Szap: „Jól megvoltunk mi itt a sarokban”

Három évvel ezelőtt merült fel egy szapi helytörténeti könyv kiadásának ötlete. 

Sikeresen pályáztak
Akkor nem tudták megvalósítani az ötletet. Tavaly viszont a Csemadok helyi alapszervezete sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapnál, a pályázati összegből, valamint az önkormányzat segítségéből összejött a kiadványhoz szükséges anyagi forrás. A Jól megvoltunk mi itt a sarokban című kötetet Kiss Bartalos Éva és Angyal Sándor állította össze, és a helyi kultúrházban mutatták be.

11 visszaemlékezés
A könyvben tizenegy szapi lakos mesél a harminc évvel ezelőtti időszakról. A mesélők között van tanító, könyvtáros, munkásember, jelen vannak a helyi sportélet és az önkormányzat képviselői is. Megszólal Bartal Imre, az utolsó MNV-elnök (Helyi Nemzeti Bizottság, a mai önkormányzat elődje a szocializmusban), aki az első szabad választás után az első polgármester lett. „Aki nagyon sokat segített és tulajdonképpen szerzőtársunk, Vörös Istvánné született Patassy Piroska. Ő az, aki 1961-től 2008-ig vezette lelkiismeretesen a községi krónikát. Az egyes interjúk előtt az ő feljegyzéseit idézzük a mindenkori helyzetjelentéshez, vagyis az aktuális időszak felvázolásához. Tőle származik a könyv címét adó idézet is” – mondta Angyal Sándor, az egyik szerző. „Számomra nagyon élvezetes volt ez a munka, teljesen más volt, mint a már megszokott, napi újságírói rutin” – mondta a könyvbemutatón

Kiss Bartalos Éva, lapunk régiós tudósítója, a kötet társszerzője. A könyv címe és az interjúk tükrözik a mindennapi munkához szokott csallóközi ember életfelfogását is, amely szerint rendben van, hogy valahol ott Pozsonyban meg Prágában zajlik az élet, de nekünk itt van a jószág, amivel törődni kell, itt van a föld, amit elő kell készíteni a tavaszi vetéshez, nincs időnk kulcscsörgetésre. Éljük az életünket, és dolgozunk, ahogyan eddig is. Általában ez a pragmatikus életfelfogás az, amely az egyes beszélgetésekből kitűnik. „Előre adott volt, kivel készítek interjút, és nagyon örülök, hogy ennek révén megismerhettem Bereczky Erzsébetet, aki régebben a helyi földműves-szövetkezetben dolgozott, de otthon is kertészkedett, és ezt teszi mind a mai napig. Egy igazi, a szó legnemesebb értelmében vett falusi gazdasszony. Kutyák, kacsák, tyúkok az udvarban, kukorica, szőlő a kertben. A többi beszélgetőtárunkhoz hasonlóan ő is végtelenül nyitott volt, és őszintén mesélt arról, hogyan élte meg 89-et, illetve inkább az előtte és utána következő időszakot. Erzsi néni számomra a dolgos falusi asszony mintaképe, aki bárkivel őszintén beszélget. Bátran kimondta azt is, hogy nem kommunizmus volt az előző éra, hanem nekemizmus” – mondta Kiss Bartalos Éva.

„Engem leginkább Vörös Piroska néni története ragadott meg, hiszen az interjún kívül is sokat beszélgettünk. Már az hihetetlen, hogy egy ember 47 esztendőn át ugyanazon a helyen dolgozott valamikor, ez manapság elképzelhetetlen. Ugyanakkor az is hihetetlen, hogy Piroska néni anyakönyvvezető és a községi hivatal alkalmazottja volt, a mai napig tudja minden egyes lakos házszámát és a község fontosabb eseményeinek dátumára is napra pontosan emlékszik. Emelem kalapom előtte” – mondta Angyal Sándor.
A könyvet Vida Gergely József Attila-díjas költő, irodalomkritikus szerkesztette, 500 példányban jelent meg. Ingyenes, és már minden szapi háztartásba kézbesítették.