Sok botanikus szerint ez a legszebb vadvirág

Talán a kosborféléken és a rózsaféléken kívül egy családnak sincs annyiféle alakú, színű virága, mint a boglárkaféléknek. Az erdei szellőrózsa előkelő helyet foglal el ebben a „szépségmezőnyben”, legalábbis a botanikusok többsége szerint.

Nevének első tagja a szél görög istenségének emlékét idézi, ami abból ered, hogy a vékony száron ülő, viszonylag nagy és könnyű virágok a legkisebb szellőre is megrezzennek, mintegy széljelzőként ingadozna, amivel mellesleg nagy bosszúságot okoznak a fényképészeknek.

A virágos szár kora tavasszal a vastag gyökérzetből sarjad ki, és elérheti a 40 centiméteres magasságot. A levelek szabdaltak és hasonlítanak a többi boglárkaféle leveleihez. A virágok a tavasz közepén nyílnak, feltűnően nagyok, (átmérőjük 3–5 cm) és vakítóan fehérek. Egyszerre, tömegesen virágzik, ami pompás látvány. Egyébként a növény mérgező alkaloidákat tartalmaz.

Élőhelyei az erdők, pontosabban a ritkás, karsztos bokorerdők és tölgyesek szélei, tisztásai. Legjobban a félárnyékot kedveli, de eltűri a teljes napsütést is, viszont a sűrű erdők sötét árnyékában elsorvad. Kizárólag a Bodrog folyó jobb partján, a Zempléni-szigethegység mészköves területein fordul elő, Ladmóc és Szőlőske község határában.

Létét a kíméletlen erdőművelésen kívül a füves tisztások és erdőszélek bolygatása és persze a szívtelen kirándulók veszélyeztetik, akik előszeretettel szedik le a törékeny virágokat, amelyek ritkán bírják ki a hazaszállítást. Sziklakertbe átültetni sem érdemes, mivel ott kevés a nedvesség. Erre a célra kiválóak a színpompás, edzett sziklakerti fajok.