Reformerek, deformerek, performerek...

A mentősök elláthatnák a Vác vonzáskörzetétől félre eső falvak lakosságát is – mondja az igazgatóSomogyi Tibor felvételeNem kis fáradságukba telhetett kiagyalni a reform szellemi szülőatyjainak, miképp szabadítsák meg az államot a folyamatosan veszteséget termelő kórházaktól és egyéb egészségügyi intézményektől – sommázhatnám számos önkormányzat képviselőjének a véleményét. Főképp azon városok polgármesterei vélekednek így, akik eddig is szűkös költségvetéssel gazdálkodtak, ám az eladósodott kórházak átvételével még kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. A nagyobb városokban – mondjuk a kerületi székhelyeken – nem okoz gondot a menedzsment működtetése, sőt a válságstáb felállítása sem. A kisebb városok pedig érjék be azzal, amilyük van – leggyakrabban a saját szellemi tőkével, mely nem biztos, hogy éppen az egészségügyi intézmények menedzsmentjére szakosodott. Nem kell meglepődnünk tehát, ha helyenként sajátos megoldásokkal találjuk szemközt magunkat.

Minthogy az egészségügyben is vannak jelentős haszonnal működtethető ágazatok, azon sem kell meglepődnünk, hogy ezek megszerzéséért – persze a közönség kizárásával – a háttérben kisebb csatározások folynak majd. Megijedni persze nem kell, hiszen már Brezsnyev elvtárs megmondta, hogy „háború nem lesz, de nagy harcok folynak majd a békéért...”

Ipolyság – a helyzet nem reménytelen

Rozsnyó, Dunaszerdahely, Zselíz – csak néhány azon városok sorából, melyekben a kórház működtetése válságba került. A közelmúltban úgy tűnt, ezt a sort fogja gyarapítani az ipolysági kórház is, ám az önkormányzat, az intézmény, illetve az annak menetét felügyelő igazgatótanács képviselőinek véleménye szerint a helyzet nem annyira reménytelen; néhány dolgot viszont tisztázni kellene. Mégpedig sürgősen.

Bélik György ipolysági alpolgármester szerint például azt az alapvető kérdést, hogy ki milyen szinten képes szolgálni a kórház érdekeit, ha egyszerre több lovat ül meg.

„2003. február elsejétől a helyi kórház közhasznú szervezetként működik – mondja. – Az azóta eltelt időszakban több igazgatója is volt; ténykedésük egyik közös jellemzőjeként megemlíthetném, hogy a társadalombiztosítási illeték be nem fizetése kapcsán jelentős adósságállományt halmoztak fel. Ennek felszámolására a képviselő-testület legutóbbi, rendkívüli ülésén megtaláltuk a megoldást. Megválaszolásra vár viszont néhány további kérdés: például az összeférhetetlenség elve, illetve a jelenlegi igazgatótanács működésének jogszerűsége.”

Ez utóbbival mindössze az a gond, hogy az alakuló közgyűlés összehívásának, illetve lefolytatásának módjával kapcsolatosan ülésrendi fenntartások merültek fel. A korábbi igazgatótanács elnökét, Gál Milan mérnököt például negyedórával az ülés megkezdése előtt értesítették telefonon, ami – enyhén fogalmazva – nem a legmegfelelőbb mód.

„Régóta nyilvánvaló volt, hogy néhányan a kórház fölötti fokozott befolyás megszerzésén munkálkodnak – jegyzi meg a volt elnök. – A 2005 májusában lezajlott igazgatótanács-választást követően a hét székből hármat olyan személyek szereztek meg, akiknek tevékenységi köre nem feltétlenül fedi a kórház érdekeit. Magánpraxist folytató orvosok, akik a kórház egyes részlegeinek privatizálása során sem az intézmény érdekeit tartották szem előtt.”

Valóban furcsa, hogy az igazgatótanács egyik tagja például más kórházakba utalja pácienseit; miképp az sem logikus, hogy a kórház vagyonát az utóbbi három év során nem leltározták. Miképp tartják így számon, hogy a kórház területén tevékenykedő magánorvosok a város tulajdonába tartozó berendezések melyikét használják? Avagy ez már az egymásba vetett feltétlen bizalom megnyilvánulása?

Megoldások, kérdőjelek

Ján Uhnák, az ipolysági kórház igazgatója nem látja feketén az intézmény jövőjét.

„Igaz ugyan, hogy adósságok halmozódtak fel – mondja –, de ezeket a kórház használaton kívül lévő vagyonának az értékesítésével fel tudjuk számolni. A társadalombiztosítási illetékek térítése terén eleget teszünk kötelezettségeinknek, és az egészségbiztosítókkal is jó a kapcsolatunk. Ezt jelzi az is, hogy a tavalyinak megfelelő mértékben ismét szerződéseket kötnek velünk az egészségügyi ellátás biztosítására. Jövőbeni terveink közé tartozik, hogy szolgáltatásainkat kiterjesztjük a határon túlra is; a mentőseink például elláthatnák a Vác vonzáskörzetétől félre eső falvak lakosságát is.”

Az igazgató nem a kórház egyes részlegeinek privatizálásában látja a jövőt, ám azt állítja, „teret kell adni a külső befektetőknek is”.

Somló Péter, az igazgatótanács elnöke szerint a tőkeszegény kórházak esetében – mint amilyen az ipolysági is – meg kell találni a módját, hogy beléphessen a magántőke. ĺgy egy kombinált rendszer keletkezik, melynek célja az egészségügyi ellátás lehető legmagasabb szintű biztosítása. A kórháznak ehhez nem kell tulajdonost váltania, reprofilizációra azonban mindenképpen szükség lenne – azaz a meglévő és aktív ágyak mellett a sokáig kihasználatlan ágyakat úgynevezett krónikus ágyakká kellene alakítani.

„Az ipolysági térség igényeihez kell továbbra is igazítani a kórház kínálatát – mondja. Kell egy jól működő belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat, intenzív osztály, amelyre rákapcsolódik a rohammentő-szolgálat. Ha mindezt meg tudjuk valósítani, elmondhatjuk, hogy a kórház valóban a régió érdekeit szolgálja.”

A hangzatos kifejezéseknél maradva, a transzformációról – tehát a jelenlegi működtetési jogi formának korlátolt felelősségű vagy részvénytársasággá történő átalakításáról – az érintettek egyelőre nem nyilatkoznak. Abban viszont megegyeznek, hogy a város nem veszítheti el az ellenőrzést a kórház fölött. A számos megválaszolatlan jogi kérdés tisztázásán túl talán arra kellene most leginkább odafigyelniük, hogy ne adják ki a kezükből a még meglévő, haszonnal működtethető részlegeket.