Ókina – avagy régi ruhából újat

„Nagyon sokan kérdezik, mivel is foglalkozom, mert nem ismerik, nem értik a módszer lényegét – magyarázza Hyde Anikó. – Az angol „upcycling” magyarul értéknövelő újrahasznosítást jelent, amelynek során a már fölöslegessé vált anyagot úgy hasznosítjuk újra, hogy megtartsa korábbi minőségét. A »recycling – újrahasznosítás« pedig az, amikor másfajta tárgy készül az elhasználtból – például az összegyűjtött irodai papírból toalettpapír. „A »refashion« pedig átalakítást jelent, vagyis egy ruhadarabot kidíszítünk, esetleg leszűkítünk, de ugyanaz marad. Nem lesz például szoknyából felsőrész.”

A háromgyerekes anyuka eredeti foglalkozása varrónő. A vállalkozását otthon kezdte, de a sok használt ruha nem fért el a lakásban, ezért úgy döntött, berendez egy kis műhelyt, ahol dolgozhat és a vevőket is fogadhatja. Vágvecsén rátalált egy nagykereskedésre, ahol hollandiai használt ruhákat forgalmaznak.

„A világ szinte minden tájáról összegyűjtik a gyűjtőkonténerekben elhelyezett ruhákat, amelyeket raktárakban halmoznak fel. A hollandiai raktárba, ahonnan a vágvecseibe is szállítanak, napi négyszáz tonna ruha érkezik. A raktárakban szétválogatják, és használtruha-boltokba szállítják. Ami onnan visszakerül, azt használom fel én”

– meséli az Ókina bolt vezetője.

A raktárakból a jobb minőségű ruhák Nyugat-Európába kerülnek, a selejtesebb darabok Afrikába és Ázsiába, ahol szintén turkálókban értékesítik azokat. Anikó a levetett ruhákból még felhasználható részeket úgynevezett szabászati hulladékkal is kombinálja. Ezek az új ruhák szabásából kimaradt kisebb darabok, amelyekből már egy egész ruhát nem lehet megvarrni.
„Minden attól függ, mekkora a ruha és abból milyen méretű gyermekruhát lehet kihozni. A cél mindig az, hogy lehetőleg minden anyagot fel tudjak használni, hogy minimális legyen a hulladék. Gondoljunk csak bele, mekkora anyagot dobunk ki akkor, ha egy egész férfiing a kukába kerül, és mekkora, ha abból egy kislánynak szoknyát varrunk, vagy egy kisfiúnak inget. Még a zsebkendőnyi anyagból is kijön egy csokornyakkendő, de egy ing kézelőjéből akár karkötőt is készíthetünk. A rajta lévő gomb már eleve dísze az anyagnak, de ha még néhány gombbal, gyönggyel feldobjuk, igazán egyedi darabot kapunk belőle.” Régi függönyből bevásárlótáskákat, zacskókat helyettesítő tarisznyákat készít. Farmernadrágból szoknyát is varrt már, de mivel erős, tartós anyag, táska, hátizsák készítésére is ideális. A látszólag már semmire sem használható textilekből, amiket csíkokra vágunk, lábtörlőt, szőnyeget szőhetünk, de díszíthetjük vele a ruhák gallérját, ujját.

Egyedi darabok

„Az a jó benne, hogy mindenből csak egy van, biztosak lehetünk benne, hogy nem jön szembe velünk az utcán ugyanolyan, mint amilyen a miénk. Egyre többen vágynak arra, hogy egyediek legyenek, és a saját stílusukat tudják megmutatni az öltözékük révén.” Hyde Anikó számára fontos a környezettudatosság. „A pamut is több év alatt bomlik le, de a műszálas szinte elnyűhetetlen” – hangsúlyozta.
 

Csak a fantázia szab határt

A legutóbbi munkája az egyik kedvence, egy zuhanyfüggönyből készült gyermekviharkabát. Elmondta, olyan jó minőségű, tartós anyagból készült, hogy sajnálta kidobni, ezért táskát varrt belőle, de még mindig kimaradt egy nagyobb darab. Eszébe jutott, hogy ha ez az anyag alkalmas arra, hogy megakadályozza, hogy a zuhanyzóból kiszökjön a víz, akkor arra is alkalmas, hogy az esőben megvédje viselőjét. „Az se baj, ha nagyon elhasználódott az anyag, mert jó minőségű textilfestékekkel is fel lehet dobni egy-egy darabot” – folytatja a megoldások sorát. Anikó úgy veszi észre, az emberek kicsit félnek ettől az irányzattól. Régebben a ruhákat szükségből használták fel újra, a szegénység jele volt, ha valaki nem tudott újat venni.

„A fiatalok nyitottabbak erre, főleg a tizenévesek, nekik természetes, hogy turkálóban is vásárolnak. Ha ez az arány megfordulna, úgy gondolom, már jó irányban haladnánk. Hiszek benne, hogy pár év múlva normális lesz, hogy a használtruha-boltokban vásároljuk a ruháink nagy részét. Teljesen leépítették a divatipart Szlovákiában, varrodákat elvétve találunk. A ruhagyárakban fillérekért dolgoztatják a munkásokat nemcsak nálunk, hanem külföldön is, de ha azokat felszámolják, rengetegen elveszítik a munkájukat. A nagyobb baj az úgynevezett fast fashion elv, vagyis hogy 2-3 havonta új kollekciót dobnak piacra. Jobb bele sem gondolni, hova kerül az a rengeteg ruha, ami nem fogy el a kiárusításkor sem.”

Amiért többet fizetünk, arra jobban vigyázunk

Hyde Anikó elfogadja, hogy az árakat tekintve nem tud versenyképes lenni a multinacionális cégekkel, és nem is kíván.
„A néhány euróért kínált ruhákkal az a baj, hogy a vevőnek azt sugallják, nem számít, meddig használjuk, nyugodtan eldobhatjuk, mert akár minden nap vehetünk újat, annyira olcsó. Nem vigyázunk rá, mert nincs tétje.” Az Ókina bolt nem akar a legolcsóbb lenni, de túl drága sem. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy időtálló és kényelmes ruhákat készítsen. További terve, hogy iskolai szakkörben a gyerekekkel is megismertesse az újrafelhasználást, hogy számukra már természetes legyen, hogyan lehet a régiből újat készíteni.