község is a birtokukban volt. Tehát két olyan település is, amelyről feltételezi a kutatás, hogy ott másolták a legrégebbi összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti beszédet és könyörgést. Fura véletlen lenne csupán? Vagy ki tudja, mi rejtőzik még a birtokviszonyok korai alakulásában?

Titokzatos oszlop

Azt, hogy a Jánosiban álló oszlop Izsó és Ferenczy közös alkotása, a Rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatója, Olga Bodorová állapította meg, miután 2017-ben egy terepbejáráskor azonosították az oszlopot. Az értesülését a múzeum 2018-as évkönyvében nyilvánosságra is hozta. Az oszlop készítéséről viszonylag pontos feljegyzések léteznek. Tudjuk, hogy Ferenczy István jó barátságban volt a Borbély családdal, amely 1850 táján a Szathmáry Király család által építtetett kastélyban lakott. Élete utolsó éveiben Ferenczy, nehéz anyagi helyzete miatt is, gyakran volt ott szeretettel fogadott vendége a Borbély családnak, mely házasság révén került itt birtokba. Szathmáry Király Pált 1852-es elhunyta, hazahozatala után Jánosiban temették el, Pálnak az volt a kérése a partecédula szerint, hogy szeretett nője mellé temessék. Igen ám, de hová? Ha hithű református volt, nem valószínű, hogy a Cifrakertben és nem megszentelt földbe, nem a temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékoszlopot viszont kialakíthattak a reformátusság nagy támogatóinak emlékére ebben a kertben. Elkészítésére Ferenczy Istvánt kérték fel 1853-1854 táján, a művész pedig az éppen Rimaszombatban inaskodó fiatal Izsó Miklóst fogadta fel a vasból készült oszlop kőalapzatának kőfaragói munkáira, sajnos ezek pusztultak el mára a legjobban.

A vasoszlop nem más, mint egy szobor kolligátum, azaz valamilyen szempontból összetartozó vagy egymástól független, egybekötött művek egybefoglalva. Ami jelen esetben két öntvény és egy metszett vastábla, melyek különböző években készülhettek és a Jánosi egyház támogatóinak állítottak emléket. Furcsa, hogy egyházi szimbólumok nincsenek rajta, ellenben vannak szabadkőműves jelek. Úgymint az a három szárnyas szfinx, melyek a hatalom szimbólumai az oszlop három sarkán. Vehetnénk akár a korszak divatos, tehát az empire díszítőművészet elemeinek is, ha csupán ezek lennének ilyen jelek. Szathmáry Király Pál neve felett azonban más is van, egy pentagramma, melyben az aranymetszés tükrözését ábrázolják. Ez szintén szabadkőműves jel. Pál édesapjáról, Szathmáry Király Józsefről (1751–1819) biztosan tudni is lehet, hogy szabadkőműves volt, mégpedig a miskolci Erényes Világpolgár páholy pénztárnoka. Fia, Szathmáry Király Pál – e néven a második a családban – páholytagságáról nincs egyértelmű értesülés, de érdemes lenne ezt is felkutatni. Annyi titok van még a jánosi vasoszlop körül! Kik, hogyan, mikor és miért mentették meg? Sorsdöntő, kik, hogyan és miképp mentik, menthetik most meg az enyészettől? Ki az illetékes ebben? Mert ma ez az egyetlen olyan szabadtéri műalkotás, amely nyilvános helyen látható, s Izsó és Ferenczy közös munkája. Nem lenne jó, ha végleg elpusztulna!

Tájoló

Jánosi községbe a Rimaszombat–Feled közti 531-es úton lehet eljutni, a Szathmáry Király-emlékoszlop a 48.341/20.061 GPS-koordinátáknál található.