Ősi kultúrák, sziklarajzok, denevérek föld alatti rejtekhelye

Időutazás úgy 5,3 millió évvel korábbra, a pliocén korszakba, amikor már a kontinensek nagyjából a helyükre kerültek, s bizonyos mozgások által a korábban tengervíz borította, területek kiemelkedtek s felszínre kerültek e mészkövek. Amelyek tulajdonképpen apró mészvázas tengeri állatkák vázából alakultak ki, nyomás, elmozdulás és vegyi hatások következtében. Ha az Ardói-barlang keletkezésének idejét próbáljuk meghatározni, akkor a késő pliocénig kell visszamenni. A Csetnek-patak akkoriban még kelet–nyugati irányba folyt, hatalmas tömegű víz és hordalék mozgását kell elképzelni és nem patak méretekben gondolkodni, hanem völgy méretű patakok erejében. Ez a hatalmas vízfolyás rengeteg hordalékot rakott le a tájon, s amikor a Pannon-medence elkezdett süllyedni, a Gömör–Tornai-karsztot képező mészkőformáció ezt ellensúlyozva emelkedni kezdett, a vízfolyások nekiütköztek az emelkedő sziklafalnak, s így alakult ki a Csetnek és a Sajó folyó mostani, észak–déli irányú folyóvölgye. A régi meder, a kelet–nyugati lassan kiszáradt, az időszakos vízfolyások lemosták a kavics és agyaghordalékokat, majd a víz – megtalálva a természetes útját – elkezdett mély vájatokat ásni, az oldódó mészkövet kioldani, a repedéseiben lerakódott hordalékokat kimosni. Így alakulhattak ki a Gömör–Tornai-karszt jellegzetes karsztos jelenségei és az itteni barlangok. A folyamat tulajdonképen mai is élő és tájformáló, létező jelenség, mellyel régóta együtt él az ember is. Ardó barlangja ennek a tájformáló természeti jelenségnek szintén élő része.

Az Ardói-barlang viszonylag könnyen megközelíthető, a Szilicei-fennsík keleti oldalában, Pelsőc-ardó kataszterében található védett és a látogatók elől zárt természeti képződmény. A barlang bejárata a közúttól néhány perces sétával elérhető, előtte háznyi nagyságú suvadással, morzsolódással levált sziklatömbök fogadják a gyaloglót. A barlang egy szinte függőleges repedésből kitáguló járatként nyílik, a bejárat három méternél is magasabb. A barlangot eddig 1492 méter hosszan sikerült feltárni, de további elágazások, szintek létezése nem kizárt. Míg a bejárata szinte puritán, addig a belső cseppkődíszítése egyedi módon szép, az úgynevezett borsókő sztalaktitok és sztalagmitok és a légiesen könnyednek tűnő cseppkő drapériák különlegesek ebben a barlangban. Ahol az ember is ősidőktől fogva menedékhelyet talált magának. Már az újkőkori bükki kultúra népe is ismerte ezt a helyet, az Ardói-barlang tehát már legkevesebb hétezer éve emberi lakhelyként szolgát. A kultúra népének rendkívül finom kiképzésű edényeit, azok töredékeit is megtalálták már Ardón, ahogy más érdekességet is. Például a járat egy kiszélesedő részén, a sziklafalakon faszénnel készített kezdetleges barlangi jeleket, rajzokat is. Hogy mit üzennek ezek a jelek/rajzok, még nem sikerült megoldani, kutatásuk még folyik. A bükki kultúra népe után előbb a késő bronzkor pilinyi kultúrájának a népe, majd a korai vaskor népe, a puhói kultúra embere is megtelepedett ezen a vidéken, élt a barlang védett helyiségeiben. Az őskori ember egykori lakhelyén ma a denevérek élnek figyelemreméltóan nagyszámú kolóniákban. Az Ardói-barlangban például kilencfajta denevér előfordulását jegyezték fel a természetvédők. Legnagyobb számban és rendszeresen a kis patkósdenevér egyedei telelnek itt, érdekesség még a kereknyergű patkósdenevér előfordulása is, amely inkább a délebbre lévő, melegebb vidékeket kedveli. Az Ardói-barlang különlegessége még az úgynevezett szálkafarkú nevű föld alatti rovar. Helyi különlegesség, hogy ezek a szálkafarkúak – amelyek egyébként pókszerű ragadozó életmódot folytatnak máshol – itt a barlangba bekerült kékmoszatokkal is táplálkoznak. Ezek miatt a különleges és védett állatok miatt is zárt a barlang, ahová csak a kutatóknak szabad a belépés. Az egyszerű látogató elégedjen meg a barlang szájánál való nézelődéssel! Az is felejthetetlen élmény!