Szemétgondok országszerte

Kereshetik a szemetelőketIllusztrációs felvétel A várossal közösen alapított részvénytársaságon belül 51 százalékos tulajdont mondhat magáénak a Four Italy cég, amely négy olasz nagyváros, Verona, Modena, Ferrara és Velence tisztaságáért is felelős. Kassa 34 százalékos részvénycsomag tulajdonosa, ehhez fel kellett áldoznia a régóta haldokló városi köztisztasági vállalatot, ám így is arra kényszerült, hogy 5 millió koronát készpénzben tegyen le az asztalra. A részvények maradék 15 százaléka felett a helyi HOOCH társaság rendelkezik. Az olaszok azt ígérik, pontról pontra szigorúan betartják a megállapodást, melynek kulcsfontosságú tényezője a kassai hulladékégető felújítása.

Átalakítások várhatóak

Az égető a környezetvédők szerint évek óta nem felel meg az előírásoknak, mivel annak idején, a nyolcvanas években a lehető legolcsóbb szűrőberendezéseket szerelték fel. Jozef Filas, a KOSIT igazgató tanácsának alelnöke bízik benne, hogy a 850 millió koronás beruházást igénylő felújítást követően az égető az európai uniós normáknak is megfelel majd. Ennek elérésére 2006-ig van ideje az olasz befektetőnek, ekkor lépnek érvénybe a szigorított környezetvédelmi előírások. A legsürgetőbb átalakítási munkálatokra 150 millió koronát költenek saját zsebből, a többi pénz bankhitel formájában folyamatosan érkezik majd a Poľnobankától. A KOSIT szakemberei azt tervezik, hogy a hulladékégetés során keletkezett párát villamos áram termelésére hasznosítják, amely a számítások szerint elegendő lesz saját szükségleteik kielégítésére, sőt ideális esetben akár el is adhatják a felesleget. Az új társaság átvette a városi köztisztasági vállalat alkalmazottainak túlnyomó többségét, csupán a „lógósoktól” szabadultak meg, és azt ígérik, belátható időn belül nem emelkednek a szemétdíjak Kassán.

A szemét ára

„Megdöbbentő, hogy amíg a gáz árának 17 százalákos emelése körül olyan vita alakult ki, hogy azon jóformán a kormány áll vagy bukik, a hulladékelszállítási illetéket anélkül vezetik be, hogy erről bárki bárkivel tárgyalt volna. Pedig ez legalább annyira megterheli a háztartásokat, mint a gáz árának emelése” – panaszolta egy mátyusföldi polgármester, régióbeli kollégáinak véleményét is tolmácsolva. Hogy mire alapozzák aggodalmukat? A hulladékgazdálkodásról szóló, július 1-jén életbe lépett törvény szerint 2002. január 1-jétől a háztartási hulladék elszállításáért személyenkénti illetéket szabnak, ami évi 80 koronától 1200 koronáig terjedhet. A díj nagyságát a települési képviselő-testület szabja meg, és ha a képviselők nem szabnak illetéket, a minimális összeget, azaz személyenkénti évi 80 koronát kell befizetni a törvényből eredően. Tekintet nélkül arra, hogy a család mennyi szemetet produkál, és azt a községgel szállíttatja-e el. A falvakban a szemételtakarítás lakosokra átszámítva évente 250–400 koronába kerül, de ha a képviselők például 500 koronában szabják meg ezt az összeget, ez egy négytagú család számára 2000 koronás kiadást jelent, ami már több, mint egy átlagos család évi gázszámlájának 17 százaléka – amennyivel a gázárat emelni tervezik. Ha az embernek meghatározott illetéket kell fizetnie, mindent begyömöszöl a kukába, így a többszörösére nő a háztartási hulladék mennyisége, ami az elszállíttatási költségeket is jócskán megnöveli.

Mi számít hulladéknak?

Kétségtelen, hogy az említett törvénynek van pozitív vetülete is. Előfordulhat, hogy aki eddig takarékossági okokból az útmenti árokba vagy a folyópartra szórta a szemetet, mostantól a kukába rakja, ami természetvédelmi szempontból pozitív. Felvetődik az új törvény egy másik oldala is. A törvény határozza meg, milyen hulladékról van szó, tehát akár az útszélen eldobott üdítősflakon, üres cigarettásdoboz is hulladéknak számít, és az útkarbantartó vállalat alkalmazottja köteles ezt jelenteni a községnek, a járási hivatalnak. A járási hivatal pedig köteles felkérni a járási rendőrkapitányságot, állapítsa meg, ki hagyta ott a szemetet. Ha sikerül kinyomozni a tettest, ő a saját költségére köteles eltakarítani a hulladékot. Ha pedig nem sikerül kinyomozni, a járási hivatal kezdeményez eljárást annak megállapítására, hogy annak a területnek tulajdonosa vagy kezelője, amelyen a hulladékot lerakták, nem maga tette-e azt oda, intézkedett-e annak megakadályozására, esetleg nem húzott-e hasznot a hulladék elhelyezéséből. Ha a járási hivatalnak sem sikerül megállapítania a felelőst, a hivatal a saját költségén köteles eltakaríttatni a hulladékot. Az persze túlzás, hogy egy flakon vagy egy cigarettásdoboz is ilyen törvények alá esik, de ugyanez a helyzet a folyóparton kifordított teherautónyi törmelékkel. (juk, gaál)