Mit szól a skóciai népszavazás eredményéhez?

Stefankovics József Jakó fotográfus, Komárom

Függetlenségpártiként sajnálatosnak tartom a népszavazás eredményét. A skótok elszakadása elindíthatott volna egy folyamatot, a baszkok is nagyobb eséllyel próbálkozhattak volna az önállósulással. Kérdés, hogy Skóciában mikor erősödnek újra az elszakadást követelő hangok. Ha gazdasági fellendülés következne be, bizonyára kevésbé lesz fontos ez a téma. Az emberek többsége a gyomrán és a gazdasági lehetőségein keresztül szemléli a világot. A szlovákiai magyarok szemszögéből úgy gondolom, ha az elmúlt húsz évben a kormányok többségétől értelmetlen törvények – például a nyelvtörvény – formájában nem lenne folyamatosan nyomás rajtunk, még jobban beolvadtunk volna a többségi nemzetbe. Éppen ez a nyomás vált ki sok emberben ellenállást.

Barra Nikolett rajztanár, adminisztrátor, Glasgow

Skóciában élő magyarként azt tapasztaltam, hogy a nyílt politikai véleménynyilvánítás miatt nagy múltú barátságok mentek tönkre. Mintha ezek az emberek az évek során nem az egymás iránti szeretet és tisztelet miatt keresték volna egymás társaságát. Ez a szavazás két ország jövőjét volt hivatott eldönteni. Lehetőséget, reményt és erőt adott az embereknek. Lehetőséget arra, hogy maguk döntsenek a jövőjükről, és ne egy konzervatív párt. Reményt arra, hogy utódaik egy jobb országot formálhatnak szabad akaratukból. Az erőt pedig maguk tapasztalhatták meg, látva, hogy egy szavaztat is nagyon sokat számít. A többség úgy döntött, inkább folytatja a kitaposott úton, a „biztonságban”, ahelyett, hogy újat és szabadot alkotna. De biztonság ez? Biztonság, ahol keményen dolgozó emberek ételosztókra vannak szorulva? Az emberek többsége azt képzeli, hogy az Egyesült Királyságban kolbászból van a kerítés, a felhők vattacukorból. Amit nem látnak – vagy nem akarnak látni –, az az, hogy milliókat irányít egy olyan kormány, amelynek „védelem” címszó alatt fontosabb egy nukleáris bázis fenntartása, mint az emberek jóléte. A szavazás adatait nézve bízom abban, hogy már sokan látják ezeket az égbekiáltó igazságtalanságokat és fel mernek ellene szólalni. Remélem, az ország megváltozik, példát mutat a világnak, mert hiszek az emberek erejében és emberségében.

Miklós Lajos látszerész, Nagymácséd

Minden nemzetnek, nemzetiségnek joga van dönteni a sorsáról. Nagy-Britannia és Skócia „csak” háromszáz éve alkotnak egy államot. Nagy-Britanniától pozitív, hogy engedélyezte az elszakadásról szóló népszavazást. Helyeseltem volna, ha a skótok különválnak, de nem így döntöttek. Nem feltételezem, hogy csalás történt a referendumon, de a népszavazást megelőző időszak gazdasági lobbiját megfélemlítésnek tartom. A baszkok és a katalánok is hasonló helyzetben vannak, de ott az állam tiltja a népszavazást. Szlovákiában az ország területi egységét nem kérdőjelezheti meg a lakosság. Fáj, hogy nálunk még csak az autonómiáról vagy az önálló önkormányzásról sem lehet dönteni. Az ukrán–orosz ellentét is mutatja, milyen konfliktushoz vezet, ha a kisebbség és a hatalom nem tud megegyezni.

Tony Blair, Glasgow

Soha nem fogom megérteni a függetlenség visszautasítását, főleg egy olyan országban, amely abszolút képes jövője megváltoztatására. A többség olyan kormányra szavazott, amely nyíltan nem mutat semmilyen megértést a szegénység vagy a nehéz sorsú emberek iránt. Rengeteg tüntetésen is voltam, mert úgy érzem, hogy részvételem ezeken a megmozdulásokon legalább olyan fontos, mint a szavazatom. Voltam tüntetni az iraki háború ellen, az igazságszolgáltatási rendszer ellen, a konzervatív rendszer ellen, a kórházi ellátás megváltoztatásáért Glasgow-ban. Ezek közül egyiket sem támogatta vagy vette figyelembe a brit kormány. Remélem, hogy a nemmel szavazók önbizalma akkor is töretlen lesz, amikor egyre több ember fogja használni az ételosztókat, mert teljes állásban dolgozva is éhen halnak, miközben 25 mérföldre tőlük nukleáris fegyverek nyelik el a közpénzek nagy részét.

(vkm, guzsu, béva)