Peternai Zsuzsanna lett az Erasmus+ arca

Mit jelent az érsekújvári gimnázium igazgatója számára ez az elismerés?

Két körben zajlott a megmérettetés, az elsőben a nemzeti iroda döntött, három személyt javasolva a kategóriájában. Ekkor szólítottak meg, hogy az iskolák kategóriájában rám is gondoltak. Ez volt számomra az igazi elismerés, hiszen az elmúlt évek során több száz iskola és személy csatlakozott a programhoz, jó néhányat név szerint is ismerek. Vannak, akik szinte professzionális szinten csak ezzel foglalkoznak, éppen ezért éreztem nagy megtiszteltetésnek, hogy bejutottam a nevezettek közé. A szavazási folyamat során jóleső érzéssel töltött el, hogy milyen sokat támogatnak, holott a mai napig nem tudom, pontosan mennyien is szavaztak rám.

Hány éve tart az Erasmus-láz, mi volt az első alkalom, amikor részt vettél valamelyik programban?

Az Erasmus volt az az első szerelmem, harmadikos egyetemista voltam, amikor az egyik előadásra azzal jött be a tanár, hogy van két hely a nyári szemeszterre Amszterdamba, és azonnal kéri a választ. A csoporttársammal jelentkeztünk, és pár hét múlva már az Amszterdami Egyetem hallgatói voltunk. Hát így indult. Olyan élményekre és tapasztalatokra tettem szert akkor a pár hónap alatt, amelyek egy életre meghatározták az utamat. Onnantól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy utazzam – még ha saját pénzen is. A programban nem igazán tudtam aktívan részt venni, mert egyetemi doktorandusz voltam, akkoriban még nem volt annyi lehetőség, mint a későbbiek során. 2007-ben kerültem az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumba, és rögtön jelentkeztem egy kapcsolatteremtő találkozóra Mallorcára, ahol a leendő partnereinkkel megírtuk első iskolai projektünket, amely sikeres lett. Innen ered a mélyebb kapcsolatom az Erasmus+-al. Más lehetőségek után is kutattam, sorra írtam a pályázatokat – egyéni külföldi képzésekre, saját magam és a kollégáim részére (Málta, Brighton, Finnország, Észtország, Dublin, Ciprus, stb.). Hosszú távú diákcsere programokra, a pécsi német-magyar bilingvális gimnáziumba, a spanyolországi Granadába, és külföldi vendégtanárok meghívására, Németországból két, Finnországból egy pedagógus érkezett, és persze iskolai tapasztalatcserére is. A legutóbbi sikeres pályázat egy szinttel feljebb visz bennünket – négy iskola konzorciumának a vezetőjeként a külföldi tanár-továbbképzésért vagyok felelős.

A koronavírus-helyzet jócskán átírta a mostani terveket, ennek ellenére bizakodó vagy. Kivitelezhetők lesznek a tervezett projektek?

Három projektünket érinti a járvány. Egyet tavasszal kellene befejeznünk, a másiknál van még egy évünk, de mindkettőnél kérem a hosszabbítást, mivel szinte lehetetlen tervezni, netán külföldre utazni ebben a helyzetben. Vannak dolgok, amelyeket meg lehet oldani online térben, ám a külföldön megvalósuló kurzusoknak, ottléteknek sajátságos varázsa van. Olyankor minden más munkát, elfoglaltságot félretesz az ember, és csak a történésekre összpontosít. Ha viszont otthonról, vagy akár a munkahelyről kell bekapcsolódni egy online kurzusba, ezt a napi rutin mellett tesszük, így csak a megadott időre foglalja le a figyelmünket. Az említett konzorciumos project most indult októberben, nagyon remélem, hogy nem fog kelleni nagyon változtatni az eredeti ütemterven. Az első képzésekre tavasszal kerülne sor.

Milyen hozadéka van a diákok, pedagógusok számára az Erasmus programokban való részvételnek?

Sokkal nyitottabbak a diákok az új dolgok iránt, nem félnek idegen nyelven megszólalni, magabiztosabbak, mernek utazni és világot látni. Személyiségük olyan területeit is fejlesztik, amelyeket aligha lehetne külföldi partnerek, vagy utazások nélkül. Közvetlen kapcsolatuk van az idegen kultúrával, próbára teszik alkalmazkodó képességüket, mindez mások elfogadására, érteni akarására neveli őket. Emellett fejlesztik digitális képességeiket és kreativitásukat, mindezek a tanárokra és diákokra egyaránt érvényesek. Remélem, még sokáig fog működni a program.