Rideg épületbe kerültek a parlamenti képviselők

Kényelmes, drága és unalmas irodaPavol Majer felvételeiA szlovákiai honatyák ma már nemcsak a törvényhozás épületét, hanem a vár egy részét is birtokolják.

Amikor 1998-ban a pozsonyi vár nyugati oldalán elkezdődött az építkezés, sokan abban reménykedtek, hogy a műkincsek kapnak új és tágasabb otthont. A várlátogatók is hasonlóan gondolkodhatnak, hisz a hazai és a külföldi csoportok nagy része a kapun besétálva automatikusan elindul a várhoz építészetileg teljesen alkalmazkodó, vadonatúj szárny felé. A területre vigyázó őrök azonban hamar visszafordítják a kíváncsiskodókat, hiszen az U-alaprajzú épület egyelőre kizárólag a törvényhozókat szolgálja. Májusban 150 parlamenti képviselő és közvetlen munkatársaik költözhettek be az itt elhelyezett irodákba.

Biztonsági és kényelmi szempontokra hivatkozva nem mindennapi módon oldották meg a parlament épületének és az irodáknak az összekötését, amelyek körülbelül 300 méter távolságra vannak egymástól. Az építkezés megkezdésekor Ivan Gašparovičnak, a Mečiar kormányzás házelnökének fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy föld alatti alagutat kell építeni. A 214,5 m hosszú, 20 méter mélységben futó folyosó 64 millió koronájába került a központi költségvetésnek. Hideg és hosszú, ahol a képviselők eléggé biztonságban, ugyanakkor rendkívül magányosnak érezhetik magukat.

Sárközy Klára, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője az elsők között vette át új irodáját. Örömét egy kicsit beárnyékolhatja, hogy az épületben szolgálatot teljesítő portásokat és őröket vélhetőleg nem a jó modoruk alapján választották ki. Az már Szlovákiában is meglepi az embert, ha egy hivatalban az ügyeletes portás foghegyről, ímmel-ámmal ad csak információt a látogatóknak. Az pedig még különösebb, hogy egy hónappal az épület átadása után az őrök egymásnak homlokegyenest ellentmondó utasítást kapnak arra, hogy a föld alatti folyosón a képviselő külön engedély nélkül is végigvezetheti-e vendégét. A biztonsági szolgálat emberei az egész épületben rendkívül szigorúak. A parlamenti képviselőktől minden egyes belépéskor elkérik az igazolványt, csak ennek alapos megvizsgálása után engedik meg, hogy bárki nekivágjon a néhány perces sétának a parlamentet a képviselői irodákkal összekötő alagútban.

Az üvegajtón belépve egy metróállomásra emlékeztető hatalmas folyosón találjuk magunkat. A hófehér falú, szőnyeggel borított végeláthatatlan kacskaringó rettenetesen hideg. Ezért nehezen érthető, hogy a tervezők a több helyen is felbukkanó beugrókba miért telepítettek foteleket és asztalokat. Az ugyanis biztosra vehető, hogy a 12-15 fokos hidegben itt még a legnagyobb kinti forróság idején sem fog senki üldögélni. „Nekem személyes meggyőződésem, hogy a parlament épületéből a szabad ég alatt gyorsabban és kényelmesebben lehet átjutni az irodai épületbe, mint az alagúton keresztül” – mondja Sárközy Klára képviselő.

Ki fog tárgyalni a hideg labirintusban? A hideg folyosó után a látogató számára teljesen átláthatatlan labirintusrendszer vezet az új épület egyik szárnyából a másikba. Az üvegajtókat és a felvonókat mindenütt kamerák figyelik. Hétvégén és éjszaka csak mágneskártyák segítségével lehet nyitni a folyosói ajtókat. A képviselőket külön figyelmeztették arra, hogy este 10 után, ünnepnapokon valamint szombaton és vasárnap hivatalosan is be kell jelenteniük, ha az épületben, munkahelyükön kívánnak tartózkodni. Az ilyenkor bekapcsolt különleges biztonsági rendszer ugyanis minden mozgást érzékel.

Az épület jobbszárnyát közvetlenül a vár falánál építették fel. A tervezőket dicséri, hogy a több száz éves várfalakat rendkívül szépen beépítették a modern irodalabirintus rendszerébe. A tereket üvegajtók választják el, így a nyílászárók sem rontják a rusztikus falak szépségét.

A parlamenti képviselők némiképpen tartottak attól, hogy az irodák kiosztásakor nem a számukra megfelelő szomszédságot kapják. A helyiségeket elfoglalva azonban kiderült, hogy itt teljesen mindegy, ki kinek a szomszédja. A vélhetőleg statikai okok miatt hatalmas oszlopokkal szabdalt folyosók olyan szűkek és személytelenek, hogy nincs sok mód a folyosói csevegésekre. Erre a célra olasz bútorokkal berendezett külön társalgók szolgálnak. Minden egyes folyosóhoz tartozik egy konferenciaterem is. Ezek 18-20 embernek tesznek lehetővé nyugodt és kényelmes tárgyalást. „Szerintem kevés az esélye annak, hogy ezekben a méregdrága bútorokkal berendezett tárgyalókban tanácskozásokat tartsunk. A parlamenti ülések idején általában 15 percnyi idő van a tárgyalásokra. A frakciók tehát biztosan nem fognak átgyalogolni a parlament épületéből az irodákhoz csak azért, hogy az itteni teremben néhány perces megbeszélésre üljenek össze” – véli Sárközy Klára.

Egy-egy folyosón általában 19 irodát helyeztek el, amelyek szinte teljesen egyformák. Minden iroda alapfelszereléséhez tartozik a szekrényeken, polcokon, íróasztalokon, 2 széken, 2 fotelen és dohányzóasztalon kívül egy színes televízió teljes csatornakínálattal, videomagnó, rádió, telefon és páncélszekrény, egy fénymásolásra, szkenelésre, nyomtatásra és faxolásra alkalmas multifunkcionális gép és egy minden igényt kielégítő számítógép. A képviselővé választáskor kapott több mint 100 ezer koronát érő személyi számítógéphez tehát újabb munkaeszközöket kaptak a honatyák. Igaz, az előzővel ellentétben ezeket már nem ajándékba, hiszen mandátumuk lejártakor minden felszerelést az irodában kell hagyniuk.

A szobák berendezése tiszta vonalú, unalmas és méregdrága. Azt még a luxushoz szokott parlamenti képviselők nagy része sem érti, hogy egy dohányzóasztalért miért kellett 21 754 koronát fizetni, az íróasztalok 34 000 koronás ára is meglehetősen borsos. A nem túl kényelmes 12 ezer koronás olasz foteleket is könnyen helyettesíthették volna bármelyik hazai bútorgyártó jóval olcsóbb és kényelmesebb ülőalkalmatosságával. A 180 cm hosszú, 30 cm széles polcokért sem kellett volna feltétlenül 12 ezer koronát fizetni. A berendezéshez tartoznak még kávéscsészék, poharak, cukortartó és tányérok is, a teljes kényelmet a mini hűtőszekrény szolgálja. Általános vélemény persze, hogy ezek a körülmények már megfelelnek az európai normáknak. Elgondolkodtató azonban, hogy a pályázaton a berendezésről döntők miért választották az ország vélhetően legdrágább szállítóit. Egyetlen iroda berendezésének összértéke a leltár szerint csaknem 500 000 korona.

A képviselők többsége májusban birtokba vette irodáját, a legtöbben azonban továbbra is ragaszkodnak vidéki vagy más pozsonyi képviseletükhöz is. Ezekre a honatyák az államtól a jövőben is megkapják a havi 27 000 korona támogatást. Gaál Gábor, az MKP parlamenti képviselője szerint a vidéki irodákra feltétlenül szükség van. „Marad a galántai irodám is, az lesz az alapbázis. Ott egy szervezőtitkár és egy külsősként alkalmazott jogász áll folyamatosan a választók rendelkezésére. Biztos vagyok benne, hogy a vidéki képviselőknek regionális irodát is fenn kell tartaniuk, mert csak így maradhatnak állandó kapcsolatban a választóikkal” – mondja a fiatal képviselő, aki általánosságban véve elégedett az új körülményekkel. „Most végre az asszisztensemnek és nekem is van saját íróasztalunk. Az eddigi állapotok tarthatatlanok voltak. A parlament folyosóján egyetlen kis szekrényem volt, amiben legfeljebb az iratok egy része fért el. Szinte kinéztük egymást a frakcióirodából, nyugodtan dolgozni pedig egyáltalán nem lehetett a szűkös helyiségekben”.

Az új épületben a folyosónkénti 19 irodához tágas mellékhelyiségek és egy nagy fürdőszoba is tartozik. Minden frakció teljes kényelmét szolgálják a folyosói konyhák. Igaz, a hatalmas hűtőszekrények egyelőre még hiába fogyasztják az áramot, hiszen teljesen üresek. A vízforralók itt-ott már használatról árulkodnak. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy bármelyik parlamenti képviselő a tűzhelyen vagy a szintén a berendezéshez tartozó mikrohullámú sütőben fogja megmelegíteni otthonról hozott ebédjét vagy vacsoráját. Az új épületből egyelőre hiányzik az elsősorban alacsony árairól elhíresült parlamenti büfé és ebédlő. „Ezek átadását őszre tervezzük. Szeptember végén a nyilvánosság előtt is megnyitjuk a jobb szárny földszintjét, ahol információs iroda, egy tágas gyorsbüfé és egy kávézó várja majd a vár látogatóit” – tudjuk meg Anna Lenickától, a parlamenti iroda sajtóosztályának vezetőjétől. Az új épületben otthont kap egy újságárus és könyvesbolt, valamint egy ajándéktárgyakat árusító üzlet is. A tervek szerint ugyanitt ruhatár és mellékhelyiségek állnak majd a várlátogatók rendelkezésére. Egyelőre nincs döntés arról, hogy mire szolgál majd a két szárnyat összekötő épületrész földszintjén található csaknem 400 négyzetméteres, ablakokkal teli terem. Milan Hargaš, az épület gondnoka szerint elképzelhető, hogy itt kiállításokat rendeznek majd. A parlament vezetői azonban még nem döntöttek a helyiség sorsáról. Az azonban már most biztos, hogy az épület alatt kiépített parkolóházat kizárólag a parlamenti képviselők és a nemzeti tanács munkatársai használhatják.

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa várhatóan június végén hozza nyilvánosságra, hogy a központi költségvetésnek összességében mennyibe került a képviselők minden igényt kielégítő kényelme. A honatyák egyelőre nem nagyon sürögnek-forognak az új irodákban. A látogató inkább kísértetkastélynak, mintsem munkahelynek látja az ürességtől kongó hatalmas épületet, ahol órákig lehet úgy sétálni, hogy senkivel sem találkozunk. A képviselői irodákat valószínűleg elsősorban a parlamenti ülések idején használják majd a honatyák, tehát havonta két hétig. Arra csak hónapok múlva kapunk majd választ, hogy a több száz millió koronás beruházás segíti-e a képviselőket abban, hogy az eddiginél jobb munkát végezzenek, jobban ismerjék és értsék a saját maguk által kidolgozott és elfogadott törvényeket.