Milyen törvények szabályozzák a diszkriminációt hazánkban?

Az elmúlt napok közéleti témáival kapcsolatban elkezdett foglalkoztatni a diszkrimináció. Milyen a hazai szabályozás ebben a kérdésben és kihez lehet fordulni?

A diszkrimináció magyarul megkülönböztető bánásmódot jelent, amely lehet pozitív vagy negatív. Pozitív diszkriminációról akkor beszélünk, amikor hátrányos helyzetben lévő csoportok segítését célozzák meg jogi eszközökkel, hogy számukra is esélyegyenlőséget teremtsenek. Ilyen hátránycsökkentő intézkedés például az alulképviselt, korábban kirekesztett társadalmi csoportok, pl. nőknek vagy nemzeti kisebbségeknek a foglalkoztatásban és a közügyekben való részvételét segítő programok. Negatív értelemben vett diszkrimináció az olyan, amikor egy bizonyos személytől vagy csoporttól megvonják a többieknek hasonló helyzetben kijáró jogokat, ezzel kirekesztve vagy megalázva őket. A hazai jogrendben a témával legátfogóbban a 365/2004-es számú törvény foglalkozik („antidiskriminačný zákon”). A törvény tiltja a nemek szerinti, felekezeti, faji/etnikai származás, nemzetiség, nyelvhasználat, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság, családi állapot, politikai vagy egyéb meggyőződés, társadalmi/anyagi helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetést, és védelmet nyújt a munkavállalás, társadalombiztosítás, egészségügy, áruk adásvétele, szolgáltatások nyújtása és az oktatás területein jelentkező diszkrimináció esetén.

Szlovákia egynéhány, a diszkrimináció témáját érintő nemzetközi és regionális emberjogi egyezményhez is csatlakozott (elsősorban az ENSZ és az Európai Tanács emberjogi egyezményeiről van szó), melyek a hazai jogrend részévé váltak és rendelkezéseiket ugyanúgy be kell tartani, mint a Szlovák Nemzeti Tanács törvényeit. Uniós szinten is létezik diszkriminációellenes jogszabály-csomag. Uniós állampolgárként tudnunk érdemes azt is, hogy a közösségi jog szigorúan tiltja az állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetést. A fentiek azt sugallhatják, hogy ennyi diszkriminációellenes jogszabály mellett remekül működik az esélyegyenlőség elve. Sajnos ez nem mondható el. Sok hátrányos megkülönböztetést elszenvedő személy nem is él a védelem jogával, nem ismeri jogait és a jogérvényesítés eszközeit, nincs releváns bizonyítéka a diszkriminatív magatartásról, fél a megtorlástól vagy egyszerűen megrendült a bizalma az igazságszolgáltatási szervek hatékonyságában.

Aki érez magában annyi erőt, hogy szembeszálljon az őt ért hátrányos megkülönböztetéssel, a Slovenské národné stredisko pre ľudské práva esélyegyenlőségi szervezethez (http://www.snslp.sk), de akár közvetlen bírósághoz is fordulhat.

Veszelei Viktória jogász

(A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak.)