Sikerek a somorjai páston

A fiatal vívók edzőtáborában, Lengyelországban értük utol Nagy Józsefet, a somorjai vívók edzőjét. Tegnap tértek haza a 11–17 éves növendékekkel, akik három fázisban edzettek naponta, de ahogy Nagy József megjegyezte, van, amikor négyfázisúra sikeredett a program. Somorján Forgács Oszkár hozta létre a vívóklubot még 1962-ben, fia, Krisztián jelenleg a klub elnöke, de unokája és dédunokája is a csapat tagja. „Forgács Oszkárnak köszönhető, hogy Somorján ilyen magas szinten van a vívás, ő csehszlovák viszonylatban is nagyszerű vívó volt. Somorján a pionírház mellett indított szakkört, majd ebből nőtte ki magát a klubˮ – mesél a kezdetekről az edző. A nyolcvanas években a somorjai klub volt a legeredményesebb az utánpótlás-nevelésben, jutalmul kapták a hatpástos vívótermet a hozzá tartozó elemekkel.

Jelenleg mintegy nyolcvan klubtagot számlálnak, és mint mondja, az évente érkező tizenöt-húsz új jelentkezőből mindig akad két-három ambiciózus, céltudatos gyerek, akivel hosszú távon tudnak együtt dolgozni. A klubban öt edző dolgozik a gyerekekkel, részben emiatt van az is, hogy a hatpástos pálya még elbírná a tanoncokat, az edzők kapacitása azonban véges. „Ez nem úgy van, mint például más csapatsportban, ahol egy csoportnyi gyerek követi az edző utasításait. Minden tanítvány az edzőtől, a mestertől tanulja a vívás rejtelmeit szemtől szembenˮ – magyarázza Nagy József.

Az elmúlt évtizedekben azonban a vívás is változott, míg korábban több időt töltöttek a tornateremben a versenyzők, mára ez az idő lerövidült, ugyanis hatékonyabban van kihasználva az edzésre szánt idő, és az edzéselmélet is fejlődött. De a fiatalság is változott, jegyezte meg Nagy József. „Régen a gyerekek a ház előtt nőttek fel. Fociztunk, hokiztunk, tollaslabdáztunk, golyóztunk. Ezzel minden nap voltak kis nyereségeink és veszteségeink. Ma vesztettem, holnap sikeresebb leszek. Ma már nem nagyon járnak a ház elé, inkább a számítógép vagy a tévé előtt ülnek a gyerekek, ezért hiányzik, amit mi megtanultunk. Túlbecsülik a győzelmet és a vereséget is. Mindig van olyan gyerek, aki szívesen jár edzésre, de nem nagyon akar versenyezni, mert tart attól, hogy vereséget szenved. Túl nagy jelentőséget tulajdonít a vereségeknekˮ – véli a szakember. Emiatt is igyekeznek meggyőzni a szülőket és a gyerekeket arról, hogy a vívás legnagyobb előnye az, hogy a gyerek olyat csinál, amire máshol nincs lehetősége: mozog és szocializálódik, kapcsolatokat teremt, új helyzetekkel ismerkedik meg.

„Ha nem jár küzdősportra a gyerek, akkor nem nagyon tanulja meg, hogy milyen egy másik ember ellen kiállni, és győzni. A telefonon ha kikap, nem sikerül egy verseny, egyszerűen újraindítja a játékot. Amikor viszont valakivel szemben áll, akkor túl nagy jelentőséget tulajdonít az eredménynekˮ – folytatta Nagy József, pedig az eredményekről büszkén beszélhetne az edző. Legutóbb Egyiptomban, a kadét és junior vívók világbajnokságán szerepelt a klub öt tehetsége, a szlovák válogatott hattagú csapatában. Fazekas Árpád a 10. helyen végzett a kadétok között. Az edző szerint ha a legjobb nyolc közé be tudnak kerülni egy világbajnokságon, az olyan, mint amikor a vívónemzetek, például az oroszok versenyzője aranyérmet szerez. A somorjai klub viszont nem elégszik meg a kisvárosi eredményekkel, és a versenyek szervezésében is teljesítik a nemzetközi színvonalat. Korábban az idei tokiói olimpikonok is pástra léptek Somorján, többek között a női tőr egyéni győztese, az amerikai Lee Kiefer.
Nemcsak a nemzetközi sportmezőnyben elismert a vívóklub, hanem a helyi sportolók között is nagyszerű az együttműködés, legyen szó akár a birkózókról, vagy a kosarasokról.