Fájdalmas arcú út menti szentecskék Nógrádban

Pinc községbe Losonc felől érkezve rögtön az Ipoly hídja mellett, a folyó gátján áll egy igen figyelemreméltó, szépen karbantartott és a hagyományos Nepomuki Szent János ábrázolásoktól kicsit eltérő szobor.

Eltérő alkotás

A pinci abban más a többi alkotástól, hogy míg általában úgy ábrázolják a szentet, hogy kezeivel magához öleli a megfeszített Krisztus szobrával díszített keresztet és/vagy kezében a Bibliát tartja; a pinci szobor bal kezével az úton járók felé egy csupasz keresztet emel fel, jobb kezében pedig teste mellett tart egy könyvet. Hogy pontosan mikor készült a pinci szobor, erről nem sikerült hitelt érdemlő pontos forráshoz jutni – talapzatán sehol nincs semmilyen felirat vagy évszám – annyi azonban biztos, hogy legkevesebb kétszáz-kétszázötven éves alkotásról van szó. Az Ipoly-parton álló szent szobor attól is érdekes, hogy nem egész emberalakos, annál jóval kisebb, csupán csak háromötödöshöz közeli a mérete. Jól karbantartott, gyakran tisztított és felújított szobor ez, naiv szobrász, jókezű kőműves, kőfaragó alkotása lehet a 18. század végéről, 19. század elejéről. A papi ruha csipkézetét is egészen hitelesen tudta ábrázolni a faragómester, az utókor a puritán stílusú szobrot ma is csupán három színűre, fekete-piros-fehérre színezi, egyéb színt nem használ. Bolyk Nepomuki Szent János-szobráról már jóval többet lehet tudni, ez a szobor színesebb is, arany, zöld és barna szín is megjelenik rajta a kifestésben a fekete, piros és fehér mellett. Ez a szakrális kisemlék attól is más, hogy a bolyki katolikus plébánia épülete előtt van és nem folyóparton. Utak találkozásánál, a falu egykori középpontjában áll egy elkerített területen, díszes, jellegzetesen késő barokk faragványoktól ékes talapzaton. Állíttatásának éve a rajta lévő ANNO 1807 szerint pontosan behatárolható, tehát akár még a falu híres szülötte, a bolyki Katona István, a híres történelemtudós is láthatta életében, sőt, talán az sem kizárt, a szobor alapítását anyagiakkal támogatta, hiszen Katona István a szoborhoz közeli római katolikus templom felújítására is sokat áldozott. A bolyki Nepomuki Szent János-szobor és Pinc Ipoly-parti szobra két jellegzetes nógrádi szakrális kisemlék, két érdekes látnivaló az erre járók számára.

Nepomuki Szent Jánosról

A barokk korban igen népszerűvé vált szent szobrából nagyon sok található a katolikus többségű vidékeken. Általában hidak, folyópartok közelében, vagy akár a hídtesten is elhelyezett szobrai igen elterjedtek, tisztelete népszerű volt, főleg azután, hogy mártírként hitéért meg-gyilkoltatott szentet XIII. Benedek pápa 1729-ben oltárra emelte, szentté avatta. Maga Nepomuki Szent János egy cseh származású pap volt, aki a Pilsen városához közeli Nepomuk városában született, feltételezhetően 1340 és 1350 között. Gyerekkoráról, ifjúkoráról és családjáról semmi írásos emlék nem maradt fenn, azt viszont pontosan tudni lehet, hogy 1369-ben császári jegyzőnek nevezték ki a prágai érseki kancelláriához, majd 1380-ban a prágai dóm papjává szentelték fel, 1389-ben általános helynökké nevezték ki, ami egészen magas egyházi rangot jelentett. A cseh trónon ekkor IV. Vencel ült, akinek ezekben az időkben alaposan megromlott a kapcsolata a római katolikus egyházzal. Nepomuki János Vencel első feleségének, a királynénak gyóntatópapja is volt, s mivel a házasság megromlott, a férj pedig hűtlenséggel vádolta meg feleségét, így az erre való bizonyítékot gyónási titok elárulásának kikényszerítésével szerette volna megszerezni. Nepomuki Jánost emiatt bebörtönözték, kegyetlenül megkínozták, de mivel mindezek ellenére sem volt hajlandó sem hamisan vallani, sem a gyónási titkot elárulni, 1393. március 20-án megölték és holttestét a Károly hídról a Moldvába dobták. Ezért is lett Csehország védőszentje, valamint a folyók, hidak, molnárok, halászok védőszentje és a gyónási titok vértanúja.