Sokágú kürti családfa két gesztenyelevélben

A kürti könyvbemutatón Sütő Judit, a község alpolgármestere köszöntötte a helyi lakosokat és a vendégeket mondván, ő is része a családfának. Az asztalra helyezett sokágú kürti családfa láttán megjegyezte, néhány újabb rokont is fel kell majd jegyezni a meglévőkhöz.

Történetek mesélői

A kürti születésű Meleg Mária jelenleg egykori iskolájának, a Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium hitoktatója, korábban az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolában és Gímesen tanított. Történeteit édesapja, Meleg Sándor és édesanyja Meleg Sándorné Danczi Dudás Mária (1925–2019) mesélése alapján adta közre. Az adatközlők egyike volt még az unokabátyja Danczi Lajos, nővére Nagy Zoltánné Meleg Terézia (1948–2011), Lukács Ilona kamocsai lakos, Németh János újgyallai lakos, továbbá unokanővére Kiss Györgyné Szabó Valéria, bátyja Meleg Béla és Meleg Sándor, valamint unokabátyja Meleg Kálmán. A könyv megírására Danczi Lajos atya ösztönözte, aki felgöngyölítette a Danczi-Dudás család történetét. Közös elődjük Danczi Mihály száz évet élt, 1776-ban született és a falu bírája volt. „Ez a könyv az egyszerű munkásemberek mindennapjairól, de az esztergomi bazilika építéséről is és még sok minden egyébről is szólt, és mindez nagyon lekötötte a figyelmemet. Fogtam egy nagy füzetet, amilyenbe valamikor az olvasónaplót írtuk, és amikor nem volt munka a kertben, vagy a szőlőhegyen, írni kezdtem. Az első kötetben a második világháború végével fejeződik be a történet. Az Őszi falevél című első fejezetben a Danczi, a Téli falevél címűben a Meleg nagyszülőkre emlékezem. Az újabb, most megjelent kötetben Tavaszi falevél címmel foglaltam össze szüleim történeteit, a most megjelent kiadvány valamivel gazdagabb, mint a korábbi. Évszámok szerint foglaltam össze az eseményeket onnantól kezdve, ahogy 1946-ban haztért édesapám a háborúból és 1947-ben megesküdtek a szüleink” – mondta Meleg Mária.

Amíg van, aki mesélhet

A kürti találkozón a vele együtt emlékezőknek azt javasolta a szerző, hogy aki csak teheti, jegyezze fel a családja, a települése történetét, amíg még élnek és mesélnek róla az emlékezők. „Mindig arról faggattam az édesapámat, aki nagy utazó volt és járta az országot a munkája során, hogy milyen volt az élet a községben, a családban. Hogyan fogadtak engem negyedik testvérként. Apu nagyon sokat mesélt, értette a politikai történéseket is. Az iskolás éveim kapcsán a tanítóimra is emlékeztem, akik közül néhányan szintén részt vettek az író-olvasó találkozón. Hálás vagyok Béla fiamnak, aki a segítségemre volt a könyv készítésekor és a feleségének Zuzkának, aki a könyvet illusztrálta” – tette hozzá Meleg Mária. A szerzőnek nem a Gesztenyelevél két kötete az első írása, még 2013-ban jelent meg a Lélekhez vezető ösvény című könyve, amit pedagógusként és grafológusként írt. 2015-ben Téged Isten dicsérünk címmel jelent meg könyve Danczi Lajos atyáról. Családjával 2016-ban költözött Érsekújvárból Kamocsára, de mindig nagy szeretettel látogat vissza szülőfalujába Kürtre. 2017-ben, amikor halottak napján a kürti temetőkert sírjait takarítva a kerítésnél lévő gesztenyefákban gyönyörködött, ekkor döntöttel el, hogy a családi legendáriumnak a Gesztenyelevél címet adja.

Párhuzamos történetek

A könyv lapozásakor mindenkiben megindulnak a saját történetei, az idősebb korosztályban bizonyára felsejlik a második világháború okozta megannyi fájdalom, veszteség és nélkülözés. A fiatalabbakat ráébresztheti az országhatár közelében most dúló háború borzalmaira. „Ó te jó öreg vadgesztenyefa! Láttad mit tett a szörnyű háború? Láttad mivé lett ez a szép falu? Láttad a hatalmas pusztulás! Láttad a sok fájdalmas búcsúzást! Idehozták kertedbe Meleg Bélát, akit húszévesen vitt el a halál. Danczi Péterné Izsák Juliannát akire az oroszok dobtak aknát” – írja Meleg Mária. 1949 februárja kapcsán felidézi a szövetkezetesítés és az államosítás időszakát: „A törvények szörnyű tragédiákat okoztak, emberi sorsok hullottak porba, családok estek mély nyomorba... Üzletek zártak be, céhek szűntek meg, a kisiparosok elvesztették mindenüket”. Az 1968-as események szintén nyomon követhetők a könyvben, amikor a kürti munkásokkal begördült a vonat az érsekújvári vasútállomásra: „Tankokat láttak haladni hosszú menetben, riadtan, félve siettek be a munkahelyre. Onnan hazaküldték őket... Az oroszok megszállták Csehszlovákiát. Mindenki igyekezett a lehető leggyorsabban hazajutni a családjához... Az anya szalasztotta Bélát az üzletbe, bevásárolni lisztet, cukrot, kenyeret. Mert háború lesz!”. Leírja, ahogy megállt az élet az országban, aztán minden másképpen lett. „Már semmi sem lesz a régi, új időknek új dalai bontakoznak ki....1970 január elején a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya elfogadta az egyházakról szóló határozatát. Ez tartalmazta a vallási tevékenységek beszüntetését (elnyomását-elfojtását), a vallási irodalom behozatalának, nyomtatásnak és kiadásának megtiltását, valamint az iskolában történő vallási nevelés oktatásának megszüntetését” – olvasható az emlékezésben. Szépségesen emberséges történetek is akadnak bőven Meleg Mária tarsolyában az ünnepi és egyházi hagyományokról, az idősebb családtagok gondozásáról, temetkezési szokásokról, nagy családi összejövetelekről, azokról az időkről, amikor odafigyeltek, vigyáztak egymásra az emberek. „Olvasó! Állj meg Te is az időben! Nézz vissza! És nem csak a múlt lesz látható, hanem a jövő is kibontakozni látszik” – áll Hóka Rozália utószavában, a könyvet korabeli fényképek, dokumentumok teszik teljessé.