Régi óvóhelyre bukkantak a vasútállomásnál

Érsekújvár. Rejtélyes óvóhelyre bukkantak a közelmúltban az érsekújvári vasúti pályaudvarnál azok a munkások, akik a vízelosztó berendezések felújításához szükséges földmunkákat végezték. Ásáskor az első peron közelében – ahol régen a posta épülete állt – egy helyen beomlott a föld, és a nyíláson át egy olyan építmény vált láthatóvá, amelynek a tervrajzok alapján semmi keresnivalója nem volt ott. Az emberek a rozsdás páncélajtók kinyitása után egy kisebb, betonból készült előteret találtak, további páncélajtókkal. A helyiség üres volt, csak valahol egészen hátul találtak egy kézi vezérlésű légpumpát.

A nem mindennapi felfedezésről Kovács Esztertől, a Thain János Múzeum régészétől értesültünk, aki a földmunkálatok csaknem mindegyikénél ott van a terepen, hátha talál valami fontosat. A II. világháború idején a három bombatámadás csaknem minden korábbi műemléket a földdel tett egyenlővé Érsekújvárban. Az 1944. október 7-i bombázás az egész vasúti negyedet sújtotta. A fűtőház helyén 364 bombakráter keletkezett. A föld mélye azonban mégiscsak tartogatott még egy meglepetést. A szakértők úgy vélik, a most feltárt óvóhelyet még az első pályaudvar idején, 1863-ban építették, amelyet a város ékességeként emlegetettek. A szakértők szerint azt, hogy az óvóhely még a vasútállomás felépítése idején épült, az is bizonyítja, hogy 1873-as gyártási dátummal ellátott tégladarabokra bukkantak. Hihetetlen, hogy a kézi pumpa még 134 év elteltével is olyan állapotban van, hogy egy alapos felújítás után akár használható is lenne, és a levegő beáramoltatására szolgáló gumi csővezeték is sértetlennek tűnik. A vasútállomás első peronjánál a pályaudvar korábbi épületének helyén fennmaradt a pincehelyiségek egy része is, a gyönyörű boltíves mennyezetű termek megközelítése azonban Ján Kasáš állomásfőnök szerint elég bonyolult. Az egykori állomás pincehelyiségei és az óvóhely bejárata ugyanis ismét beomlott, ám a Thain János Múzeum dolgozói és a vasútállomás vezetése további terveket dédelgetnek. „Szeretnénk feltárni, és idővel megnyitni a nagyközönség előtt az óvóhelyet. Ha elegendő pénz állna a rendelkezésünkre, talán még korabeli bútorokkal, tárgyakkal és fotókkal is kiegészít?hetnénk…” – osztotta meg velünk az elképzeléseit Kovács Eszter régész. (száz)