Nincstelenség – lélegző múltunk haldoklása

Dr. Serfőzőné Fábián Erzsébet: A szécsényi kastélypark szépségében egykor a szarvasi arborétummal vetekedettSzerepváltás – véleményem szerint ez az a kifejezés, melyet a Felvidéken található kúriák és kastélyok legtöbbjének a bejárata fölé lehetne vésetni mottó gyanánt. A második világégés, illetve az államosítás után végbement társadalmi, és az ebből következő tulajdonjogi viszonyok változását követően ugyanis a kastélyok és kúriák nagy része funkcióját veszítette. A „forradalmi eszméken” felépített rendszer hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a történelmileg ugyan értékes, ám elöregedett, túlméretezett, gyakorta pedig excentrikus elhelyezkedésű épületekkel, melyek fenntartása folyamatos befektetést igényelt.

A műemlékvédelmi hivatalok „okvetetlenkedése” tovább rontotta a helyzetet; így a történelmi épületek nagy részében a szocializmus évtizedeiben jobb esetben múzeum vagy képtár, levéltár kapott helyet. Ez azt jelentette, hogy felújításuk, karbantartásuk egy bizonyos szinten működött. Rosszabbul jártak azok az épületek, melyeket egyéb célokra használtak – szanatóriumoknak, gyermekotthonoknak, elmegyógyintézeteknek vagy szövetkezeti magtáraknak, sőt sertéshizlaldáknak adtak otthont. A cél ez esetben szentesített minden eszközt, azaz bármit fel lehetett áldozni a célszerűség oltárán. Az épületeket a felismerhetetlenségig átalakították, miáltal jellegüket veszítették.

A harmadik csoportot azok az építmények alkották, melyek elhelyezkedésükből kifolyólag teljesen lakatlanok voltak, s amelyeknek nyilvántartási lapjába a szocialista műemlékvédelmet művészi szintre emelő Harminc doktor előszeretettel jegyezgette be, hogy „fokozottan romos állapotban találhatók”.

Ahol nem törődtek az épületekkel, ott a kastélyt, kúriát övező, egykor művészi alapossággal telepített parkok is tönkrementek. Két szélsőség létezett – vagy védett lelőhellyé nyilvánították (ilyen pl. a betléri kastélypark), vagy sorsukra hagyták azokat. Sokukat teljesen illegálisan kivágták; számos kelet-szlovákiai kastélyparkban a föld fölött másfél méterrel elmetszett törzscsonkok jelzik a helyi lakosság fagyűjtő szenvedélyét.

Szlovákiában ma 438 kastély jegyeznek kulturális műemlékként; a védettséget élvező parkok száma ennek csak a töredéke. Pedig a dendrológusok szerint „a régiek” sokat adtak arra, hogy lakjaik körül növénykülönlegességek pompázzanak.

A harmadik szektor színre lép

Papp Andrea: A parkok megóvásával történelmünk egy darabját örökítjük át az utókornakSomogyi Tibor felvételei A történelmi értékek védelme az állam feladata – volna. Ez nem csupán a tárgyi és szellemi értékekre vagy az épületekre vonatkozik, hanem a természeti kincsekre is. Ahol az állam tehetetlen, ott a demokratikus társadalmakban általában a harmadik szektor az, amelyik megtalálja a megoldást. Úgy tűnik, így lesz ez a kúria- és kastélyparkok védelme terén is, legalábbis az ország középső részében, a besztercebányai kerület öt déli járásában. Mint Papp Andrea koordinátor-asszisztenstől, a losonci Régiófejlesztési Ügynökség munkatársától megtudtuk, megvan a módja annak, hogy európai uniós támogatással menjen végbe az értékes kastélyparkok rekonstrukciója.

„Szlovákia területén jelenleg több mint háromszáz történelmi jelentőségű parkot tartanak nyilván – mondja Pappné asszony –, ezek túlnyomó része nagyon rossz állapotban található. Általában a kastélyokat, kúriákat és úriházakat övező értékes zöldövezetről van szó, melyek egykor az objektum szerves részét alkották, így karbantartásukra ugyanolyan gondot fordítottak, mint az épületekére. Ma ez gondot jelent – egyrészt, mert az ingatlanok jelenlegi tulajdonosai, illetve a vagyonkezelők nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel, másrészt pedig hiányzik az anyagi háttér a gyakran több száz éves példányokból álló fás területek megóvásához. A legnagyobb veszély a vidéken, a falvakban található parkokra leselkedik; a felbecsülhetetlen eszmei értékű fák gyakran tüzelőként végzik.

A déli határ menti térségben számos ilyen veszélyeztetett, environmentális szempontból fokozottan érzékeny terület található; megóvásukkal nem csupán történelmünk egy darabját örökítjük át az utókornak, vagy térségünk idegenforgalmi vonzerejét növeljük, hanem olyan területeket alakítunk ki, melyeket a helyi lakosság is igénybe vehet felüdülés céljából. Mindezen célok által vezérelve dolgozta ki a losonci Régiófejlesztési Ügynökség ‘A múlt tanúi – a régió történelmi zöldövezetének feltárása és rekonstrukciója a természeti és kulturális örökség megóvása érdekében’ című tervezetet, mely a PHARE CBC HU/SK 2002 grantséma keretében támogatást nyert.”

Mint kiderült, a tervezet megvalósítása számos mozzanatot foglal magában. A fő aktivitási területek közé a terület kiválasztása, adottságainak elemzése, illetve feltérképezése is hozzátartozik. Ez nem kis volumenű terepmunkát igényel, melyet a nyitrai egyetem diákjai fognak elvégezni, majd ezt követően sor kerül a részletes tanulmányok kidolgozására. Mivel a fent nevezett grantséma a határon átívelő kapcsolatokat támogatja, a későbbiekben alapul szolgálhat számos, szlovák-magyar viszonylatban tevékenykedő szervezet munkájához.

Szécsényi tervek

A losonci Régiófejlesztési Ügynökség terveiben szerepel egy tanulmányút megszervezése is a határ túloldalára, pontosabban az Ipoly parti városba, Szécsénybe. Ők lépéselőnyben vannak a kastélykertek védelme, illetve felújítása terén. Az elért eredményekről, illetve a rövidesen kivitelezendő munkálatokról a város polgármestere tájékoztatott.

„A városban található Forgách-kastély, illetve a hozzá tartozó park felújításának története 2003-ba nyúlik vissza – mondja dr. Serfőzőné Fábián Erzsébet – Ekkor írták ki a Phare-program keretében a történelmi városrészek felújítását célzó pályázatot. 2003. nyarán kezdtünk el dolgozni a tervezeten, november 7-én pedig be is adtuk a pályamunkát. A város önkormányzatának, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak, illetve a Nógrád megyei közgyűlésnek mindössze három hónapja volt arra, hogy kidolgozza a szükséges terveket. Itt tudni kell, hogy a kastély épülete állami tulajdon, kizárólagos tulajdonosa a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, ők ezért kapcsolódtak be a pályázatba. A megyei közgyűlés pedig azért vállalt szerepet, mert az épületben jelenleg a Nógrádi Múzeum egyik részlege működik.

Ami a kastélykertet illeti, korábban a szokásos funkciókat látta el – tehát a kastély lakóinak a kényelmét biztosította. Ami igazán érdekessé teszi, az a több száz évvel ezelőtt kialakított műbarlang, illetve a tó, melyeket gyönyörű park vett körül. Fokozott figyelmet és védelmet érdemel a gesztenyesor, melyet szintén több, mint egy évszázada telepítettek, de más értékes fafajták is fellehetők itt. Szakértők, valamint a Széchenyi Levéltárban talált iratok tanúsága szerint a szécsényi kastélypark szépségében és az itt fellelhető fajok változatosságát tekintve egykor vetekedett a szarvasi arborétummal. Egy ehhez közeli állapotot szeretnénk visszaállítani, hogy ismét városunk lakói, illetve az ide látogató turisták kényelmét, felüdülését szolgálja.”

Vágvölgyi Ferencné, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Nógrád megyei kirendeltségének vezetője arról adott hírt, hogy az Ipoly bal partján rövidesen a tettek mezejére lépnek – mihelyst az időjárás is engedi.

„Közbeszerzési pályázatot írtunk ki az építési munkálatok kivitelezésére – mondja a kirendeltségvezető –, a pályázat beadási határideje a napokban jár le. Előreláthatólag április közepén kezdődhetnek el a munkálatok. Ez három területet fog érinteni: magát a kastély épületét, a vár- illetve kastélyparkot, valamint a város történelmi részében található utakat, sétálóutcákat. A határon átívelő együtt-működés a park felújítására vonatkozik.”

Kérdésemre, hogy milyen állapotban vannak a vidéki kastélyok és kúriák Magyarországon, elmondták, hogy jelenleg fő-képp közfunkciókat töltenek be – mint községháza, közösségi ház vagy könyvtár. Valamivel rosszabb a helyzet a kastélyok és kúriák kertjeivel és parkjaival, melyek közül több is hanyatlásnak indult. A gond tehát közös – remélhetőleg a megoldás is az lesz.

Mennyit ér egy pályázat?

Egy pályázat értékét – a témában jártas szakemberek szerint – manapság az adja meg, hogy egy adott közösség szempontjából milyen hozama van. „A múlt tanúi – a régió történelmi zöldövezetének feltárása és rekonstrukciója a természeti és kulturális örökség megóvása érdekében” címet viselő pályázat célcsoportját közvetve a széles szakmai közönség – tehát a Műemlékvédelmi Hivatal, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség, valamint a nyitrai és zólyomi egyetemek – képezi. Tágabb értelemben viszont azon települések lakosai és önkormányzatai járnak jól, amelyekben az elkészült tanulmányok és tervezetek nyomán tényleg megújul egy-egy, ma még „halódó” kastélypark. Az eszmei értékről már szó esett; a gyakorlati haszon abban áll, hogy a lélegző természet megóvásával valamennyien gazdagabbak leszünk valamelyest.

Álljon itt még egy fontos szempont: a rendszerváltást követően a szlovák politika már elszalasztotta annak a lehetőségét, hogy rendezze a műemlékvédelem törvényi hátterét. Később, az alapítványi törvény életbe lépésével a harmadik szektort szinte teljesen kizárták erről a területről. Jelenleg minden adott ahhoz, hogy az ország területén található műemlékek védelmét európai uniós pénzekből valósítsuk meg. Addig kell tehát lépni, míg van mit védeni, megmenteni.