Minden követ megmozgatnak a dunamocsi iskolában

Az igazgatói irodában eltöltött első másodpercek után azonnal érződik, hogy az alacsony diáklétszám ellenére lüktet az élet az iskolában. Az elsősök vannak fölöttünk, mielőtt becsöngetnek, intenzív dübörgéssel keltik életre a mennyezetet. Ami a panellakásokban jó eséllyel elmérgesíti a szomszédok közti viszonyokat, az cseppet sem zavaró itt, egy kis község iskolájában – sőt, ellenkező hatást vált ki.

Kevés diák

Banai Tóth Enikő igazgató szinte anélkül, hogy erre kérném, azonnal kitér az alapproblémára: a kilenc osztályban mintegy 80 diákjuk van. „Az elődeim is igyekeztek kihasználni a rendelkezésükre álló lehetőségeket. Az volt a feladatom, hogy én is azokat a forrásokat keressem, amelyekkel fejleszteni tudunk. Hogy ez így legyen, ahhoz nagyon fontos a diáklétszám. Ez okoz gondot. Kis faluról beszélünk, 1100 fő körüli lakos él Dunamocson. Mi is megéltük azt az időszakot, amikor nagyon kevés gyerek született. Olyan évünk is volt, amikor mindössze két gyermek jött a világra. Ez mind rányomta a bélyegét az iskola létére. Mielőtt igazgató lettem volna, az elődeim már arról beszéltek, hogy hosszabb távon nem lehet így létezni” – fejtegeti. A legkisebb osztályuk egyébként négy-, a legnagyobb pedig tizenöt fős.

Tizennégy tanulójuk van más, környékbeli községekből – amelynek a fejkvóta alapján örülni kéne, de az igazgató nem így érez, mivel a kevés gyerek miatt gyakran kényes kérdés, hogy ki melyik intézménybe jár.

„Mesterségesen nem szeretnénk sehonnan senkit sem elrabolni, viszont ha megkeresnek minket a szülők, s egy kiegyensúlyozott közeget tudunk kínálni, akkor nem mondunk nemet”

– hangsúlyozza. Arra is akadt már példa, hogy szlovák tannyelvű tagozatról vettek át diákokat, s nem kevés pluszmunkával, külön figyelemmel vezették be őket a magyar tannyelvű oktatásba.

A rezsiemelkedés érdekes módon nem okoz különösebb gondot az intézménynek. Mivel néhány éve már geotermikus hőszivattyúkkal fűtik a főépületet és a tornatermeket, most nincsenek súlyos helyzetben, nem nyomasztja az iskolát az általános árvágta.

Mindenkire figyelnek

Dunamocson is egyre több a sajátos nevelési igényű vagy a különféle lelki problémákkal küszködő diák. Ezeknél a gyerekeknél kulcsfontosságú az is, hogy mennyire segíti őket az iskolájuk. A Duna menti községben nem bízzák a véletlenre, két pedagógiai asszisztens és egy gyógypedagógus is segíti a tanárokat a felzárkóztatásban, ráadásul az ógyallai magán gyógypedagógiai központ pszichológusi, logopédusi és további gyógypedagógiai segítséget nyújt nekik. „A mi iskolánk azért lehet valaki számára szimpatikus, mert itt figyelnek ezekre a gondokra” – vonja le a következtetést az igazgató. Ezzel párhuzamosan természetesen nem szeretnék elhanyagolni a tehetséggondozást sem, amely azonban szintén további erőforrást igényel az iskolától.

A pedagógusi szakma általánosan szenved az utánpótláshiánytól, ám a faluban eddig ezt a problémát is tudták kezelni – még akár a húzósabb esetekben is:

„Miután elment nyugdíjba a volt fizikatanárunk, nem találtunk helyette mást. Viszont van egy gépészmérnök kolléganőnk, aki régebben is tanított természettudományi tantárgyakat. Nagyon magas szinten bírja ezeket a tárgyakat, kimondottan a fizikát, valamint nagyon jól is tanítja ezt és a földrajzot.”

Banai Tóth Enikő szerint viszont egyébként szinte lehetetlen ma „csak úgy” fizikatanárt találni, s a vidéket különösen nyomasztja ez a probléma. A közeljövőben még egy alsó tagozatos szakemberre lesz szükségük.

Programok, közösség

Ha valaki átfutja az iskola hivatalos Facebook-oldalát, a 2022-es évből számos programot talál, amelyen részt vehettek a gyerekek. Gyakran szerveznek kirándulásokat, voltak például a budapesti Fővárosi Nagycirkuszban, folyamatosan hívnak Dunamocsra zenészeket, színészeket, versmondókat és másokat. Noha anyagilag most nem tudnak bérletet váltani a Jókai Színházba, idén így is beterveztek legalább egy előadást.

„Mindig arra törekedtünk, hogy szakképzett, jó pedagógusaink legyenek. Nagyon jó kollégáim vannak szakmai és emberi szempontból is. Ettől függetlenül versenyhelyzet van a környékbeli iskolákkal. A városi iskolával viszont nem tudunk versenyezni, ez egyértelmű. Ettől függetlenül mi is igyekszünk. Van például nép- és moderntánc-körünk, lövészettel, biológiával és sporttal is külön foglalkozunk. Zenés, hangszeres, illetve képzőművészeti képzéseink is vannak” – sorolja Banai Tóth Enikő. Hozzáteszi: az elmúlt években multifunkcionális laborral, a lakosok által is használható, de rendszeres oktatásra is használt sószobával bővültek, illetve 12 új számítógéppel szerelték fel az informatikai termüket, valamint egy budapesti család adományának köszönhetően tankonyhájuk is van már. Az iskola Csokonai Polgári Társulása a különféle, fejlesztésekhez szükséges pluszköltségeket igyekszik előteremteni, a szülői munkaközösség elnöke is nagyon aktív ezen a téren – így a különkiadásokat nem a fenntartó önkormányzatnak kell állnia.

„Igyekszünk nagycsaládi hangulatot teremteni. Ha programokat szervezünk, áthívjuk a kicsiket a szomszédos óvodából, szeretünk együtt lenni velük”

– teszi hozzá az igazgató, akivel azt mondatja a tapasztalata, hogy nem szabad szétválasztani a községbeli intézményeket, beleértve a civil szervezeteket, hanem folyamatosan közösségépítésben kell gondolkodni. Ehhez mérik a közeljövőbeli fejlesztéseket is: „Szükségünk lenne a kicsik számára olyan kültéri játékelemekre, amelyek megfelelnek a normáknak, de éppen ezért nem olcsók. Hamarosan lesz az iskolabálunk, ahol a tombolapénzt is erre szeretnénk fordítani. Kétéves bővítéssel számolunk, és most tavasszal szeretnénk elkezdni” – fűzi hozzá.