Parasztnak lenni egyenlő az öngyilkossággal

Kiss Lajos zselízi gazdálkodó, Szlovákia legnagyobb zöldségtermelőjeDömötör Ede felvételeNincs vállalkozó és nincs magyar ember, aki a fenti közhelyekkel ne értene egyet, mi több, a felvidéki magyar vállalkozók ezeket a téziseket elvárásként fogalmazták és fogalmazzák meg az MKP-val szemben. Nagyon sok magyar gazda és iparos most rúgja az utolsókat, és nagyon kevés esélyt lát arra, hogy a pártprogram megvalósításában még aktív vállalkozóként részt vehet. Egy korábbi riportunkban a zöldség felvásárlási árával foglalkoztunk, s lám csoda történt, a mezőgazdasági minisztérium felkérte a riportban szereplő egyik szakembert, hogy a beruházások függvényében dolgozná ki az egyes zöldségek jövőre vonatkozó minimális felvásárlási árait. Az ötlet azért tűnik egy kicsit morbidnak, mert pár nap múlva e kicsi országban választások lesznek és elhanyagolható az esélye annak, hogy a jelenlegi minisztériumi vezető még bárkit is bármivel megbízhasson. Ennél azért valamivel komolyabban kellene foglalkozni a mezőgazdasági termelésből élők sorsával, annál is inkább, mivel Szlovákia déli vidékének parasztjai már alig kapják fel a fejüket a hangzatos ígéretek hallatán, mert az elmúlt évek során megtapasztalták, hogy az ígéretek mögött nincs tartalom, mint ahogy azt is, hogy az ígéreteknek nincs valóságalapjuk. Szlovákia magyar parasztsága az évek folyamán annyi politikai mélyütést kapott, hogy nagy részük többet már nem képes felállni, s közülük egy sem foglalja imáiba sem a képviselőket, sem azt a köztársasági elnököt, aki erőnek erejével a multikat támogatja.

Kiss Lajos zselízi gazdálkodó, Szlovákia legnagyobb zöldségtermelője, négyszáz hektáros területen termel szabadtéri zöldséget. A cég állandó alkalmazásában 131 ember dolgozik, bárki azt gondolhatná, hogy e kiválóan működő, nagy mennyiségű és jó minőségű árut termelő gazdaság irányítója egy bizakodással teli sikeres vállalkozó. Koránt sincs így, Kiss Lajos az utóbbi időszak mezőgazdasági politikájától megkeseredett ember. Állítása szerint, ha nem történik gyors és nagyon radikális változás a mezőgazdaság irányításában, különösen a felvásárlási árakkal való manipuláció területén, Szlovákia mezőgazdasága, ezen belül különösen a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés látható időn belül összeomlik. A közelmúltban idetelepített áruházláncok egymással versenyeznek mind az eladási, mind pedig a felvásárlási árak leszorításában, ami az itteni termelőket teljesen felkészületlenül érte. Ahhoz, hogy ennek a feneketlen piacnak a közelébe juthassanak, a termelési árak alatt kell dolgozniuk. Amit ugyancsak figyelembe kell venni az a tény, hogy a világon, különösen a fejlett világban a mezőgazdasági termelésbe nagyon sok pénzt belenyomnak. Ami az idei évben Szlovákiában ezen a téren történt, az tragédia. Ha felsoroljuk a felvásárlási árakat, pl.: 80 filléres salátauborka, 3 koronás dinnye, 4 koronás paradicsom, 4 koronás másodosztályú paprika, ezek tizenöt-húsz éves árak. Aki az ilyen felvásárlási árak mellett még jövőre is termelni tud, vagy a minisztériumi asztal mögül bebizonyítja nekem, hogy termelni lehet, az vagy nem normális, vagy minket tekint fejre ejtetteknek. Ugyanakkor az üzemanyag, a vegyszerek, a vetőmagok nyugat-európai árakon mennek. – Elkeserítő és megsiratni való – mondja a gazdálkodó –, hogy mi a Garam mentén, az ország talán legjobb minőségű földjein nem tudunk tisztességes nyereséggel dolgozni, míg a portugálok, a spanyolok, vagy a görögök a köveken termelt árujukkal elárasztják a szlovákiai zöldség- és gyümölcspiacot. Ők ott vannak az európai és a világpiacon, mi sehova nem jutottunk, pedig ne mondja senki, hogy nem tudunk termelni. Nemcsak termelni, csomagolni is tudnánk, de miből?! Valószínű, hogy az említett és a többi nyugati ország parasztjai nem számkivetettek, hanem az állam által megbecsült emberek. Jelenleg parasztnak lenni Szlovákiában egyenlő az öngyilkossággal. Amikor nálunk valamelyik zöldség vagy gyümölcs piacképessé válik, kamion- és vagonszámra árasztják el az itteni piacot a külföldi árukkal. Ha a mezőgazdasági minisztérium szakemberei ezt tekintik a szabad piacgazdaságnak, akkor valami jelentős érdek fűzheti őket ehhez a kereskedelmi ághoz. Körül lehet nézni a háborútól csak a minap szétvert Jugoszlávia utódállamaiban, ébredeznek. Nem igaz, hogy csak én veszem észre, hogy Szlovákiát elárasztják olyan olcsó hagymával, hogy mi az általunk kitermeltet kidobhatjuk a szemétre, mert a legszebb is eladhatatlanná válik. Ugyanez a helyzet a burgonyával is: június 25-én elárasztották Szlovákia piacait olasz behozatalú burgonyával, a mi gazdáink pedig álltak a földjük közepén, nézhették az eget, mert a krumplijuk öt koronáért sem kellett senkinek. Miért nem állította le az állam a burgonya behozatalát mondjuk június 20-án, amikor pontosan tudták, hogy elegendő és kiváló minőségű a hazai termény? Valószínűleg azért, mert ennek az országnak nem érdeke, hogy megvédje a saját parasztjait, inkább az, hogy néhány kereskedő politikusi segédlettel nagyot kaszálhasson, és kaszál is. Ha odaföntről valaki veszi a fáradságot és lejön hozzánk, mindegyre azt hangoztatja, hogy fogjunk össze, s biztos, hogy igaza van, de ők vajon miért nem fognak össze a mi érdekünkben? Ha mi tudjuk, hogy az ország a süllyesztőben van, akkor ők is tudják. Ilyenkor a választások előtt mindegyik párt kivétel nélkül a lobogójára tűzi, hogy támogatni akarja a gazdálkodókat, a vállalkozókat, de a tapasztalat csak az, hogy a szó elszáll, a dotációs politika pedig megmarad a szocialista elveken: az kap támogatást, aki nem akar termelni, de közel van valamelyik tűzhöz. Nálunk még mindig a területre adják a dotációt és nem a kitermelt produktumra. Ha csak a sokat szidott magyarországi támogatási rendszerrel hasonlítjuk össze a miénket, szembetűnő különbségeket tapasztalhatunk. Például egy korona húsz fillérnek megfelelő forintot adnak egy kg ipari paradicsom kitermelésére, nálunk egy fillért sem, vagy a salátauborkára 4 korona húsz fillér az ottani támogatás, nálunk nulla. Itt az él meg, akinek területe van és gazt termel. Lehet, hogy az ország alapvető érdeke azt kívánja, hogy a dél-szlovákiai termelők tönkremenjenek. Ám aki ekként vélekedik, annak azt is tudatosítania kell, hogy az általunk termelt árura épül a teljes konzervipar jelentős hányada, ez pedig a déli vonaltól kicsit északabbra esik.

A szlovákiai zöldségpiac mélyrepülésének okait a fentieken kívül Kiss Lajos a szervezetlenségben látja, amely visszaüt a termelők és a kereskedők között kialakult pattanásig feszülő ellentétben. Nem létezik egy kialakított hálózat, amely információkat közvetítene a termelők, a kereskedők és a felelős minisztérium között. Amíg ez a kérdés megoldatlan marad, addig teljesen felesleges a gazdák támogatásáról beszélni. S ha kitérünk a kereskedelemre, azt sem tekinthetjük mellékesnek, hogy az itt kitermelt áruk zömét már nem a szlovákiai kereskedők forgalmazzák, különösen ami az exportárut illeti, hanem azok a tőkeerős cseh, magyar és most már lengyel cégek is, amelyek megvetették lábukat Szlovákiában.

Kiss Lajos hat éve foglalkozik nagybani zöldségtermesztéssel, ez alatt az idő alatt Közép-Európa legnagyobb zöldségtermesztőjévé nőtte ki magát a vállalkozása, most mégis azt fontolgatja, hogy befejezi, mert ebben az országban ilyen körülmények között ezt a munkát végezni képtelenség, s nem látni az alagút végét. Akik ezen a vidéken szőlő-, gyümölcs-, vagy zöldségtermesztéssel foglalkoznak, egytől egyig összeroppantak, nem tudnak talpra állni. Ezt pedig látják az ő gyerekeik, s ezek a gyerekek már menekülnek a termelés elől, még akkor is, ha korábban ezt választották hivatásuknak. Mi lesz velük? Minden faluba nem fognak Volkswagen gyárat telepíteni. A kisemberek fejére hull vissza az az átok, hogy ez az ország még mindig a kis, verekedő, pártokról szól, nem pedig a szakemberekről. Aki nem érti a dolgát, lehet akármilyen pártnak a tagja vagy vezetője, nem lesz bölcsebb. Legyenek pártok, hiszen ezt akartuk, de tegyék lehetővé, hogy a hozzáértő emberek dolgozhassanak.

A nyár folyamán olyan helyzet alakult ki a szlovákiai zöldségtermelés és -értékesítés területén, amely a gazdálkodók jelentős részét a termelés beszüntetésére kényszeríti. Ugyancsak jelentős részüknek ez volt az egyetlen megélhetési forrása. Az arra illetékesek szövögethetik a szociális háló egy újabb toldalékát, s jelentős parcellákon ringatózhat a jótékony hatású parlagfű.