Ősvilági Pompeji

Kubinyi nevéhez számtalan régészeti feltárás és leletmentő munka fűződik mind Nógrádban, mind a Gömörben. Az ipolytarnóci őslénytani lelőhelyek viszont a vonalzó szabta határoknak fittyet hányva a mai Szlovákia területén is megtalálhatók, Kalondán, az Ipoly menti határközség kataszterében. Ennek a területnek a vizsgálata és próbaszerű feltárása folyik napjainkban.

2001-ben néhány helybeli lakos és a kalondai polgármester, Gyenes József a szlovák környezetvédelmi minisztériumtól kértek támogatást ötletük megvalósításához. Miklós László miniszter fantáziát látott a tervben, s azt javasolta, dolgozzanak ki pályázatot. A nagyszabású terv megvalósítása elősegítené a régió infrastrukturális fejlesztését, és fellendítené a falu idegenforgalmát. A határon túli tapasztalatokból indultak ki.

Szarvas Imre, az Ipolytarnóci Természetvédelmi Tájegység fiatal és energikus vezetője is támogatja a határon túli kezdeményezést. Csupán azért aggódik, hogy amíg nem védik a területet, megismétlődhet a 19. századi történet. Szarvas Imre szerint: „Kubinyi Ferenc ténykedésének ideje után nemcsak a tudósok, hanem a szerencsevadászok is megjelentek a környéken. Barbár, hozzá nem értő módon pusztították a leleteket, széthordták a megkövesedett maradványokat, a 23 millió évvel ezelőtt partra sodródott cápafogakat és a 20 millió évvel ezelőtt, vulkánkitörés által konzervált lenyomatokat. Nagyon jó a határon túli kezdeményezés és csupán egy pici jóakarat kell hozzá, hogy a területet védetté nyilvánítsák. Nem elég feltárni a leleteket, hanem meg is kell őrizni azokat az utókornak. A szakértők elképzelése egy határokon átnyúló paleontológiai parkról igazi européer terv, amelyet mi csak támogatni tudunk. Egyelőre szakmai segítséggel és jó szóval.”

Gyenes József, Kalonda polgármestere az önkormányzattal és az önkéntes segítőkkel kidolgozott tervezetére tavaly 90 ezer koronát kapott a környezetvédelmi minisztériumtól. Katarína Gaálová és Gaál Lajos, a rimaszombati Természetvédelmi Ügynökség szakemberei ebből az összegből készítették elő a feltárást. A tervezet szerint a Bujár nevű magaslat egyik vízmosásában kezdő-dik meg a próbafeltárás. Ennek célja, hogy igazolják, Szlovákia területén is létezik az Ipolytarnócon is megtalálható vulkáni tufaréteggel borított, hajdani ősfolyó partját képező megkövesedett iszapréteg. Ott találhatók ugyanis a 20 millió évvel ezelőtti idők ősállatainak lábnyomai, valamint az ősfolyam menti fák iszapba hullott és ott megkövesedett leveleinek lenyomata. Ilyen őslénytani park, természetvédelmi terület Európa-szerte mindössze 16 van. Az ipolytarnóci a leggazdagabb, és valóságos „ősvilági Pompeji” található a szlovákiai oldalon, Kalondánál . Ezt bizonyítják az elmúlt év sikeres próbafeltárásai, amikor a letisztított, hajdan ősfolyamparti iszap mára megkövesedett rétegében már találtak levéllenyomatokat. A tervek szerint a feltárás egyelőre viszonylag kis területen, alig pár száz négyzetméteren folyik. Félő ugyanis, hogy a leleteket nemcsak az illegális gyűjtők rongálhatják meg, hanem az időjárás is.

Gregan Emil, a Bükki Nemzeti Park Ipoly Völgyi Tájegység őrkerület vezetője szerint csak akkor érdemes valamit feltárni, ha annak konzerválására és megőrzésére is van pénz. A próbafúrások folyamán az 512 hektáros ipolytarnóci parknak szinte minden szögletében találtak olyan réteget, amely ugyanolyan, mint a feltárt, ősállatlábnyomokat tartalmazó réteg. Gregan Emil szinte biztosra veszi, hogy a szlovákiai próbaásatások sikerrel járnak, és találnak ősállatlábnyomokat. Az elmúlt hetekben növényi lenyomatokra bukkantak; sajnos a csapadékos időjárás miatta abba kellett hagyni a munkát.

A lelőhelyeket nehéz megközelíteni, először utat kellett vágni a sűrű akácosokban és a meredek vízmosásokban. A hajdani, ősvilági egységes élettér megőrzése végett elsőrendű a védetté nyilvánítás, majd meg kell szerezni a pénzt, hogy felszínre hozhassák és megóvhassák a leleteket. Ehhez infrastrukturális beruházások szükségesek. Feltárni, bemutatni és megóvni – ez a hármas cél.

Szarvas Imre szerint nagyon nagy segítség és előrelépés lenne, ha a Kalonda–Ipolytarnóc határátkelőhely nemzetközi lehetne. Számtalan olyan lengyel, cseh és német turista kénytelen Salgótarjánon keresztül közel 60 kilométeres kerülőt tenni, ha az őslénytani parkot szeretné megnézni, és éppen Losoncon tartózkodik. Losonctól viszont mindössze 12 kilométerre van Ipolytarnóc.

Sok a határokon átívelő természetvédelmi program, ezekre alapozva sikeres lenne az őslénytani park létrehozása és működtetése is. Ennek kialakítására viszont nem elegendőek Ipolytarnóc és Kalonda anyagi feltételei és a pályázati lehetőségek. Be kellene kapcsolni a tágabb régiót. A Nógrád Megyei Önkormányzat és a Besztercebányai Megyei Önkormányzat már hivatalosan felvette a kapcsolatot. A szerződés előkészítésekor és aláírásakor figyelembe vették a közös tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, rezervátumok létrehozásának lehetőségét. Mindez nagyon sok pénzt igényel. Ha közösen nyújtanak be pályázatot, nagyobb az esélyük, hogy pénzt kapnak az ezt szolgáló európai forrásokból.

Tisza Attila, Ipolytarnóc polgármestere szintén az együttműködésben látja a jövőt. Véleménye szerint: „A térség fellendülésében alapvető lesz a vasúti forgalom nemzetközivé tétele, ezen már évek óta dolgozunk az Ipoly Unióval. Ajánlatos lenne a kishatárátkelő nemzetközi határátkelővé nyilvánítása is. Ehhez viszont már befektetés is szükséges. Meg kell építeni az európai normáknak is megfelelő közutat Ipolytarnóc és Losonc között. Ipolytarnóc ugyan büszke a természetvédelmi területre, hiszen a falu neve ettől lett világhírű, de sajnos ez még nem hoz anyagi hasznot. Ha megnézzük bármelyik nyugat-európai helységet, amely ilyen jellegű természetvédelmi terület mellett fekszik, azt látjuk, hogy ott kiépült a vállalkozói infrastruktúra, kiváló a vendéglátás, van szálláshely és minden a megfelelő színvonalon. Ezzel nálunk még nem nagyon foglalkoznak. A cél az együttműködés, a továbblépés, mert ennek a régiónak a mezőgazdaság mellett csak az idegenforgalom lehet a húzóágazata.” Tervek tehát vannak. Akarat, ötlet, szakmai háttér, távlatok és jövőkép szintén. Most már csak némi szerencse és nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy az Ipoly mentén levő ősleletek, a megálmodott őslénytani park, a határokon átnyúló 20 millió éves történelem a jelenben és a jövőben kiemelje Ipolytarnócot és Kalondát a nehéz helyzetből. A lábnyomok és a levéllenyomatok a türelmes feltárás nyomán a közönség elé tárulhatnak.