Szeretetotthon működhetne a volt komáromi árvaházban

A Vág bal partján fekvő, több mint egy hektáros terület és a rajta lévő épület egykor a református egyház tulajdonát képezte, majd a Beneš-dekrétumokra hivatkozva államosították azt. Most a testületi határozatnak köszönhetően ismét visszakerülhetett a református egyházhoz. Az egykori árvaház történetének felelevenítésére és a jövőbeni tervek, elképzelések felvázolására Fazekas Lászlót, a komáromi gyülekezetet lelkipásztorát, a református egyház püspökhelyettesét kértük fel.

Szinte téglánként hordták össze a hívek

„A történet a harmincas évek elejéig nyúlik vissza, amikor a marcelházi gyülekezet fiataljaiban egy bibliakör alkalmával megfogalmazódott a kérdés: ‘Hol található ma Jézus, és ha ma születne, ki fogadná be őt?’ Ezt a felvetést továbbgondolva jutottak el odáig, hogy a legnagyobb segítségre a legelesettebbeknek, az árva kisgyermekeknek van szükségük. Ötletük nyomán megalakult a Bétel Egyesület, amely először Marcelházán, majd Kiskoszmályon, Léván és végül, 1938-ban Komáromban hozott létre árvaházat. A Bétel Egyesület az akkori városi tanácstól igényelt alkalmas földterületet, és a testület azzal a feltétellel tett eleget kérésüknek, hogy egy éven belül felépítik az árvaházat. A hívek – időt, energiát nem sajnálva – alig négy hónap alatt teljesítették a feladatot. Szinte téglánként hordták össze a szükséges építőanyagot. A munkálatokba nem csak a környékbeliek kapcsolódtak be, voltak, akik 100 kilométeres távolságból jöttek, hogy segítsenek” – tudjuk meg a lelkipásztortól. A Timóteus-palotának nevezett árvaházba 1938 őszén 25 gyermek költözhetett be. „Az alkalmazottak isteni elhívásra, mindenféle juttatás nélkül, pusztán a kosztért és a szállásért foglalkoztak a lakókkal. – mondja a püspökhelyettes. – Ellátásuk közadakozásból valósult meg, és mindig akadtak jótét lelket, akik kisebb-nagyobb adományokkal, élelmiszerrel, ruházattal segítették ki az árvákat.”

Árvaházból pionírház

Az árvaház szerencsésen átvészelte a háborús időket is, az azt követő békét viszont már nem élhette túl. A háború utáni rendszer urai „az állam szempontjából megbízhatatlan jogi személynek” minősítették ezt a szeretetotthont és a Beneš-dekrétumok alapján államosították. Később, 1948-ban a Bétel Egyesületet is feloszlatták. Az azt következő időszakban főként pionírházként működött, az utóbbi jó pár évben viszont már üresen áll. A kilencvenes évek kezdetétől többször cserélt gazdát, hol a város, hol a járási hivatal tulajdonában volt az épület. A rendszerváltást követően egyházunk folyamatosan próbálta az éppen aktuális tulajdonostól visszaigényelni az ingatlant, de nem jártunk sikerrel. Pedig akkor még jó, szinte azonnal beköltözhető állapotban volt az épület. Sőt, egy németországi segélyszervezet 50 ezer márka támogatást is felajánlott átalakítására és kezdeti fenntartására.

Minden mozdíthatót elvittek

A huzavona eredménye az lett, hogy az évek óta üresen álló épületből minden mozdítható eltűnt, egy ép ablaka sem maradt, helyenként beszakadt a tető, sok helyen a falakból rángatták ki a vezetékeket. „Az embernek elfacsarodik a szíve ekkora pusztítás láttán. Emiatt természetesen jóval magasabbak lesznek a helyreállítási költségek is. De nem lehetünk kicsinyhitűek. Most elsősorban annak kell örülnünk, hogy a képviselők ránk nézve ilyen pozitív döntést hoztak, a továbbiakban viszont már rajtunk a sor. Ha elődeink közadakozásból négy hónap alatt fel tudták építeni az árvaházat, mi sem hátrálhatunk meg a feladat elől. Számítunk a hívek adományaira nemcsak itt Komáromban, hanem más hazai és külföldi gyülekezetekben is, emellett természetesen pályázatokat készülünk benyújtani minden lehetséges helyre. Hisszük, hogy a jó ügy érdekében képesek összefogni az emberek, és igyekezetünknek hamarosan látható eredménye lesz” – véli a lelkész.

Bentlakásos és napközi otthont is szeretnének

„Az épületben elsősorban idős emberek bentlakásos otthonát szeretnénk kialakítani – árulja el Fazekas László. – Tervezzük továbbá öregek napközis otthonának létrehozását, de a lehetőségek szerint helyet biztosítanánk itt a gyülekezeten belüli ifjúsági és gyermekcsoportok tevékenységének is. Minket más, magán nyugdíjaspanziókkal, öregotthonokkal szemben nem az üzleti érdekek vezérelnek, a neve is mutatja: szeretetotthont kívánunk létrehozni. Ahogyan Pál apostol levelében is olvashatjuk: ‘A szeretet nem keresi a maga hasznát.’ Ez a gondolat vezérel minket is, és hiszem, hogy ez a hitvallás az egyedüli méltó egyházunkhoz, hitünkhöz.”