Pelsőc – ahol a Csetnek a Sajóba szalad

Sőt, megyeszékhely is, és ennek nyomait – a régmúlt emlékeit – máig őrzi. Kassa felé menet vagy az ellenkező irányból jövet sokan csupán átrobognak rajta. Közben nem tűnik fel előttük a középkori elrendezésű főtér, melyet a közelmúltban a vidék leghíresebb családjáról, a Bebekekről neveztek el. A siető átutazó nem látja a szerényen meghúzódó, mégis impozáns kora gótikus templomot sem, a régi városházát, a robusztus kövekből épült, megmaradt polgárházakat.

Pelsőc valószínűleg Gömör megye alapítása óta létezik, stratégiailag fontos helyen, folyóvölgyek és kereskedelmi utak találkozásánál terül el, a mindenkori hadi útvonalak mentén. Első ismert írásos említése 1243-ból, 765 éves. Mezővárosi jogokat 1328-tól élvezett, majd a 17. század elejétől, a török fenyegetettség időszakától 1803-ban (amikor Gömör megye Kishont megyével egyesült) Gömör megye székhelye volt.

A Bebek család

Legnevesebb uraiként a Bebekeket tartja számon a történelem, e család nevéhez – mint donátor-templomalapítóéhoz – köthető a pelsőci kora gótikus templom építtetése. Az egykori pelsőci várat is a Bebek nemzetség emeltette, és a família a városhoz közeli Gombaszögön kolostort is építtetett az egyetlen magyar alapítású rendnek, a pálosoknak. A várból és a gombaszögi kolostorból is csak egy-egy falmaradvány van meg. Mindkét rom nehezen megközelíthető, a vár ma egy magántulajdonú kertben, a kolostor pedig a gombaszögi szabadtéri színpad felé vezető út jobb oldalán, egy volt szövetkezeti udvarban található.

A gótikus templom

Ma is látogatható azonban az a kora gótikus templom, amelyhez a Bebek család a 16. században parádés reneszánsz temetkezési kápolnát készíttetett. Az egyhajós templomot eredetileg Szent György tiszteletére szentelték fel; a 13. század első felében épülhetett, és a középkori vidéki gótikus építészet egyik remekművének számít. A fennmaradt freskónyomok arról árulkodnak, hogy valamikor külső és belső falfelületeit is festmények díszítették. A benti freskók a szomszédos Csetnek városának híres evangélikus templomában található mesterművekhez hasonlíthatók, de sokkal rosszabb állapotban vannak, mint azok. A szakirodalom szerint 1350 táján készültek, az utolsó vacsorát és keresztre feszítést ábrázolják. Mestermunka az 1626-ban készült karzat is, valamint a templom kazettás mennyezete. A reneszánsz építészeti stílusnak ritka szép gömöri emléke a Bebek család által a templom északi részéhez emeltetett sírkápolna. Kőcsipkés, szamárhát boltívű ablakai, a mívesen faragott kő ülőfülkék, Bebek Lászlónak a kápolnában megtalálható 1401-ben faragott gótikus sírköve sejtelmes hangulatot árasztanak. A templom tornya különálló, barokk és klasszicista stílusjegyeket hordozó építmény. Egyes források szerint valószínű, hogy építésekor a vár egyik sarokbástyájának maradékait használták fel.

Annyi bizonyos, a későbbi torony, az egyhajós templom és a közeli magánkertben lévő erődítés maradványa nagyjából egy kéthektáros, jól behatárolható területen áll, a Sajó folyó első teraszának szintjén, megközelítőleg két-három méterrel magasabban a város többi részénél. A templom kertjében a talaj deformációja számos épületnyomra utal, ezek csak egy alapos régészeti feltárással azonosíthatók.