Munkaerőpiac-nyitás Szlovéniában

Jámbor László szerint kapóra jött a kínálat, mivel a térségben magas a munkanélküliségSomogyi Tibor felvételeHa csak gazdasági szempontból vizsgáljuk meg az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokban végbemenő folyamatokat, Orbán Viktor volt magyar miniszterelnöknek kell igazat adnunk, aki szerint a „jövő elkezdődött”.

A jövő tényleg elkezdődött

Tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, és az időközben „unióssá” vált, egykor a szocialista blokkot erősítő 8 ország ez alatt 110 milliárd dollárnyi külföldi tőkét vonzott magához. A hazai vállalkozók több mint ötmillió kisebb-nagyobb céget alapítottak, melyek jelentős része az egyre izmosodó járműipart szolgálja ki, a többi pedig mindent gyárt – a guminyúltól a sugárhajtású repülőgépig terjedően. A szóban forgó országokban tavaly a bruttó hazai össztermék átlagosan 3,5 %-kal emelkedett bár az EU tagállamainak gazdaságai nagyjából stagnáltak, idén a GDP növekedése azonban elérheti a 4-4,5 %-ot. Adócsökkentéssel, a bürokratikus akadályok eltávolításával, a befektetést ösztönző megoldásokkal és más „üzletbarát” körülmények megteremtésével tesszük a szépet a Nyugatnak, ám az igazi vonzerő mégiscsak az olcsó, jól képzett munkaerő. Mert míg termelékenységben elérjük az EU-s átlag harmadát, órabér tekintetében valahol az egyötödénél tartunk. Bár ‘89-ben úgy nézett ki, hogy valamennyi volt szocialista ország egyazon rajthelyzetből indul, ma előtűnik: némelyek jó „orrhosszal” előttünk vannak. Például Csehország, Észtország, Lettország és Szlovénia, melyek üzleti elemzések szerint versenyképesség terén már ma maguk mögé utasítják Portugáliát és Görögországot.

Csehország munkaerőpiaca rég megnyílt előttünk, és tapasztalatból tudjuk, hogy az ott megkeresett korona vásárlóértéke nagyobb, mint a hazaié. Újabban szlovéniai vállalkozók vették fejükbe, hogy szlovákiai munkásokat alkalmaznak. Nem is keveset, több mint tízezer új munkahelyről van szó. Csak meg kell ragadni a dolog végét...

Munkalehetőség 35 szakmában

A történet gyökerei a 90-es évek végére nyúlnak vissza. Ekkortájt esett meg, hogy a szlovének – megtekintve a „branyiszkói csodát” – úgy döntöttek, szlovákiai cégekkel fúratják ki alagútjaikat. ĺgy került a Balkánra a Bányaépítő Vállalat (Banské stavby), és négy év alatt 4 alagutat fúrt, ami tiszteletet parancsoló teljesítmény. Mivel újabb igények támadtak, a bányamű-építők maradtak, majd mások is követték példájukat. Csapatostul és „szólóban”, ahogy sikerült... Ám a szlovén felvevőpiacot ez nem elégítette ki, ezért próbálták és próbálják ma is szervezett formában Szlovéniába „menekíteni” a szlovákiai munkaerőt. 1995-ben központot is alapítottak Slovašky prodajno-poslovni center néven, mely a munkaközvetítésen túl a két ország vállalkozói közötti, nem túl élénk kapcsolatok ápolását és bővítését is célul tűzte ki. Igazgatója, Pavel Sijanta szerint a 2005-ös év újabb lehetőségeket teremt.

„Elöljáróban el kell árulnom honfitársaimról, hogy nem ragaszkodnak foggal-körömmel a kétkezi munkához – világosított fel, – inkább a közigazgatásban, adminisztrációban dolgoznak. Ezért állt elő az a helyzet, hogy külföldön kell munkaerőt toboroznunk. A kormány évente több mint 17 ezer munkahelyet teremt a külföldi munkavállalók számára. Az építő- és gépipar igényeit eddig a volt jugoszláv tagállamokból, illetve Bulgáriából és Romániából toborzott munkások elégítették ki, ám az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk miatt csak 2005. április 30-áig hosszabbíttathatták meg munkavállalási engedélyeiket, ezután el kell hagyniuk az országot. Nekünk, munkáltatóknak pedig olyan munkaerő után kell néznünk, mely szabadon mozoghat az unió határain belül. Elsősorban Szlovákia jöhet számításba, hiszen az általunk kínált órabér jóval felülmúlja a szlovákiait, miközben jó a vásárlóérték. Ha idejében észbe kapnak, több mint tízezer munkahelyet foglalhatnak el jövő év május 1-jétől, de ez nem jelenti azt, hogy telített a munkaerőpiac. Harmincöt szakterületen van szükségünk is szakemberekre.”

Kérdésemre, hogy mennyi az a miénket „jóval felülmúló” órabér megtudtam, hogy az építőiparban 5–7, a gépiparban 7, hegesztők esetében 7–9 euró (azaz 200–360 Sk óránként) körül mozog, ám a felsőfokú végzettséggel rendelkezők ennél is többet keresnek. Mert orvosokra és gépészmérnökökre is szüksége van Szlovéniának.

Nyolcszáz szerencsevadász?

Sijanta úr óvatos becslése szerint ma mintegy 800 szlovákiai munkás küzd Szlovénia „felvirágoztatásáért”. Sajnos az ország déli része gyéren képviselteti magát, amit nem annak kell tulajdonítanunk, hogy annyira jól élünk, esetleg nem szeretünk dolgozni, hanem egyszerűen csak nem jutnak el hozzánk az információk. Tudomásom szerint jelenleg két 20 ős, az Ipoly-mentén verbuvált csoport, illetve egy 25 fős Komárom környéki brigád dolgozik Szlovéniában. Jámbor László, Apátújfalu polgármestere az elsők között vette fel a kapcsolatot a szlovén munkáltatókkal.

„Kisebb buktatókkal, de működik a dolog – nyugtázta találkozásunkkor. – Amúgy meg nagyon kapóra jött Sijanta úr kínálata, mivel térségünkben magas a munkanélküliség. Miután a szlovén vállalkozók eljuttatták hozzánk a konkrét igényüket, össze is állítottuk a kőművesekből, ácsokból és hegesztőkből álló csoportot. A mieinkhez képest magas órabéreket, napi kétszeri meleg ételt, szállást ígértek nekik, és szavukat be is tartották. Most arra várunk, mikor jeleznek ismét, hogy küldjünk még több munkást. A szlovéniai munkavállalás példaértékű is lehet, mivel az ország középső részén folyó hatalmas építkezések azt bizonyítják: jobban tudják kihasználni az uniós előcsatlakozási és strukturális alapokat, mint mi.”

Milyen buktatókról beszélt? Például arról, hogy a mi törvényeinktől eltérően Szlovéniában a számlák térítési ideje nem 15 nap, hanem 45 és 60 között mozog, ami félreértésekre adhat okot. Sijanta úr nem rejtette véka alá azon véleményét, hogy a szlovákiai munkaközvetítő cégek csupán tehetetlenségben verhetetlenek, hiszen nincs közvetlen kapcsolatuk a munkavállalókkal, „fölözni“ viszont nagyon szeretnek. Akadt közöttük olyan, amelyik a kiközvetített munkás béréből az alkalmazás teljes ideje alatt, tehát minden hónapban részesedést kért, az egyszeri közvetítési díj helyett. A szlovéniai munkáltatók képviselője végül a gazdasági minisztériumhoz fordult, hogy lépjen az ügyben. Valljuk be: tényleg áldásos volna, ha valaki végre kezébe venné az ügyet – addig, míg el nem megy az orrunk előtt a Balkán-expressz.