Mennyit ér a népszavazás eredménye?

A polgármester nem tartja biztonságosnak a drótkerítéstSomogyi Tibor felvétele – A menekültek befogadása a genfi konvencióból eredő kötelesség, ez alól az EU-hoz csatlakozni kívánó Szlovákia sem kivétel. Nyolc év alatt, 1993 óta 9 132 menekült ügyével foglalkoztunk, számuk az év végéig 10 ezerre emelkedhet. Eddig ötszázan kértek menedékjogot, 43-an állampolgárságot kaptak. A menekültek számára Szlovákia rendszerint csak tranzitország, nem kívánnak itt maradni. Most a terroristák elleni harc miatt számolni kell egy nagyobb menekülthullámmal, és sürgősen növelni kell a táborok kapacitását – magyarázta a nagyszarvai menekülttábor létesítésének előzményeit Bernard Priecel. A migrációs hivatal igazgatója megemlítette, hogy eredetileg Kelet-Szlovákiában kerestek alkalmas helyszíneket, ám a magánkézben lévő objektumok tulajdonosaival nem tudtak megegyezni. Az igazgató szerint a célnak a hadsereg kihasználatlan épületei felelnek meg, melyekből Nyugat-Szlovákiában több is található. – A migrációs hivatalnak anyagi gondjai vannak, ezért vétek lett volna nem kihasználni az aránylag jó állapotban lévő nagyszarvai laktanyát, amelyhez ingyen jutottunk hozzá. Az igazgató szerint a menekültek nem veszélyeztetik a község lakosságát, mert a volt laktanya a falutól két kilométerre van, a menekültek egyébként sem hagyhatják el a körülkerített területet, s ha netán megszöknének – mert ez sem zárható ki –, biztosan nem a falu, hanem a határ felé futnának. A 140–200 személy befogadására alkalmas táborban munkát kaphatnak Nagyszarva és környéke lakói, sőt a község könnyebben juthat EU-támogatáshoz, fokozottab rendőri védelemben részesül. Az igazgatót hallgatva arra a következtetésre is juthattam volna: micsoda szerencséjük van a nagyszarvaiaknak, hogy a községbe telepítik az idegeneket, akiket majd 30 napon át karanténban tartanak.

Nagyszarva lakosai azonban nemcsak az esetleges fertőző betegségektől félnek, hanem a bűnözéstől is tartanak. S az is zavarja őket, hogy az illetékesek megkérdezésük, tudtuk és beleegyezésük nélkül fogtak neki az előkészítési munkálatoknak. Bernard Priecel szerint szándékosan hallgattak az esetleges ellenlépések megakadályozása, a felújítási munkák késleltetése miatt. A laktanyában kicserélték a villanyhálózatot, illemhelyek, zuhanyozók épültek. A vízgondok miatt a belügyminisztérium tisztiorvosa úgy döntött, be kell szerelni egy víztisztító-berendezést. Ezért késik a tábor átadása. Az igazgató a nagyszarvai népszavazás eredményéhez csak annyit fűzött hozzá: a lakosoknak joguk van a véleménynyilvánításra, viszont az államnak tartania kell magát a nemzetközi egyezméményekhez.

Másként vélekedik a menekültáborról Nagyszarva polgármestere és a lakók többsége is. A Dunaszerdahelyi járásban már két tábort létesítettek – egyet Bősön, egyet Medvén. (A medveit szintén a polgármester beavatása, az építkezési engedély felmutatása nélkül – a szerk. megj.) – Nem mindegy, hogyan tálalják a kényes kérdéseket a hivatalos szervek, megvitatják-e velünk terveiket, vagy nélkülünk döntenek. Felháborító, hogy a sajtóból értesültünk a tábor tervéről, de az is, hogy tudtunkon kívül megkezdték az átalakítási munkálatokat – mondta Pálffy Dezső polgármester. – Amikor július közepén egy vágújhelyi biztonsági szolgálat képviselői munkalehetőséget ajánlottak fel a község lakóinak, nem értettem, mit kell itt őrizni-védeni. Az Új Szóban augusztus 9-én közölt cikk után döbbentem rá az összefüggésekre. Kapcsolatba léptem a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárójával, a járási rendőrparancsnokkal, de ők sem tudtak semmiről. Az illetékes építkezési osztály sem adott engedélyt a laktanya belső átépítésére, az emésztőgödör kialakítására. A helyszínen követeltem az építkezési engedély felmutatását, de elutasították, ezért testületi határozat született az építési munkálatok leállításáról. A migrációs hivatal igazgatójával csak augusztus 21-én találkoztam. Tudatta a menekülttábor létesítésének tényét, az írásbeli értesítés augusztus 28-án érkezett.

Az 1026 lakost számláló községben a népszavazás előkészítésére augusztus 9-én petíciós bizottságot hoztak létre. A 794 választásra jogosult személyből 355-en írták alá az íveket, melyeket a belügy- és a védelmi minisztérium illetékeseinek továbbítottak. Szeptember 22-én megtartották a népszavazást, a kérdésre: egyetér-e azzal, hogy Nagyszarva községben, a volt laktanyában menekülttábor létesüljön 515 lakos nemmel válaszolt. Igennel tizenhárman.

A migrációs hivatal igazgatójának állítása, hogy a menekülttábor a községtől két kilométerre esik, nem felel meg a valóságnak. Lemértük a falu utolsó háza és a laktanya közötti távolságot: l200 méter, a falu beépített területének határától a tábor 800 méterre fekszik. – Megdöbbentett bennünket a környezetvédelmi minisztérium építkezési osztályának hivatalos értesítése, hogy az építkezési engedély kiadása „nemzetbiztonsági szempontból” a belügyminisztérium jogkörébe tartozik. Az önkörmányzat is állami szerv, miként lehetséges, hogy a testület döntését vagy a népszavazást nem veszik figyelembe?! Nélkülünk döntöttek rólunk, a békát pedig le kell nyelni – fakadt ki Pálffy Dezső. Nem érti, Priecel úr miért nyiltakozta a tévében, hogy időben értesítették őket a tábor létesítéséről, amikor pontosan ezt hiányolják, ezért háborodtak fel valamennyien. Arról mindenki hallgat, hogy nemcsak a keleti régiókban, hanem május vége felé hat erdőháti községben, valamint Misérden (Dunajská Lužná) is kerestek menekülttábornak megfelelő objektumokat. – Mi érveket akartunk hallani: mitől államérdek, esetleg közérdek az egy járásba összpontosított három tábor. Persze, választ nem kaptunk, ígéreteket viszont bőven. Ám ilyen előzmények után nehéz hinni valakinek is. Hiába állítják az illetékesek, hogy a tábor biztonságos lesz, a karantén ideje alatt megvizsgálják a menekülteket, ujjlenyomatot vesznek tőlük, fénykép készül róluk, a betegeket kórházban gyógyítják. A fegyelmezetlenségtől is félünk, mert hiába ígérik, hogy az emésztőgödör tartalmát a megadott tisztítóállomásra szállítják, amikor a katonasággal már sok rossz tapasztalatunk volt ebből a szempontból. Nemegyszer az árokba, a földekre engedték ki a szippantókocsik tartalmát. Szavatolni tudja valaki, hogy ezentúl nem történhet ilyesmi? Az sem tetszik, hogy a táborban nem rendőri szervekre, hanem civil őrző-védő szolgálatra bízzák a rendfenntartást. A menekülttábor a bűnözés táptalaja lehet. Hiába ígérik, majd a somorjai rendőrök gyakrabban járőröznek, tudjuk, hogy kevesen vannak. Azt akarjuk, hogy szavatolják a faluban és a környéken élők biztonságát – magyarázta a polgármester útban a majdani tábor felé. A volt laktanya felújított kapujának látványa nem nyugtatta meg. – Alacsony a drótkerítés, nincs megvilágítva a térség, az oldalkerítés melleti bozótot ki kellene irtani – sorolta kifogásait. – Ha bele kell törődnünk a menekülttábor létezésébe, követelni fogjuk a segítséget az infrastruktúra kiépítéséhez. Pálffy Dezső elmondta: az előzetes tervek szerint a bősi erőműre fordított beruházásból építették volna ki a falu csatornahálózatát. A munkálatok elkezdődtek, néhány éve lefektettek 850 méternyi vezetéket, ám a beruházó pénze elfogyott. – A mai világban mindenütt a valamit valamiért elv érvényesül. Nekünk is be kell keményítenünk, ha már nem érvényesülhetett a népakarat.

A menekülttáborhoz legközelebb eső házak lakóinak véleményére is kíváncsiak voltunk. – Nem örülünk a menekülttábornak. Most azt állítják, zárt tábor lesz, de ki szavatolja, hogy idővel nem változtatják meg elképzeléseiket? Bősön is gondok vannak, holott kezdetben sokan segítettek a bosnyák menekülteknek. Rövid időn belül nagyon megváltoztak. Annak, aki annyi határon átszökik, nem jelenthet akadályt egy rozsdás drótkerítés. Ahhoz, hogy tovább menjenek, pénzre lesz szükségük. Elszökhetnek, lophatnak is. Mi reggeltől estig dolgozunk, senki sincs otthon, délután is csak a gyerekek tartózkodnak odahaza. Félünk, hogy bajuk esik, meg attól is, kirabolnak bennünket – közölték a Nagy szülők.

A 72 éves Kiss István szerint azokban is csalatkozni lehet, akiket ismer az ember, hát még az igenekeben. – Eddig nem zártuk a kapukat, megbíztunk egymásban. Ki tudja, milyenek a menekültek? Az ember sajnálja őket, de tart is tőlük. De a kisember tehetetlen a hatalmasokkal szemben.

Halász János feleségével, hatéves fiával és négyesztendős kislányával a faluszéli tizenkét lakásos bérházban él. – A menekültek is emberek, be kell fogadni őket, bár ez a kérdés engem nem nagyon foglalkoztat. Nem vettem részt a népszavazáson, mert amit egyszer „fönt” elhatároztak, az ellen senki semmit nem tehet. Bár a feleségemnek nincs munkája, s a táborban állítólag 20 embert alkalmaznak, nem engedném, hogy ott dogozzon – mondta a kétgyermekes családapa.