Nem tudják, hol legyen a zoboraljai központi iskola

VRABEC MÁRIA

Mert akármilyen biztatóak is – látszólag – az idei beiratkozási eredmények, az elkövetkező években olyan hullámvölgy következik, amelyet biztos nem fog túlélni mind a hét, a régióban jelenleg működő iskola.

Szemfényvesztés

és önbecsapás

Az SZMPSZ februárban közzétett összesítése alapján a Nyitrai járásban 23 magyar elsős lesz a 2015/2016-os tanévben. Ez szép szám a tavalyi 12-höz és a tavalyelőtti 11-hez képest, de ez csak átmeneti hullámhegy az évek óta egyre inkább lejtő völgyben. Ráadásul szemfényvesztés és önbecsapás, mert vannak gyerekek, akiket két faluban is beírattak, vagy úgy írattak magyar iskolába, hogy a szülők már akkor tudták, szlovákba fog járni, sőt, olyan is van, aki csak szeptember 15-ig lesz az adott magyar iskola diákja – amíg megkapják érte a fejpénzt. Örülhetünk, ha a 23 elsősből szeptemberre 20 marad, de még ez is jó volna, ha tendenciáról, az asszimilációs folyamat lelassulásáról volna szó. Csakhogy nincs. Egyszerűen a véletlennek, a születésszámok alakulásának köszönhető, hogy most ennyi a gyerek, és sajnos, vannak iskolák, ahol két-három év távlatában ezek az utolsó elsősök. Ezért is több mint időszerű azon gondolkozni, hol legyen az a központi iskola, ahová az egész régióból járhatnának a gyerekek. Már csak azért is, hogy azoknak a szülőknek, akik a beiratkozáskor megkérdezik, hol fogja befejezni a gyerekük a magyar iskolát, tudjanak mit válaszolni az iskolaigazgatók.

Az első tapogatózó megbeszélések két éve kezdődtek, amikor a parlament szabályozta az osztályok minimális létszámát. Szeptemberben a törvény érvénybe lép, és bár úgy tűnik, az új oktatási miniszter a választások előtt nem fogja szigorúan számon kérni a betartatását – végül is a fenntartás költsége az önkormányzatokat terheli – attól a kérdés a Zoboralján még égető marad. A törvény által megszabott minimális 11 elsős ugyanis a következő években az egész régióban, azaz hét faluban sem lesz meg, nemhogy egy iskolában. Az egyetlen logikus lépés ebben a helyzetben valóban az, hogy központi iskolát hoznak létre. De egyelőre minden igazgató és polgármester – jogosan – ragaszkodik ahhoz, hogy amíg csak lehet, maradjon meg a településen a magyar iskola. Valamennyien jól tudják, hogy ha helyben sok magyar szülő nem íratta a gyerekét magyar iskolába, az utaztatás még többek számára jelent majd ellenérvet, kifogást. Ugyancsak fontos szempont az iskolaigazgatók és a pedagógusok – szintén jogos – félelme attól, hogy munka nélkül maradnak, és mindez némi presztízsharccal, rivalizálással is vegyül.

Jó megoldás nincs

A viszonylag zárt régióban a 2011-es népszámlálási adatok szerint mintegy kilencezer magyar él, ebből alig ötezer abban a hét faluban, ahol még működik magyar iskola. Kis túlzással mindenki mindenkit ismer, a súlyos döntéseknél nagyon nagy szerepe van a személyes rokonszenvnek vagy ellenszenvnek, annak, hogy mindenki tudja, ki az, aki valóban áldozatot hoz a magyarságért, és ki az, aki egész jól megél belőle. Nyilván ezért is olyan nehéz dűlőre jutni a kérdésben, de leginkább azért, mert igazán jó megoldás nincs. Bárhol lesz is a központi iskola, mindig akad majd, akinek nem fog megfelelni, de a legrosszabb alternatíva az volna, ha sehol sem jönne létre, és mindenki ölbe tett kézzel nézné, hogyan dőlnek ki egymás után a kisiskolák. Kétévnyi egy helyben topogás után ezért vette kézbe a dolgot a Nyitra és Vidéke Célalap, és az iskolaigazgatók, valamint a szülők bevonásával kérdőívek segítségével próbálta felmérni, milyen megoldás lenne elfogadható a legtöbb érintett számára. Értesüléseink szerint azonban a válaszok annyira szerteágazóak, hogy szinte lehetetlen lesz megtalálni a közös nevezőt.

Zilizi Zoltán, a Nyitra és Vidéke Célalap elnöke közlése szerint a felmérés célja az volt, hogy tisztázzák, milyen paraméterek szerint lehetne meghatározni a térség központi magyar iskolájának vagy iskoláinak helyzetét. A szülőkhöz eljuttatott kérdőív 18 kérdést tartalmazott, ezek leginkább arra vonatkoztak, melyik településen, lakhelyétől milyen távolságban tudja a válaszadó elképzelni a központi magyar iskolát, önkormányzati, alapítványi, bentlakásos egyházi vagy magániskolát fogadna-e szívesebben, és milyen áldozatot vállalna, hogy a gyerekét oda járassa. Főleg az utóbbi témakörre vonatkozó kérdéscsoport váltott ki sok szülőből ellenérzést, többen emiatt nem is töltötték ki a kérdőívet, mert úgy vélték, a szervezők teljes mértékben rájuk hárítanák a felelősséget. „Ha azt prezentálják, hogy meg akarják szervezni a központi iskolát, és minden lehetséges támogatást meg fognak szerezni hozzá, akkor ne a szülőktől kérdezzék, mekkora összeggel hajlandóak hozzájárulni a gyerekük utaztatásához. Mert ha nem képesek az ingyenes utaztatást megszervezni, akkor bízzák ránk a dolgot. Akinek ez fontos, az elviszi a gyerekét akár Érsekújvárba is” – mondta lapunknak az egyik szülő, aki szerint a felmérés, ahelyett, hogy perspektívát kínált volna, csak még jobban elbizonytalanította a zoboraljai magyarokat.

Nagycétény

mindenképp marad

Zilizi Zoltán azt mondja, igyekeztek partnerként kezelni a szülőket, hiszen végeredményben rajtuk múlik, életképes lesz-e a központi tanintézmény. Hogy ezzel a lehetőséggel a mintegy 70 megszólított család közül hányan éltek, azt nem akarta elárulni.

Az iskolaigazgatóknak elküldött kérdőívre a hét érintett közül hatan válaszoltak, Gregor Ildikó, a nagycétényi alapiskola igazgatója nem vett részt a felmérésben. A célalap elnöke úgy véli, felelőtlenség, hogy Nagycétény saját erejének tudatában magára hagyja a gyengéket. Gregor Ildikó ezzel szemben azt mondja, elege volt a meddő eszmecserékből, inkább arra összpontosít, hogy a régió legerősebb és legszínvonalasabb magyar iskoláját fenntartsa. Amíg a helyi iskolában 65 magyar diák van – a másik két kilencosztályos alapiskolában, Gímesen és Pogrányban csak 34–34 –, addig nem is kell izgulniuk, Nagycétény mindenképp marad. A többiek viszont nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy ide járjanak, ezért az északi falvak (Kolon, Gímes, Zsére, Pográny, Alsóbodok) központi iskoláját kell hamarosan kiválasztani. Ez sem lesz egyszerű, mert az iskolaigazgatók között sincs egyetértés. A hat válaszoló közül egy voksolt Gímesre, kettő Nyitrára, egy Kolonra, egy Pogrányra, egy pedig Kolonra, Pogrányra és Nyitrára is.

Ahol fát vágnak,

ott hullik a forgács

Az iskolaigazgatókhoz eljuttatott kérdőív 36 kérdést tartalmazott, elsősorban az általuk vezetett iskola eredményeire, a helyi önkormányzattal való együttműködésére, a központi iskola helyére, fenntartójára, a majdani igazgató és a tanári kar kiválasztására vonatkozóan. A felmérés készítői azonban azt is megkérdezték az igazgatóktól, hány és milyen kapacitású tanterem van az általuk vezetett iskolában, milyen az épület állaga, mikor milyen felújítást végeztek rajta, van-e az iskolában tornaterem, mekkora az udvar alapterülete, megoldható-e a gyerekek étkeztetése az iskola épületében. Már a felsoroltak is adatvédelmi aggályokat vetnek fel, mert egy iskola paramétereire és állagára vonatkozóan csak a fenntartó és az illetékes minisztérium kérhet információt az igazgatóktól. A pedagógusokat azonban főleg az érintette érzékenyen, hogy a felmérésben azt is fel kellett tüntetni, az egyes iskola tantestületében hányan 50 év alattiak, hányan 50 év felettiek vagy nyugdíjasok, és hányan dolgoznak minimum 20 órás kötelékben. „Valakik majd összeülnek és kiselejtezik az 50 évfelettieket? Nyilvánvaló, hogy egy iskolában nem lesz hely annyi pedagógusnak, mint ötben” – mutatott rá az egyik pedagógus. Zilizi Zoltán azt mondja, ők csak minél több adatot szeretnének feldolgozni, hogy a fenntartók minden információnak birtokában legyenek, amikor döntést hoznak. „A központi iskola azt is eredményezné, hogy néhány pedagógus elveszíti az állását, de ez úgyis bekövetkezik, ha sorra hagyjuk kimúlni az iskolákat. Inkább próbáljunk meg aktív alakítói lenni a sorsunknak, ne csak elszenvedői. Még akkor is, ha elkerülhetetlenek a konfliktusok és veszteségek, de ahol fát vágnak, ott hullik a forgács” – érvel Zilizi, aki szintén pedagógus, de nem dolgozik a szakmában.

Ki legyen az iskola fenntartója?

A központi iskolából egy-két éven belül biztos nem lesz semmi, mert mindenki máshol képzeli el. Nyitra mellett az szólna, hogy semleges, minden faluból jól elérhető, és sok szülő számára eleve vonzó a város. Ellene szól a teljesen szlovák, mi tagadás, erősen magyarellenes közeg, és az, hogy az épülettől kezdve a felszerelésig mindent be kell szerezni. Főleg itt jöhetne számításba az alapítványi, a magán vagy az egyházi iskola, mert az önkormányzatok egyelőre nem hajlanak erre a megoldásra. Jelenleg a hét érintett falu – Nagycétény, Nyitracsehi, Pográny, Asóbodok, Gímes, Kolon és Zsére – mindegyikében magyar a polgármester, és valamennyien deklarálták, hogy amíg lehet, támogatják a magyar iskolát, de ha az máshol lesz, a fenntartóra hárul a működtetés terhe. A helyzet elkeserítő, az alsóbodoki kisiskola igazgatója, a helyi magyar osztály tanítónője, Brath Valéria sem látja rózsásnak a helyzetet. A faluban, ahol tizennégy éve működik magyar középiskola, két éve egyetlen elsőst sem írattak magyar osztályba. Idén két elsősük lesz, utánuk viszont egy sincs kilátásban. Évek óta visszatérő kérdés, hogy ha az alsóbodoki gyerekek már elsőbe Pogrányba mennének, legalább az ottani iskola megerősödne-e, de arra sincs garancia. Zsérén tavaly sem volt elsős, idén sem lesz. Az alsó tagozaton összesen 5 diákot tanít Bencz Júlia. A központi iskolát Gímesen vagy Pogrányban képzelné el, mert ha túl messzire kell utazni, az visszatartó erő lehet a szülők számára. A Gímesi Alapiskola magyar részlegén szintén csupán 34 diák tanul a kilenc évfolyamban. Tavaly nem volt elsősük, idén három lesz. A magyar tagozatot irányító igazgatóhelyettes, Maga Judit szerint az elkövetkező években komoly fogyásra számítanak. Szerinte a központi iskolának Gímesen vagy Pogrányban kellene lennie, de vannak, akik szerint Kolon volna ideális.

Meddig bírják

az önkormányzatok?

A községben ugyan csak alsó tagozatos magyar kisiskola működik, de a régió északi felén ebben a faluban van a legtöbb elsős, és az egész Zoboralján itt működik az egyetlen magyar óvodai csoport is – megfelelő épület viszont nincs. A faluban idén 5 gyereket írattak magyar iskolába, az 1–4. évfolyamban összesen 9 diák tanul. Masaryk Gyula iskolaigazgató szerint egy-két éven belül mindenképp szükség lesz a központi iskolára.

A kérdés nagy valószínűséggel Pográny és Gímes között fog eldőlni – feltéve, hogy a nyitrai alapítványi vagy magániskolában nincs valakik számára nagyobb biznisz, magyarországi támogatások és egyéb tervek révén – még akkor is, ha a gímesi magyar tagozatot a koloni diákok tartják életben. A helyzet nem sokkal rózsásabb délebbre sem. Nagycétényben nyolc elsőst írattak be, de közülük egyet Nyitracsehire is. Ha ez a kisdiák Nagycétényben kezdi az iskolát, Nyitracsehin egy másodikos, öt harmadikos és négy negyedikes marad. Jövőre itt sincs kilátásban magyar elsős.

A döntés a központi iskoláról csak a kényszer terhe alatt fog megszületni. Vagy úgy sem. Akkor pedig az egymás után elvérző iskolákból egy faluval továbbállnak az igazán eltökélt és elkötelezett szülők gyerekei. Ez a természetes kiválasztódás jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv, ha csak a következő kormány nem tűzi újra napirendre a „kisiskolák helyzetének rendezését”. Akármit jelentsen is ez, a szórványtelepülések magyar iskolái nem jöhetnek ki jól a dologból. Zoboralja számára még mentőövet jelenthet, hogy a magyar falvak mind több mint hat kilométerre vannak egymástól – ennyi a törvény által megszabott távolság ahhoz, hogy kevesebb gyerekkel is osztályt lehessen fenntartani – csakhogy lassan nem lesz kinek. A hét faluban jelenleg összesen mintegy 160 magyar alapiskolás van, két-három éven belül a számuk száz alá fog csökkenni. Ezt a régióban is mindenki tudja, de kimondva-kimondatlanul mindenki arra rendezkedett be, hogy amíg lehet, kihúzza valahogy. A csekélyke bizonyosságot, amit a helyi iskola, az ismert pedagógus jelent, nehéz a bármily kecsegtető bizonytalanra cserélni – mert azt is mindenki sejti, hogy ez már az utolsó, és nagyon rövid fejezet lesz.