Pompás donátori templom nógrádi vidéken

Ritka jó állapotban fennmaradt, vidéki elhelyezkedéséhez képest kitűnően pazar templom áll a Losonc melletti Ógácson.

Ógács (Stará Halič)

A késő román, kora gótikus építmény falusi templomhoz mérten impozáns, szinte városias méreteivel, gazdag díszítésével különbözik a régió korban hasonló szakrális építményeitől. Védőszentje az a katonaszent, Szent György, akit már I. István kora óta tiszteltek a magyar királyságban.

A tatárjárás utáni időkből

Annyit lehet biztosan tudni Ógács templomáról, hogy Lossonczy Dénes nádor építtette, szinte biztos, hogy a vidék híresen gazdag családja volt a templomalapító, a donátor. Erről tanúskodnak a gótikus boltívek zárókövei is, amelyekre a Lossonczy család címerét vésték. Feltételezhető, hogy az alapító és családja ide is temetkezett, ezt régészeti feltárás tudná csak pontosítani. A templomot többször átépítették, az egyszerű szögletes záródású, román kori hajóról tudni lehet, hogy már 1350-ben átépítették, Lossonczy Tamás kezdeményezésére, amikor a hajót gótikus, sokszögzáródású apszissal keleti irányban meghosszabbították. A templomhajónak ezen a részén jellegzetesen kora gótikus, igen keskeny kőkeretes ablakokat helyeztek el, kialakították a nyugati karzatot. Ekkor, a késő gótikus, reneszánsz hangulatú átalakításkor a korábbi falfestmények mellé újabb freskók kerültek. A források azt is megőrizték, hogy erre az átalakításra 1524-ben került sor. A korábbi román kori egyenes boltozat helyére a már említett záróköves boltívek kerültek, néhány korábbi, román kori félköríves ablak a tetőtér magasságába került, így maradt meg évszázadok során. A ma is látható diadalívet is ekkor alakították ki. Mint a környék többi temploma, az ógácsi sem kerülhette el az oszmánok pusztítását – ez a vidék 1572 táján, amikor az oszmán hódítás elérte a Kárpát-medencét, része lett a szultán birodalmának – a források szerint felgyújtották a templomot. A romok felújítására a 17. század hetvenes éveiben került sor. 1674 táján reneszánsz stíluselemek felhasználásával a templom mellett fából haranglábat ácsoltatott Makkfalvy János, a gácsi várkapitány Polónyi János molnárral közösen, fogadalmi ajándékként, hálából az 1666-os török fogságból való szabadulásáért. Valószínűleg a kőből rakott védőfalat is akkor újították meg. A szinte könnyed, csúcsos torony és a légiesen finom, mégis tekintélyt parancsoló templomhajó az azt övező kőfallal már messziről lebilincselő látványt nyújt.

Belső értékek

Bizonyos átépítési fázisoknál a régi falfestményeket átfestették, jobb esetben egyszerű fehérrel, rosszabb esetben viszont már az eredetinél jóval gyengébb minőségű faliképekkel takarták őket. Így történt ez Ógácson is. A román kori freskók azért is különlegesek, mert plasztikus kiképzésű glóriákkal díszítette őket az egykori mester, ez a díszítő stílus Friuli itáliai városkából származik, jobban mondva az itáliai művész származhatott Friuliból. Azt ma már csak megbecsülni lehet, hogy a Szent Györgyöt ábrázoló freskók mikor kerültek vakolat alá. A 20. század elején elvégzett belső felújításkor ugyan már felfedezték, de értéktelennek ítélték és ismét lefestették őket. Újbóli, már szakszerű és értékmentő feltárásuk 1964–65-ben történt, a munkálatokat pedig 1978-ban folytatták.

Néhány éve ismét régészek, művészettörténészek, restaurátorok dolgoztak a templomban, teljes felújítást végeztek. A belső tér lenyűgöző, a templomban pedig igen élénk hitélet zajlik. Ottjártunkkor éppen gyerekeknek tartottak misét, a Kegyesrendi Nővérek rendháza a templom szomszédságában áll, a nővérek foglalkoznak a környéken élő gyerekekkel. Ógács temploma mindenképpen megér egy misét.