Semi Holsen – a zenekar, ami nincs

LECZO ZOLTÁN

Még ugyanabban az évben csatlakozott hozzájuk Oravec Gábor (basszusgitár). Első fellépéseik ebben a felállásban valósultak meg. A zenekar Kobák Olivér (gitár, midi controller) csatlakozásával vált teljessé 2010 májusában. Jó pár biztató, sikeres fellépés és koncert után a Semi Holsen úgy döntött, valamilyen tehetségkutató versenyen is próbára teszik magukat. Három ilyen vetélkedőn vettek részt: 2011-ben megnyerték a nyíregyházi Backstage Live versenyt, melynek eredményeként négy dalt rögzíthettek a TLS zeneházban. 2012-ben a budapesti Pulzuson harmadik helyezést értek el, és októberben elérték eddigi legnagyobb sikerüket, győztesen térhettek haza a Hangfoglalás országos tehetségkutató versenyről, szintén Budapestről. A zenekar a melodikus alternatív rock képviselője. Dalaikat angol és magyar nyelven adják elő. Először a zenekar melodikus alternatív rockként fogalmazta meg stílusát, majd egy interjú alkalmával az énekes elektronikus rockként jellemezte zenéjüket, vagy ahogy Lovas Tibor (a Golddies zenekar gitáros frontembere) definiálta a társaság stílusát: „A zenekar a saját szerzeményeit játssza és a szigetországbeli (vagy british) rock hangzás hazai művelője. Gitárcentrikus zenét játszanak, jellegzetesen melodikus baszszushangzással és az artrockra jellemző agresszív ritmizációval, melyben feltűnnek az elektronikus zene minimálelemei.” Nádasdi Péter, az együttes énekese elmondta, a zenekar most épp meglehetősen sajátságos helyzetben van, ugyanis egy ideje – mivel a tagok egy része külföldön él – nem létezik, ám első nagylemezük épp a napokban jelenik meg. „Olivér Prágában, Dávid Pesten él, Gábor Perbenyikben, Nándi Királyhelmecen lakik, én pedig az időm nagy részében Kassán tartózkodom. Közös zenélésre mostanság nincs lehetőség, de korábban följátszottuk egy album anyagát, melynek megjelentetéséhez épp most nyertünk támogatást. A dalokat Marián Čekovskýnál, Kassán jatszottuk fel, ő jelezte, volna igény a zenekar fellépéseire is. Paradox módon erre azután került sor, hogy a Forr a bor című sorozatban játszott szerepem kapcsán ismertebb lettem, de fellépéseket egyrészt a forgatás miatt, másrészt a már említett okokból nem tudtunk vállalni. Rövidesen beszélnünk kell arról, hogyan legyen tovább. Úgy tűnik, egy cég még a támogatásunkat is vállalná, és azt hiszem, a tagok többsége folytatni szeretné a zenélést. A Waterfall zenekarral is az volt az egyik legnagyobb bajom, hogy úgy éreztem, bármilyen sokan szeretnek bennünket, és akármilyen sikereket érünk el – nem tudjuk »eladni« a zenénket. A Semi Holsen ezért is jött létre, mert itt csupa jó értelemben vett »megszállott« került egy csapatba, akik annak ellenére, hogy meglehetősen őrült fazonok, a kezdetektől komolyan vették a projektet. A távolság és a különböző élethelyzetek, a munkahelyi feladatok komoly gondokat okoznak, de kár lenne veszni hagyni mindazt, amit közösen elértünk, és azt hiszem, a közönségünknek is tartozunk azzal, hogy folytatjuk a zenélést. A Semi Holsené ugyanúgy, mint minden más, amihez eddig kezdtem az életemben, elég kaotikus történet, de a legtöbb pozitív eredményeket hozott, úgyhogy most is ebben bízom. A hogyan tovább kérdésére azonban közösen kell megtalálnunk a választ. Még mindig hiszek a zenekarban, és szerencsére ezzel nem vagyok egyedül. A hazai zenei piac több befolyásos szereplőjétől kaptunk megerősítést arról, hogy jó, amit csinálunk, és az ember felelősséggel is tartozik azért a tehetségért, ami benne lakozik – főleg úgy, hogy a kibontakoztatásához a kellő teret is megkapta már.”

Legközelebb a nagykaposi Fabotó citerazenekart mutatjuk be.