Mit szól ahhoz, hogy korrupcióban érmes hazánk?

Dobai Tibor közgazdász, Kamocsa

Sajnos nálunk annyira beleivódott az emberekbe, hogy az egészségügyben, az állami szektorban, de más területeken is hálapénzt, csúszópénzt kell adni, hogy szinte már természetes, és meg sem botránkoznak rajta. Hozzászoktak, hogy így lehet meggyorsítani az ügyintézést a hivatalban, jobb esetleg soron kívüli ellátást várni az orvostól. A korrupció gyökerét abban kell keresni, hogy szinte minden területen alulfizetettek az alkalmazottak. Amíg itt nem történik gyökeres változás, addig nem várhatjuk a korrupció visszaszorulását sem. A lemaradásunk a fejlett nyugati államokkal szemben ezen a téren évtizedekben mérhető.

Vincze Tibor vállalkozó, Párkány

Az eredmény cseppet sem lepett meg. Cégvezetőként és vállalkozóként saját bőrömön is tapasztalom hatását. A gazdasági válság óta hatalmas méreteket öltött a korrupció. A válság előtt pályázataink 75–80 százaléka volt sikeres, most ugyan javult termékeink és szolgáltatásaink minősége, pályázataink sikere 15–20 százalékra esett vissza. A korrupció édestestvére a protekcionizmus. A kettő együtt visszaveti a gazdasági fejlődést. A korrupció által a pénz a feketegazdaságba kerül, ami a foglalkoztatást is negatívan befolyásolja. Hatalmas hiba, hogy nincs jogszabály, amely csökkentené – ha már megszüntetni nem tudja – a korrupció mértékét. Erkölcs nélkül nem létezik sikeres gazdaság.

Komjáti Zsolt képzőművész, Kassa

Nem lep meg ez az eredmény annak tükrében, hogy miket tapasztal, hall, olvas az ember a hazai viszonyokról. Ördögi kör ez. A gazdasági helyzet kényszeríti az embereket arra, hogy kisebb-nagyobb előnyökre tegyenek szert. Ebbe sok minden belefér. Gondolok például arra, hányan próbálnak elhelyezkedni, és helyezkednek is el ismerőseiknek köszönhetően a munkaerőpiacon. De gondolhatunk az egészségügyi ellátásra, mely gyakran komoly költségekkel jár. Ezért is vélem úgy, hogy a korrupció, igaz, különböző mértékekben, de átszőtte társadalmunkat. Nehéz megmondani, mi lehet a megoldás, de egy olyan társadalomban, ahol az embereknek nem azon kell aggódniuk, mi lesz másnap, másként is működhet.

(vkm, guzsu, mars)