Mintha a viktoriánus korba toppanna az ember

Lég az a nagyközség, amely három részből olvadt össze. A Pozsonyba vezető egykori kereskedelmi főút mellett keletkezett, a Csallóköz északi részén. Magáról a településről – amely az egykori Pozsony vármegye egyik nemesek által lakott községe volt – már a tatárdú- lás előtti időkben keletkezett írásos emlék. 1239. március 6-án bizonyos Miklós nevű ispán és aludvarbíró egy Radovan nevű és vele egy írásba bevett más pozsonyivárjobbágyok származási helyét teszi ide Légre. Ez a bejegyzés 783 esztendeje történt! A tatárdúlás után 1250-ből következik az újabb bejegyzés Légről, Bulsu nevű királyi udvarnoktól, majd 1269-ben már mint villa Leg nevű faluként írták le IV. Béla király egyik oklevelében. Nagy múltú tehát a község, mely egy időben a pozsonyi vár tartozéka volt, lakosai pedig nemesi előjogokat élveztek. Korai birtokosai közül a Sárkány, a Zomor és a Szüllő családok nevét őrizte meg az emlékezet. A török kiűzése után, a 18. század vége felé aztán a benyói és urbanói Benyovszky család jutott itt birtokhoz. A Légen letelepedett ág a híres politikus, utazó, a zaklatott sorsú gróf Benyovszky Móriccal rokon családé lett. Móric testvérének leszármazottaié. Lég neves szülötteinek egyike Benyovszky Lajos, a nagybirtokos, ügyvéd és kastélyépíttető, az ő fia, Rudolf – jogász és kiváló tehetségű zeneszerző – egyben a kastély mai arculatának meghatározója is volt. Rudolf nevét ma a helyi iskola őrzi. Egy különleges alakot is meg kell említeni Léggel kapcsolatosan, mégpedig Schöne Nácit, azaz Lamár Ignácot, a 20. század első felének ikonikus pozsonyi figuráját, aki itt hunyt el 1967-ben.

A kastélyról

Érdekes tényt állít a Szlovákiai Műemlékek portál erről az épületről. A Léggel foglalkozó szócikk szerzője szerint ugyanis Benyovszky Lajos 1880-ban egy régebbi kastélyt elbontatott és annak a helyére építtetett saját részére egy úrilakot. Állítólag ez az építkezés egészen a 19. század végéig tartott. A régebbi kastély pedig barokk stílusú volt. Azt a tényt a szakcikk is említi, hogy Borovszky megyemonográfiájában erről az épületről nincs említés. Ami valóban érdekes, hiszen a mai kastély méreteit látva – még ha ez egy korábbinak csak valami maradékán épült volna is – igen jelentős épület maradt ki a megye egyébként pontos és alapos leírásából. Miért? Miért vannak ezek az ellentmondások? Ténylegesen mikor épült Légen a kastély, s hányszor építették át? Nem könnyű a válasz ezekre a kérdésekre.

Mit mond a térkép?

Ha a régi térképek adatait vesszük figyelembe, akkor a Magyar Királyság 1819 és 1869 közt elkészített második katonai felmérésének rajza szerint ott, ahol ma a kastély és az azt körbevevő park található, százötven-kétszáz évvel ezelőtt még csak egy kisebb épület állott, és szántók, kertek voltak. A harmadik katonai felmérés részletes térképe, amelyet 1869 és 1887 közt készítettek el, szintén nem mutat komolyabb épületet és kertet. Induljunk ki abból az adatól, hogy Benyovszky Lajos 1880 táján egy kisebb régi kúria átalakításával kezdte el az építkezést. Másik viszonylag pontos adat az, hogy ezt az építkezést Benyovszky Lajos fia, Rudolf, a zeneszerző, a jótékonyságáról, emberségéről közismert lokálpatrióta fejezte be az 1920-as évek végén. Ekkor kapta romantikus külsejét ez az igen figyelemreméltó épület. Amely tulajdonképpen egy négyszögletes alaprajzú tömb, északkelet-délnyugat tengelyű épület. Északkeleti végén két félköríves, délnyugati végén szögletes bástyaszerű saroktornyokat húztak fel. A kastély kétszintes, a tornyok egy-egy emelettel magasítottak, a homlokzat erősen tagolt, féltornyok, kiugrások teszik dinamikussá. A tetőpárkány neoreneszánsz csipkézetű, az ablakkeretek klinkertéglás kiemelést kaptak. Össz-hatásában így olyan ez az épület, mintha egy skóciai viktoriánus korba cseppennénk bele, amire rájátszik még a szürke homlokzati festés is. Szerencsés sorsú kastély ez, ma üdülőként szolgál, korábban tüdőbeteg-ellátó működött benne, és mindenkori gazdái jól karbantartották, ízléssel, jó szándékkal renoválták, bővítették, megőrizték remek parkját is. Érdemes megnézni!