Szeniorpanzió nyílik Nagymegyeren

A megközelítőleg egyhektáros területen álló, 2500 négyzetméter hasznosítható területtel rendelkező négypavilonos létesítményben 46 egy- vagy kétágyas szobát alakítottak ki, a panzió kb. 75 személy befogadására alkalmas.

A leendő lakókat a saját szoba kényelmén és nyugalmán kívül egyebek között könyvtár, tornaterem, ökumenikus imaterem, közösségi helyiség, teljes körű szolgáltatás és tágas park várja. A konyha és az étterem akár 100 fő napi ötszöri étkezését képes biztosítani – természetesen speciális igényeknek is megfelelően. Az egészségügyi felügyeletet állandó nővéri szolgálat formájában tervezik megoldani a tulajdonosok. Igény esetén szervezett szabadidős programokról is gondoskodni tudnak.

Nagymegyeren az elmúlt hónapokban a panzióról csak annyit lehetett sejteni, hogy nem az átlagos nyugdíjasokat célozza meg – ezt az információt az épületben tett séta során az idegenvezető szerepét vállaló tulajdonostársak – Zászlós Gábor, Szabó Ervin és Kovács György – is megerősítik. Mint mondják, a panziót olyan konstrukcióban fogják működtetni, amely több pontban is eltér a hasonló típusú intézmények esetében megszokottaktól. A nyugdíjasotthonoknál általános, hogy fenntartásukban a kommersz és a non-profit szféra keveredik, azaz nemcsak a lakók fizetnek, az állam is hozzájárul „fejpénzzel” a költségekhez. Ezzel szemben a nagymegyeri szeniorpanzióbeli ellátáshoz az állam nem járul hozzá, a költségeket a hangsúlyozottan ügyfélnek tekintett lakók (avagy hozzátartozóik) állják.

Különlegességnek számít, hogy a létesítmény szállodai típusú elhelyezést biztosít, és igény szerint rövid, vagy hosszú távon is igénybe vehető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. a nyári szabadságolások idején, külföldi tanulmányutak vagy munkavállalás esetén, amikor nem egy család számára fejtörést jelent, hogyan lehetne gondoskodni az idős szülők, nagyszülők megfelelő ellátásáról, a nagymegyeri panzióban ez is megoldható lesz. Ahogy természetesen a tartós elhelyezés is.

A szolgáltatásokért a létesítmény napidíjat számol fel, „belépőt” viszont – ami a hasonló komfortfokozatú szlovákiai otthonok esetében néhány százezer korona, nem követel. Konkrét összegekről a tulajdonosok egyelőre nem kívántak beszélni, mint mondták, viszonyítási alapként a helybeli szállodák árai is irányadóak. A díjak kalkulálásakor nem a hazai nyugdíjak szintje volt a mérvadó; ahogy azt Zászlós Gábor megjegyezte: az ellátottak nyugdíjasok ugyan, de a célcsoportot a gyerekeik jelentik, azok, akik megtehetik, hogy anyagilag is támogassák a szüleiket. A tulajdonosok szerint itthon is megvan ez a réteg, de Nagymegyer előnyös fekvésével – Magyarország és Ausztria közelségével – számolva azt sem zárják ki, hogy a jövendő ügyfélkör nemzetközi lesz.

Továbbá azzal is számolnak, hogy a nyugati minta alapján fokozatosan nálunk is bekövetkezik a nyugdíjas évekhez kapcsolódó életmód- és szemléletváltás. Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban általános jelenség, hogy adott kort elérve az idősebbek pénzzé teszik mindazt, amit aktív életük során felhalmoztak – ezzel a lépéssel egyebek között megszabadulnak a korábban a többgenerációs család igényeihez szabott ingatlanok egyre költségesebb fenntartásától -– és pénztárcájukhoz, igényeikhez mérten gondtalan öregkort vásárolnak maguknak. Olyan szintű ellátást és gondoskodást, amelyet az egyre fokozódó munkatempó miatt a családjuk körében nem kaphatnának meg.