Szentiváni Kóruséj Ipolyság udvaraiban

„Az volt a szándékunk, hogy új formában népszerűsítsük a kóruszenét. A kórus vezetőjével, Béres Gáborral gondoltuk tovább a korábbi zenei programjainkat. Ipolyságon a Musica Aurea Vegyeskar évente két koncertet szervez hagyományosan, az egyiket az adventi időszakban a katolikus templomban, a másik pedig tavasszal Nemzetközi Pünkösdi Kórusfesztivál néven fut évek óta a református templomban. Ezeknek van egy állandó közönsége, ami nagyon fontos számunkra. Az új rendezvénnyel igyekeztünk meglepni a közönséget azzal, hogy szokatlan helyszíneket választottunk: elkerültük a hagyományos koncerttermeket és az egyenruhás megjelenést, ötvöztük a flashmobot a Kórusok Éjszakája esemény tapasztalataival, mindez pedig különleges hangulatokat eredményezett” – részletezte N. Tóth Anikó, a rendezvény egyik szervezője.

Az esemény apropója Szent Iván éjszakája volt, melyhez pogány és keresztény rítusok kapcsolódnak. A nyári napfordulóhoz, az év legrövidebb éjszakájához tartozó szokás volt a tisztító, bajelhárító, betegségűző, szerelemvarázsló tűz meggyújtása, illetve átugrása.

A kísérleti jellegű Szentiváni Kóruséj – Éneklő udvarok teljesen új zenei eseményformát jelentett a kórusok és a város kulturális életében. A program délután élményműhellyel indult, mely során az egyes kórusok nemcsak szóban meséltek magukról, hanem elénekeltek egy-egy rájuk jellemző művet a repertoárjukból, majd tanították egymást: a Zobor Hangja Vegyeskar autentikus koloni szentiváni népdalokkal, a hazai kórus egy reneszánsz madrigállal, a budapesti énekkar pedig egy megzenésített Radnóti-verssel ajándékozta meg kórusbarátait.

„Egy hagyományos kórustalálkozó általában úgy zajlik, hogy három-négy kórus egymást követően feláll a pódiumra, előadja a műsorát, a többiek pedig hallgatják. Itt a koncertet megelőző workshop alkalmat adott az összehangolódásra és együtt alkotásra” – tette hozzá N. Tóth Anikó.

A nyilvános program este kilenc órakor vette kezdetét a Menora Saag Centrum Artis épülete előtt. Az énekesek és a közönség fáklyákkal, mécsesekkel, rítusénekekkel vonult a különböző helyszínekre, így a Honti Múzeum udvarára, ahol Csáky Antal vezetésével a koloni Zobor Hangja Vegyeskar énekelt. Majd a Bovi étterem udvarán az ipolysági Musica Aurea Vegyeskar adott koncertet Béres Gábor vezényletével. A fáklyás felvonulás harmadik megállója a zsinagóga udvara volt, ahol a Song Factory Budapest lépett fel. Mind a három énekkar különböző zenei stílusok és témák jegyében összeállított repertoárral készült az alkalomra. A Zobor Hangja Vegyeskar a zenetörténet különböző korszakaiból válogatott műveket szólaltatott meg több nyelven, a Muisca Aurea Vegyeskar reneszánsz madrigálokkal, kortárs kórusművekkel és népdalfeldolgozásokkal szórakoztatta közönségét, a Song Factory Budapest pedig a populáris zene világába kalauzolta el az érdeklődőket jórészt karnagyuk, Hetei-Bakó Benedek feldolgozta dalokkal.

„Nagyon érdekes tapasztalatról számolhatunk be, ugyanis a fellépések olyan udvarokban zajlottak, melyek általában néptelenek. Ezeket töltöttük meg élettel, hanggal és fénnyel, a helyszínek így új jelentést, energiát kaptak. Örültünk a szép számú hallgatóságnak, a visszatérő közönségünkön kívül számos új érdeklődő is eljött. Vették a lapot, egykettőre megtanulták a helyszínek közötti vándorlás során énekelt varázsdalokat, melyeknek köszönhetően még a gyülekező sötét felhőket is sikerült szétkergetnünk” – mondta el lapunknak N. Tóth Anikó.

Újságírói kérdésre arról, hogy a kórusok korábban találkoztak-e, a szervező elmondta, hogy a Zobor Hangja és a Musica Aurea már több alkalommal koncertezett együtt Ipolyságon és Kolonban, a Zobor Hangja és a Song Factory pedig a közelmúltban közös szekcióba került a Dalvölgy elnevezésű veszprémi rendezvényen. „A három kórust szépen összefűzte az ipolysági kóruséj, melynek zárlatában meggyújtottuk a szertartásos szentiváni tüzet, elénekeltük a délután tanult dalokat, azokat a műveket, melyek mindhárom énekkar repertoárjában megtalálhatóak, valamint népdalokat és más közismert és kedvelt dallamokat a közönséggel együtt – mindez izgalmas zenei kaland, felemelő élmény és nagy öröm volt” – zárta a gondolatait N. Tóth Anikó.