„Rosszul viselem, ha csak panaszkodunk”

Beták Norbert három hónapja áll a Pázmány Péter Gimnázi-um élén. A harmincnégy éves igazgató korábban pedagó-gusként és igazgatóhelyettes-ként dolgozott az érsekújvári ipari iskolában.

Érsekújvár

Tavasszal kereste meg Peternai Zsuzsanna, a gimnázium jelenleg gyermekgondozási szabadságon levő igazgatója azzal, hogy vállalja el az intézmény vezetését. Meglepte a felkérés?

Kértem egy hónap gondolkodási időt, végül győzött az érzés, hogy ezen a poszton tehetem a legtöbbet az érsekújvári magyar oktatásügyért, illetve az iskolák hatékonyabb együtt-működéséért. Szeptemberben kezdtem informatikát tanítani a gimnáziumban, majd október elsején átvettem az igazgatói feladatokat. Óraadó tanárként a nyári szemesztertől a nyitrai egyetemen, a Közép-európai Tanulmányok Karán is dolgozni fogok. Az egyetemi oktatás korábban is érdekelt, már nagyon várom ezt a kihívást. Hiszem, hogy a két feladatot össze lehet hangolni.

Hogyan fogadták a gimnázium pedagógusai?

A szakmában nem voltam ismeretlen. Mérnöki diplomám van, a nagyszombati műszaki egyetemen tanultam, majd megszereztem a pedagógiai képesítést. Sosem terveztem, hogy ott álljak a katedrán. Emlékszem, amikor felkerestem Bábi Lászlót, az ipari iskola egykori igazgatóját, és az intézmény volt diákjaként arra kértem, adjon igazolást arról, hogy itt végeztem el a pedagógiai gyakorlatot. Az volt a feltétele, hogy tanítsak néhány órát. Végül ott ragadtam az iskolában pedagógusként és osztályfőnökként. A doktorátust már a pedagógiai tanszéken szereztem meg, szaklapokban publikálok, konferenciák társszervezője vagyok. Az egyetemen anyagszerkezettant és anyagtechnológiát tanultam, most pedagógusként az „emberi szerkezettel”, illetve a tanulás és a tanítás mechanizmusával foglalkozom. A kollégák ismerősként fogadtak, az igazgatónő segített abban, hogy megismerkedjem a gimnáziumi oktatás koncepciójával, amely lényegesen más, mint a szakközépiskoláké. A már megkezdett, elődömtől örökölt projekteket folytatni kell, ebben is segítségemre vannak a kollégák.

Szabad kezet kapott?

Aránylag nagy teret kaptam, hogy szemléletváltást hozzak az iskolába. Végzettségemet és tapasztalataimat tekintve a természettudományi tantárgyak állnak hozzám a legközelebb, ezen a területen szeretném erősíteni az oktatás színvonalát. Emellett fontosnak tartom a nyelvoktatást, a diákok folyamatos motiválását minden szakterületen. A közelmúltban Tudomány, technika, világ címmel rendeztünk szakmai napot jeles szakemberek részvételével, és volt egy robotikával kapcsolatos ismeretterjesztő előadásunk. A rendezvényre meghívtuk más iskolák pedagógusait, vezetőit is. Szeretnék ezzel hagyományt teremteni, és legalább évente két alkalommal meghívni az iskolába olyan embereket, akik elismertek a szakterületükön. Amikor tizenöt éves voltam, és dönteni kellett, milyen szakmát válasszak, hol tanuljak tovább, azért választottam az ipari iskolát, mert az volt a legközelebb a lakhelyemhez. Megértem a fiatalokat, akik ebben a korban még nem tudják eldönteni, merre vegyék az irányt. A gimnázium remek lehetőség arra, hogy kialakuljon, tovább érjen a fiatal személyisége, és nagy felelőssége van a pedagógusnak abban, hogy a lehető legtöbb impulzus érje a diákokat.

Milyen az ideális tanár, az ideális iskola?

Rendkívül fontos, hogy a diák igazi tanáregyéniségekkel találkozzon. Szerencsés vagyok, mert több ilyen tanárom volt. Megtanultam tőlük, hogy a lehetőségeink határtalanok. Megtanítottak továbbá arra, hogy kritikus legyek önmagammal szemben. Olyan személyiségeket szeretnék megszólítani, akik hajlandók eljönni az iskolánkba és bemutatni a diákoknak egy-egy ismert vagy akár ritkaságszámba menő szakterületet. Sosem lehet tudni, hogy a gimnázium száztizenegy diákjából kit mi ragad meg, milyen ötleteket kap a pályaválasztáshoz. Az ipari iskolában több pályázatot dolgoztam ki, elsősorban olyanokra fókuszáltam, amelyek lehetővé tették a diákok számára a külföldi gyakorlati képzést, így jutottunk el Debrecenbe, Londonba és más helyekre, ahol szakemberekkel dolgozhattak.

Mi a legfontosabb célja?

Szeretném, ha a munkámnak nyoma maradna. Arra szeretném ösztönözni a környezetemet, ne ragadjuk le annál, hogy kevés a gyerek, rossz az iskolaügy, és fogy a magyarság. Rosszul viselem, ha csak panaszkodunk. Elsősorban a pedagógusokon múlik, hatnak-e a gyerekekre. Nem lesz mindenkiből jogász, orvos vagy kutató. El kell fogadnunk, hogy a végső döntést a diákok hozzák meg. Lényeges szempont, hogy végül elégedettek legyenek, folyamatosan fejlődjenek, és szakmai sikereket érjenek el. A gimnázium általános műveltséget nyújt, de nekünk kell megnyitni a diákok előtt a lehetőségek kapuját, és bízni abban, hogy a megfelelő kapun lépnek be. Vezetőképzésre járok, talán a legfiatalabb vagyok a résztvevők közül. Korban nem érzem magam távol a diákjaimtól, nekem is számos vágyam, szakmai tervem van még. Kevés vagyok ahhoz, hogy megváltsam a világot, de szeretek szárnyalni. Keresem az együttműködés lehetőségeit az érsekújvári iskolák vezetőivel. Remek kapcsolatom van a Czuczor Gergely Alapiskolával, az ipari iskolával, a művészeti alapiskolával, és hiszem, ha összefogunk, minőségi oktatással, színvonalas szakmai programokkal még vonzóbbá tehetjük a magyar iskolákat. Ezt tartom járható útnak az érsekújvári magyarság megmaradása szempontjából.