Önbecsülésüket is visszaadja a munka

Bátorkeszi. Harminckét, csökkent munkaképességű személy részére létesített ún. védett munkahelyet a komáromi járásbeli nagyközségben a magyarországi érdekeltségű Grantek Kft. A foglalkoztatottak elektronikai alkatrészeket illesztenek össze, amelyeketmajd az autógyártásban hasznosítanak. A társaság számára a helyiségeket Bátorkeszi önkormányzata biztosította: a község közel egymillió koronáért felújíttatta a tulajdonában lévő, az utóbbi években raktárként szolgáló egykori községháza épületét. „A járási munkahivatal közvetítésével kerültünk kapcsolatba a Grantek képviselőivel, akik a régiónkban kerestek megfelelő épületet üzemegységük számára – tudtuk meg Sipos József polgármestertől. – Bár a sürgős felújítás nagyobb összeget emésztett fel az eredetileg tervezettnél, mégis úgy gondolom, jó befektetés volt. A műhelyben dolgozók mintegy fele bátorkeszi lakos, akik máshol nem találtak munkát. Örülünk, hogy ilyen módon tudtunk rajtuk segíteni.”

A február 26-án nyílt védett műhelyben a huszonévesektől a hatvanadik életévük felé közeledőkig valamennyi korosztály képviselője megtalálható, férfiak és nők egyaránt. Többségük évek óta hiába keresett munkát; vannak, akik születésüktől fogyatékkal élnek, másokat betegség, baleset miatt százalékoltak le. „Ez a munkahely nemcsak kereseti lehetőséget biztosít az itt dolgozók számára, hanem viszszaadja önbecsülésüket, újra hasznosnak érezhetik magukat, a jó kollektíva pedig gyógyírt jelenthet a lelki sebekre” – mondta Szegi Kornélia, aki maga is rokkantnyugdíjas és minőségellenőrként dolgozik a műhelyben. A műhely iránt természetesen nagy az érdeklődés, hiszen a hasonló munkahelyek tájainkon sajnos ritkaságnak számítanak. „A társaság Magyarországon több ilyen műhelyt működtet, és ha a bátorkeszi üzem beváltja a hozzá fűzött reményeket, nem kizárt itt sem a bővítés – árulta el Trenka Katalin telepvezető. – Egyelőre a hazai törvények megengedik, hogy a rokkantnyugdíjasok dolgozzanak, reméljük, ez így is marad. Maga a munka nem túl igényes, mi tréfásan azt mondjuk, legózunk, kis műanyagdarabkákat kell ugyanis öszszeilleszteni. A napi nyolc órát viszont becsületesen végig kell dolgozni, több ezer alkatrészt kézbe kell venni és összeilleszteni, mindezt minimálbérért.”

A 25 éves marcelházi Marián és a 28 éves bátorkeszi Laci egyelőre jól érzi magát itt. Mindketten mozgáskorlátozottak és gyakorlatilag 1999 óta munkanélküliek. „Amint hallottam a munkaerő-toborzásról, azonnal jelentkeztem, szerencsére felvettek – mesélte Marián. – Munka közben jókat beszélgetünk, sokat nevetünk, és nekem kimondottan tetszik, hogy idősebbek is vannak köztünk, akik megosztják velünk élettapasztalataikat. Van ugyan néhány barátom, de eddig a napjaim nagy részét egyedül töltöttem. Most sokkal gyorsabban telik az idő.” Laci eredeti szakmája ékszerkészítő, de a környéken nem tudott elhelyezkedni. „Pozsonyban biztosan lenne módom a szakmámban dolgozni, de a távolság miatt ezt nem engedhetem meg magamnak, elköltözni viszont nem szeretnék – mondta. – A rokkantnyugdíjból pedig szinte lehetetlenség fenntartani egy házat, tehát nagyon jól jön a plusz jövedelem. Örülök a lehetőségnek.” Az 56 éves Kálmán, miután megtudta, hogy melyik laptól érkeztünk, rögtön elővett egy Új Szó-s kulcstartót. „Lapjuk karácsonyi akcióján ajándékcsomagot nyertem, abban volt a kulcstartó is. Ha tudtam volna, hogy ma meglátogatnak bennünket, az Új Szó-feliratos pólót is felvettem volna” – tette hozzá nevetve.