Összetartozás és magyarságmegtartás

„Ahogyan vettem sorba az eddigi bodzafesztiválok fényképeit tudatosítottam egyúttal, hogyan nőtt közben a lányom. Az első fesztiválkor hároméves kislány, most a 6. fesztiválra lassan már tíz évessé cseperedett” – emlékezik vissza Orosz Ágoston Erika keszölcési polgármester a Bodzafesztivál szellemi szerzője és a mai napig egyik fő mozgató rugója.

A Csallóköz hivatalosan is legkisebb önálló települése csak lakosai létszámát illetőleg kicsi. Hagyományőrzésben, sőt hagyományteremtésben nagyot teremtett. „Fontosnak tartom, hogy ez a falu megtartsa magyarságát és élje a hagyományait. Amikor 2014-ben először bizalmat szavaztak a helyi lakosok, a falunak mindössze 150 lakosa volt” – emlékezik vissza a polgármester. Ez a szám időközben 230-ra emelkedett. A létszámemelkedés nagyban köszönhető a közösségformáló erőfeszítéseknek, mint amilyen a Bodza Fesztivál is, amelyet évente Szent Rozália napja körül tartanak. A fesztivál utáni nap egyben a keszölcési búcsú napja is, amely alkalmával ettől az évtől kezdve ismét csak egy új hagyományt indítottak a faluban. A búcsú napi vasárnapi szentmise után kivonult a falu népe a plébánossal együtt a templom elé, ahol egy helybéli kislány megköszönte a plébános aznapi tanítását, majd felkérte, engedélyezze a búcsúi mulatságok megkezdését, adja áldását a falu népének jókedvére. A plébános pedig felemelte borospoharát, és bejelentette, hogy elérkezett a mulatozás ideje, majd jó étvágyat kívánva az ünnepi ebédhez, felszólította a muzsikusokat és táncosokat, hogy kezdődjék a vigadalom. Ezután pedig elindult a lovas kocsi, a Csallóközi Cigányzenekarral és a bősi Aranykert néptánc csoport tagjaival. A falu néhány pontján, ahol több lakos gyűlt össze meg-megálltak, hogy tánccal, zeneszóval hangolják a helyieket a búcsúkor szinte kötelező eszem-iszomra és mulatós, táncolós hangulatra. „Testvértelepülésünkön, Dunaszigeten láttam először ezt a szokást és nagyon megtetszett, ezért gondoltam nálunk is elindítjuk ezt a búcsúi hagyományt. A falu lakosai először meglepődtek, de a visszajelzések szerint tetszett nekik az ötlet és örültek az új színfoltnak” – újságolta a polgármester.

Az ilyen és ehhez hasonló momentumok, nagyot tudnak lendíteni egy falu közösségi érzésén és összetartó erején. Erre minden településnek, nemcsak a kisebbeknek, szüksége van. Egyelőre nagyon sok csallóközi, főleg Pozsony közeli, település küzd a nem reális népesség létszám jelenségével. Ami azt jelenti, hogy ámbár állandó lakhelynek használják a településen felépített ingatlanokat, különböző okokból, máshol van állandó bejelentett lakhelyük a helyi polgároknak. A hivatalosan 230 lakosú Keszölcésen például még plusz 80 fő tartózkodik állandó, máshol bejelentett lakosként, aminek a falu költségvetése látja kárát, hiszen minden egyes lakosért, úgynevezett fejpénzt fizet az állam. Arról nem is beszélve, mennyire fontos a települések magyarság megtartásának a szemszögéből, hogy a magyar nemzetiségű polgárok saját falujuk magyar ajkú lakosainak a létszámát gyarapítsák.