Nyolc évszázados kis templom Békén

Kicsi templom, szép forma

Béke temploma román kori, feltételezhetően a 13. század utolsó harmadában, a tatárdúlás utáni években építették. Építőanyaga túlnyomórészt tégla, méghozzá igen szabályos, egyforma méretű, jól kimunkált, szépen formázott tégla. Az egykori ajtó és ablak bélletek faragott mészkőből készültek. Sajnos ez utóbbi faragott kőelemekből mára csak kevés maradt fenn – úgymint a déli oldalon egy befalazott ablak és az egykori bejáratot keretező elemek – de ez a kevés is azt mutatja, Béke község templomát nagy tudású mesterek igényes megrendelőnek készítették. A templom tájolása a román kori templomoknak megfelelő, pontosan kelet felé mutat a szentély tengelye, a szentély záródása félköríves. Ezt a félköríves formájú oltárrészt egy félköríves diadalívvel csatlakoztatták a téglalap alaprajzú hajóhoz. Az oltár felett ma már egyenes mennyezet van, ez korábban román kori és boltíves volt. Ezt az egyszerűbb plafont egy barokk kori átépítéskor alakították ki, ahogy a diadalív félköríves kiképzése is ebben a korban készült. Érdekesség, hogy Ipolyi Arnold például 1859-ben arról értekezett az Archeológiai közleményekben, hogy véleménye szerint Béke templomának szentélyfélköríve a szokásosnál nagyobb méretű. E megállapítás akár arra is utalhatna, hogy maga a nagy méretű szentély félköre talán egy korábbi rotunda maradványa lehetett. Ipolyi a déli kapu kőbélletét késő gótikus korinak vélte, korabeli leírása szerint a kapubélletet azokban az években, mikor ő leírta ezt a templomot, éppen az északi oldalra helyezték át a hívek. A régész művészettörténész még több román kori ablakról írt, tehát ezek befalazása még ekkor nem történt meg. Bizonytalanná tette így a nagy átalakítás barokk kori keltezését, más források szerint az eredeti ekkor történt, hogy a kis méretű és a román korra jellemző úgynevezett lőrés ablakok helyén nagyobb méretű ablakokat vágtak és a déli eredeti bejáratot is lefalazták. Azt is említik a források, hogy a kapubéllet darabjait egyszerűen kidobták, azok a faragott kőrészletek, amelyek fennmaradtak, a legutóbbi, két évtizede elvégzett felújítás idején kerültek vissza a déli falba. Ez a barokk vagy későbbi kori átépítés sajnos nagyrészt eltüntette a román kor jellegzetességeit, a templom méretén viszont nem módosított. Gyarapodásként épült ekkor az a kis huszártorony, amely a tető nyugati végén áll. Az oltáron két felirat és mellettük pontos keltezés is fennmaradt, a templom átépítéseiről, módosításairól szólnak. Az egyik 1759-ben, a másik 1890-ben készült.

A falu és birtokosai

Béke első írásos emlékének keltezése körül van némi vita, az egyik forrás az 1252-es évre, egy másik forrás az 1260-as évre teszi az első írásos emlék keletkezésének idejét. Birtokosai közt legelsőként a pozsonyi esperességet tüntették fel 1390- ben, ekkor még Weke néven írták le. 1347-ben már Cseklészi Ábrahám Móriczot tüntették fel birtokosként, majd 1377-ben Szepesi Jakab országbíróé, már Béke néven. 1553-ban Serédy Gáspár három portával, Mérey Mihály két portával bírt ebben a faluban. Mérey Mihály mint Ferdinánd király jogtudósa a szomszédos Csallóközcsütörtökön is birtokos volt és ott is van eltemetve, Békén szerzett portái szerint jelentős birtokos volt abban a korban a Csallóköznek ezen a részén. Ha már Csallóközcsütörtököt említettük, akkor Félt is említeni kell a birtokviszonyok leírásakor, ugyanis Béke községben az éberhardi báró Jeszenák család 1787-ben lett birtokos, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a féli kastély építkezései indultak. A csallóközi kisebb-nagyobb települések birtoklástörténete és egyháztörténete sok érdekességgel szolgál, mutatva egy gazdag kultúrtáj szépségeit, amelyet érdemes bejárni, felfedezni. Aki Béke templomába szeretne bejutni, a községházán érdeklődjön, szívesen fogadják!