Nagyborsa. Hány ember vállalkozna arra, hogy ötven év felett a saját költségén kiutazzon Argentínába és Olaszországba, ott megtanuljon, majd itthon meghonosítson egy olyan sportágat, amelyet Szlovákiában senki nem űz? Agárdi László ezt megtette. Róla és a lovaspólóról olvashatnak.
Nem csak Károly herceg egyik kedvenc időtöltése
Felszerelés Argentínából
A klub megalakulása óta öt-hat szlovák pólójátékost nevelt ki, ami első ránézésre nem nagy szám, de az érdeklődés egyre nő, és már kilencéves gyerekek is kacérkodnak ezzel a sportággal. „Ez egy igényes és drága sport, ezért nem lehet tömegeket megmozgatni vele. Tökéletesen kell tudni lovagolni, mert csak egy kézzel lehet fogni az állatot, és vágtatás közben kell eltalálni egy kis labdát. Ráadásul nem olcsó mulatság, hiszen a felszerelést Argentínából hozzuk, és a játék feltételei nagyon igényesek, mert a fűnek golfpálya minőségűnek kell lennie, amit összegyúrnak a lovak, és karban kell tartani. Egy mérkőzés sok lovat igényel, és ezeket is fel kell készíteni a játékra, szállításukat és eltartásukat szintén meg kell oldani” – avatott be a kulisszatitkokba Agárdi László.
Egész napos rendezvények
A pólómérkőzések rendezését nem lehet egy focimeccshez hasonlítani, ez egy egész napos rendezvény, ami komoly szervezést igényel. Támogatókat kell keresni, akiknek a csapatai majd megküzdenek egymással, és a mecscseket több program is kíséri: divatbemutató, kalapverseny, borkóstoló, zenei fellépések. A közönség soraiban meghívott vendégek foglalnak helyet a világ minden tájáról, köztük több híresség is. „Nagyborsán eddig három-négy alkalommal rendeztünk ilyen napot, és a nyár folyamán sokat utazunk külföldre pólózni. A szervezők hívják a játékosokat, akik több országból jönnek, és elosztják a csapatokat, hogy ki melyik támogató képviseletében fog versenyezni. A nagyborsai versenyeken is megfordultak neves személyiségek. Járt már nálunk a svájci nagykövet, Martina Moravcová többszörös úszóbajnok és sokan mások. Szeretnénk majd a Tátrában téli lovaspólót rendezni, amit egy befagyott tó jegén játszanánk. Fedett pályán is kipróbálnánk ezt a sportágat, és homokon zajlana a mérkőzés” – beszélt a tervekről Szlovákia első pólójátékosa.
Érdekli az embereket
Fantasztikus eredmény, hogy a lovaspóló Szlovákiában három év alatt a semmiből idáig jutott. Agárdi szerint még lehetne előrébb is, ha több emberhez eljutna a híre: „A környéken is kevesen tudják, hogy meghonosítottuk. Az emberek többsége a lovaspólóról többnyire csak azt hallotta, hogy Károly herceg egyik kedvenc időtöltése. Mi igyekszünk közelebb vinni hozzájuk. Érdeklődés is van, de be kell látni, hogy olyan népszerű nem lesz soha, mint a kézilabda, vagy a foci” – ismerte be Agárdi László.
Mi a lovaspóló?
A lovaspóló a legrégebbi csapatsport, már időszámításunk előtt évszázadokkal játszották Perzsiában, ahonnan elterjedt egész Ázsiába. Az Indiában állomásozó angol tisztek fedezték fel a modernkor számára 1850 körül. Jelenleg az amerikai kontinensen a legnépszerűbb, főleg Argentínában, ahol nemzeti sportnak számít. Érdekesség, hogy Indiában elefántról is űzik. A lovaspóló egy legalább 230x180 méteres füves területen zajlik. Két négytagú csapat csap össze, a cél pedig, hogy lóhátról a kis labdát az ütőkkel a 7,5 m széles és 3 m magas, felül nyitott kapuba juttassák. A játék négy negyedből áll, melyek tiszta ideje 7,5 perc. Minden negyedben kipihent lóval kell indulni, tehát egy csapatnak egy mérkőzésen tizenhat lóra van szüksége. (hp)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.