Sikerülhet megmenteni a végső pusztulástól a bélyi kastélyt

Lesz munka bőven A szerző felvételeTalán bocsánatos bűn, ha valaki régi épületeknek a helyi emberekre gyakorolt hatásáról beszél, ám ha a kelet-szlovákiai Bély község kastélyával kapcsolatban enged meg magának az ember hasonló közhelyet, mindenképpen az. Annál is inkább, mert ez a kastély nem elsősorban a bélyiek büszkesége, hanem minden bodrogközi ember szeretett kirándulóhelye, amit meg kell mutatniuk az idevetődött vándornak. Ám a legnagyobb örömöt az jelentené a számukra, ha valaki végre megmentené a végső pusztulástól.

A rokokó-klasszicista épületet báró Sennyey László építtette 1781-ben, végső formáját csak a XIX. században nyerte el. A magukat az Aba nemzetségtől származtató Sennyeyek sorsa szorosan összekötődik a falu történelmével és a család történelme sokban a falu története is. Hogy csak egy példát említsünk, éppen az egyik Sennyeynek, Sennyey Pál királyi tárnokmesternek köszönhető, hogy a Kassa-Csap vasútvonalat nem az eredetileg meghatározott vonalon, tehát a Bodrog és a Latorca felett vezették, hanem délebbre, érintve a család ősi fészkét, Bélyt is. A krónikások ilyenkor nem átallják csak úgy mellékesen megjegyezni, hogy a közeli Királyhelmec ostoba lakosai kapával-kaszával tiltakoztak az ellen, hogy akár csak a város határán menjen keresztül a vasút. Sennyeyék megérttették a néppel, hogy sokkal több előnyük származik a vasútból, mint hátrányuk azáltal, hogy esetleg a mozdony füstje megmérgezi a szőlőiket, miként azt a túlbuzgó helmeciek hangoztatták. Éppen ezért, vagy pontosabban ezért is a Sennyey család nagyon népszerű volt a faluban, s utolsó helyi leszármazottuk, Sennyey Anna, akit a köznép nagy szeretettel csak „kontesszának” nevezett, élete végéig a kastély meghatározott részében lakhatott, és ott is halt meg. Talán ezért is maradt fogalom a bélyi kastély, és ezért szerették a környékbeliek.

A második világháború után a kastély állami tulajdon lett, 1948-tól iskola működött falai között. Miután az iskola kiköltözött, a kastély rohamos pusztulásnak indult. Az akkori vezetőség – egyrészt a szocialista ideológia, másrészt saját tunyasága miatt – semmit sem tett megmentése érdekében. Később megengedték, hogy a már említett „kontessza” költözzön az egyik szárnyba. A helyzetet kihasználta a roma lakosok egy része, és birtokba vett egy-két helyiséget, ami nem vált hasznára az épületnek.

Az első komoly lépésre tíz évvel ezelőtt került sor, amikor Bély község 1,2 millió korona állami támogatást kapott a kastély tetőzetének megjavítására, hogy ezzel is elejét vegyék a beázásoknak. Figyelembe véve az árakat kérdéses, hogy miért csak a kupolát sikerült megjavítani, amikor az említett összegből akár az egész tetőt ki lehetett volna cserélni. Az ablaktalan falak továbbra is katasztrofális állapotban maradtak, nagyon kevés esélyt látott bárki is, hogy a kastély visszanyerje régi fényét. Az egyetlen említésre méltó esemény ezekből az évekből, hogy 1995-ben sikerült műemlékké nyilvánítani az épületet.

2000-ben a kassai székhelyű Fehér Harmónia Alapítvány megjelenésével felcsillanni látszott a remény, hogy megindul valami, hiszen a non-profit szervezet vállalta, záros határidőn belül munkához lát. Egy korona szimbolikus összegért harmincöt évre bérbe vehették volna a romos falakat azzal a feltétellel, hogy három éven belül építkezésbe kezdnek. Az önkormányzat szívesen vette a szerződést, hiszen akkor már mintegy 180 millió koronára lett volna szükség a felújításhoz, amit ők képtelenek lettek volna előteremteni. Nem sokkal ezután azonban jelentkezett egy másik cég, amelyik sokkal előnyösebb feltételek mellett vette volna bérbe az épületet. 2001-ben, a régi szerződés felbontása után meg is született az új, amely értelmében 2006 decemberéig felújítják a kastélyt, szállodai részt és szociális otthont létesítenek benne. A nyugat-szlovákiai cég megvásárolta a park egy részét is olyan kedvező feltételekkel, hogy az északi részt meghagyta a falu lakosainak. Az előlegként kapott másfélmillió koronából a község már meg is vette az utakon gyakran látható községi autóbuszt, és izgatottan várják miképp teljesül be a kastély sorsa.

A cég képviselőjével folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a korábbi ígéreteket komolyan gondolják, vállalásukat teljesítik. Miként találóan megjegyezte: „A kastély továbbra is a község tulajdona marad, azt innen elvinni nem lehet, s ha megújul, előnyeit főképp a helyi lakosok élvezik majd.”

Úgy legyen!