Sok halott és sebesült

Kassa. Reggel még minden a megszokott rendben folyt. Munkába indultak az emberek, kinyitottak az üzletek. A kassai ipariban is megkezdődött a tanítás annak rendje és módja szerint. A Thália Színház kávézójában is találkoztak a reggeli törzsvendégek, akik, miután gyereküket elvitték a szomszédos magyar óvodába, itt beszélték meg az előző esti focimeccset. Köztük voltam én is, de a beszélgetésünket egyszer csak helikopterberregés és a mentőautók szirénázása zavarta meg. Kiszaladtam az ajtóba.

Látom, hogy a mentőautók az óvodával szemközti katonai kórház előtt állnak meg, de be nem engedik őket. A kapu előtt fegyveres rendőrök állnak. A helikopter a kórház felett köröz. Egy ember szeretne belépni a kórház bejárati ajtaján, de az is zárva van.

Most nem lehet bemenni, menjen el – mondja neki az egyik rendőr.

Én rosszul vagyok, itt feküdtem, tegnap engedtek haza. Mostanra rendeltek be, engedjenek be! – erősködik a páciens.

Félretolják az ajtótól, mutatják neki merre menjen el, s csak akkor hátrál meg, amikor megtudja, hogy épp terrorelhárítás folyik.

Természetesen hiába próbálkozom újságírói igazolvánnyal bejutni, itt most ez sem segít. Már mennék én is odébb, amikor észreveszem, hogy a bokrok közül kibukkanva a rendőrség kommandósai lopakodnak az oldalsó vasrácsos kapu felé. Mikor ügyes mozdulatokkal feltörik a zárat, berúgják a vaskaput és behatolnak, utánuk lépve nekem is sikerül bejutnom. A kórházi őr persze észrevesz, szeretne kituszkolni, de az igazolványt az orra elé tartva beljebb szaladok. A sarokból bepillantva az épületszárny elé látom, hogy mozdulatlan emberek fekszenek a földön, a kórház egyenruhás őrei, valamint orvosok és ápolónők szanaszét az aszfalton, a járdaszegélyen és a füvön. A másik oldalon sebesültek, szintén a kórház alkalmazottjai és a betegek egy csoportja kint a füvön.

A kórház egyik ajtajában Ján Dolnyra, a Kassai Kerületi Hivatal elöljárójára bukkanok.

– Mi történik itt? – kérdezem tőle.

– A terroristák még fent vannak a középső szárnyban, a kommandósoknak kell ártalmatlanná tenni őket, az egész gyakorlatot onnan fentről, a helikopterből irányítják – mondja az elöljáró, és azt is elárulja, hogy a lakosságot és a környező intézmények és munkahelyek vezetőit azért nem értesítették előre, hogy a helyzet minél valósághűbb legyen, ugyanis a tennivalókat igazán csak így lehet tesztelni. Megtudom, hogy míg én kint voltam, itt bent a terroristák túszul ejtették a kórházi őröket és néhány orvost, kórházi alkalmazottat. Mivel akciójuk során harci gázt is alkalmaztak, sok halott hever a földön.

A védőöltözetbe öltözött kommandósok közben nagyon körültekintően besurrannak abba az épületbe, ahol a terroristák még mindig fogva tartják túszaikat. Közben a kórház elé érkeznek a tűzoltók és a vegyvédelmi alakulat osztagai, de őket egyelőre nem engedik be az udvarra. Egy mentő-autó viszont váratlanul mégis bejön. Megáll a mozdulatlanul fekvő emberek mellett. Az orvos és a doktornő segítséget akar nyújtani, de közlik velük, hogy nekik végük, a harci gáz tíz másodpercen belül őket is megöli. Nem lett volna szabad engedély nélkül bejönniük. Igen, ez hiba volt. A terrorelhárítást irányítók hibája is.

A kórház emeleti részéről lövések zaja hallatszik. Kint újra feszült a figyelem. Kis idő múlva viszont fel lehet lélegezni, mert az utolsó terrorista kezére is rákerült a bilincs, és elvezetik a kommandósok. Közben azt is észreveszem, hogy néhányszor katonai helikopter is kört tesz a kórház felett. Elmondják, hogy azért jött, mert ha sok lenne a sebesült, és a kassai kórházakba már nem tudnák elhelyezni, akkor más városokba szállítanák őket.

Ján Dolny, a kerületi hivatal elöljárója sikeresnek minősíti a gyakorlatot, s lapunknak így foglalja össze a legfontosabbakat:

– A katonai kórház vezetőségével készítettük elő ezt a színlelt terrortámadást, amelynek elhárításába a polgári védelem valamennyi egységét bevontuk. A teljes kivitelezést filmre is vettük, így a megoldások kivitelezését részletesen elemezni fogjuk és a tanulságokat levonjuk. Az akciót az amerikai hadi tengerészet magas rangú tisztjei is figyelemmel kísérték, és kíváncsian várjuk az ő észrevételeiket is.

Ez történt Kassán a múlt hét péntekén. Sajnos, 2004 nyarán ilyen gyakorlatokra is szükség van, mert ilyen lett a világ – és a népi bölcsesség is azt tartja: jobb félni, mint megijedni. A veszélyhelyzetre idő-ben fel kell készülni, mert ugye azt is tudjuk, az ördög nem alszik.