Regélő romok Gömörben

Gömör megye névadó községe fölött, egy kis dombon, a burjánzó akácok takarásában ma már alig látható nyoma az egykori ispáni várnak. Regélő romok helyett mindössze néhány sánc, árkok, és a régészeti kutatómunka nyomait találhatja meg az idetévedő. Nem veszik sokan a fáradságot, hogy a községbe ellátogatva felbandukoljanak az egyébként pazar kilátást nyújtó dombocskára. Sajógömör ma kissé kiesik a főútvonalaktól, a békés hangulatot árasztó, szépen rendezett falu mostani képe egy igen gazdag múlt nyomait őrzi. A falu első írásos emléke még Anonymus mester 1200 táján készült Gesta Hungarorum című művében található. Esperesét, Sándort 1218-ban, ispánját 1240-ben említik először az írások. A történelemtudomány a várat sokáig honfoglalás korinak tartotta, még Szombathy Viktor, a nagy gömöri író és tudós is így ír róla a „Száll a rege várról várra” című könyvében és a legendák is így beszélnek róla. Ezen állításoknak azonban ellentmond az a régészeti kutatás, amelyet B. Kovács István vezetésével végzett 1993 és 1995 között a rimaszombati Gömöri Múzeum. Eredményét az ásatást vezető tudós Gömörológia című könyvében közli is. Az egyik legfontosabb tanulsága az volt a kutató munkának, hogy a gömöri vár semmiképpen nem honfoglalás kori, valamint az is bebizonyosodott, hogy szláv földvár sem állott a magyarok bejövetele előtt a mai várdombon. Számtalan késő rézkori és bronzkori lelet bizonyítja, hogy a vidék legalább 7-8 ezer éve lakott terület, fontos stratégiai pont volt. A várheggyel szemközti Tovas tető nevű dűlőben a XIX. század végén és a XX. században földművelési munkák közben olyan jelentős bronzkincsekre bukkantak, amelyeknek darabjai ma Budapesten a Nemzeti Múzeumban is megtalálhatók. Regélhetnének hát a romok, ha lennének. Amikor 1993-ban az ásatások megkezdődtek, a föld lassan leleplezte a múltat. Az alig hektárnyi alapterületen akkor az ún. központi dombot tártuk fel, meglehetősen nehéz munkával. Az évszázadok által felhalmozódott rétegek nehezen adták meg magukat, csak hosszadalmas és aprólékos munkával sikerült megtalálni a dombon az egykori torony alapjának lenyomatát. Merthogy a köveket a falu népe bizony elhordta. Máig él a legenda, amely szerint a mostani templom és az azt övező kőfal a vár köveiből épült, meg azonkívül még számos építmény. B. Kovács István könyvében egy humoros kitétel így emlékezik meg a vár köveinek elhordásáról: „...köveit a helybéliek a hasznosság elvét előbbre helyezve a kegyeletnél (ahogy ők mondják tréfásan: ami többet ér, mint két tetyű, azt el kell vinni), lakóházaik, valamint a templom és kerítése építésénél használták fel.” A feltáráskor előkerült leletanyag azt bizonyítja, hogy az erődítmény jelentősége Mátyás uralkodása után megszűnt, pusztulása valószínűleg a husziták gömöri jelenlétének idején kezdődött meg. Ráakadtunk egy igen gazdag rétegre, ami szinte ontotta a leletanyagot. Dobozszámra hordtuk le a cseréptöredéket, számos vasból készült fegyvertöredék, lószerszámok darabjai, szerszámok és üvegtárgyak is előkerültek. S milyen lenne az az ásatás, amely nem találna egy kis kincset is. Ez is sikerült, amikor a torony alapjainak közvetlen közelében egy vascsészében 23 darab pénzérmét találtunk, egy ezüst karkötőt, s a pénzek között külön érdekességként néhány hamis veretet is. Sajnos nem találtuk meg azt a kapát, amellyel a legenda szerint Mátyás királyunk annak idején hegyről fejjel lefelé bukdácsoltatva a nagyurakkal megkapáltatta a szőlőt, így adva leckét a mulatozó uraknak, akik mindenkire emeltek poharat, csak a pórra nem. Mátyás első felvidéki szobra majd egy százada áll a templom melletti díszkertben. Talán az egyetlen olyan uralkodót ábrázoló szoborként, amelynek kezében nem fegyver vagy királyi méltóságának jelei vannak, hanem egy méretes, szőlőkapálásra kivált alkalmas szerszám. Van szobra Czinka Pannának, a híres cigányprímásnak, akinek sírját is ott sejtik valahol a régi temetőben. A vár dombját pedig megint vissza akarják hódítani a makacs akácok, pedig kár lenne. Egy korábbi kezdeményezés eredményeként már a domb tetején van az építőanyag, amelyből újra felépítenék a vár tornyát, hogy kilátóként szolgálja az idetévedőket. Aki teheti, menjen és nézzen le a vár csúcsáról a völgybe, amelyben ezüst csíkként ott ragyog a Sajó.