Megmenekülhet a Gömöryek kastélya

Elkezdődött az értékmentés Serke ősi kastélyában.

Serke (Širkovce)

Gömöry Olivér egykori minisztériumi titkár családi kastélya – amelynek utolsó lakója az uraság özvegye, Maróthy Margit, a Nemzeti Színház örökös tagja, korának ismert teozófusa és világutazó volt – remélhetőleg megmenekül a pusztulástól.

Egy kis helytörténet

Serke első írásos emléke 1246-ból, IV. Béla király idejéből való, a falu fölé emelkedő Kapla-hegyen a tatárdúlás után kezdődhetett el a kővár építése. Ennek nyomai ma is láthatók, egy, a közelmúltban végzett régészeti feltárás a vár ciszternáját és lakópalotájának nyomait tárta fel, ekkor számos értékes lelet került a felszínre, például az építők, a kőfaragók és az ácsok védőszentjének, Szent Borbálának alakját megőrző szemes kályhacsempe is. Serke vára fénykorát a Rátold nemzetség birtoklásának idején élte, a család 1327-ben kapta meg a falut és Kapla várát. A vár egészen a török hódoltságig lakott volt, de amikor a 16. században a környék java részét elfoglalta az oszmán birodalom, elpusztult. Feltételezések szerint egy gótikus stílusú, később reneszánsz átalakításokkal és bővítésekkel ékes épületkomplexum vált rommá ekkor. A szájhagyomány szerint a vár köveit később a falu kastélyainak és templomának építésekor használták fel.

Kastélytörténet

A még romjaiban is impozáns, vidéki kastélyokhoz mérten feltűnően nagyméretű, háromosztatú, központi szalonos-fogadótermes, kinti fűtőfolyosós, kétszárnyú és sok lakóhelyiségből álló kastély a falu közepén kiemelkedő kis domb – egy igen korai letelepedést sejtető magaslat –, a templomdomb mellé épült, annak délkeleti részén. E betűt formáz az alaprajza. A kastély ősét a Szilassy család építtette feltételezhetően még a 18. század második felében, késő barokk stílusban, köré romantikus angolparkot építettek. A Gömöry család a 19. század második felében lett birtokosa, leghíresebb lakója, Gömöry Olivér, (1869–1920) a kastély falai közé élénk társadalmi és szellemi életet hozott, ez a mozgalmas élet folyt egészen az uraság 1920-ban bekövetkezett haláláig. A kastély kényelmesebb úri lakká átalakítása, belső tereinek modernizálása, a szalonok díszes terrazzo padlója az uraság jó ízlését dicsérik. Özvegye, Maróthy Margit (1872–1955) – az országosan ismert színésznő, aki szépségéről, és műveltségéről volt híres – még 1911-ben költözött ide, és itt élt haláláig. Számos legenda kering róla, máig emlegetik az élete második felét a teozófiának szentelő, komoly, tekintélyt parancsoló úriasszonyt. A kastély épülete az 1920-as években a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének főhadiszállásaként szolgált. Csak a jól megépített falaknak, az erős boltíveknek köszönhető, hogy ekkor nem esett benne súlyosabb kár. A második világháborúban lövések érték, az északi szárny is ekkor sérült meg.

Legendák az úrnőről

Serkén máig számos legendát tudnak az idősebbek a különleges műveltségű és szépségű „nagyasszonyról”, a kastély utolsó úrnőjéről. Maróthy Margit állítólag tudott az állatok nyelvén beszélni, az a szóbeszéd járta, hogy kígyókkal beszélgetett. De fennmaradt egy másik, emberi kiállásáról szóló történet is. A második világháború vége felé, 1944 telén a Serkét elfoglaló szovjet hadsereg barbár módon viselkedett. Maróthy Margit határozottan fellépett az orosz katonák ellen, akik elfoglalták, felforgatták a kastélyát, kárt tettek a könyveiben. Megkereste az orosz csapatokat vezető tisztet, és francia nyelven felelősségre vonta. Nagy szerencséjére éppen olyan tiszthez szólt, aki tudott franciául. A kastélyfoglalás és könyvrongálás felsőbb parancsra megszűnt, a „nagyasszony” kastélyát fegyveres őrség vigyázta a kivonulásig. A legsúlyosabb kárt az 1948-ban véghezvitt államosítás és vagyonelkobzás okozta. Tulajdonosát a kastély pár lefalazott szobájába kényszerítették, majd az épületet hol szövetkezeti irodának, hol raktárként használták, később szétlopkodták. Gondozatlansága, elhagyatottsága a teljes romlásba sodorta az értékes épületet, amely valamilyen érthetetlen oknál fogva soha nem került be az államilag védett műemlékek közé. Most a falu tulajdonában van, amely egy országos foglalkoztatási program részeként elkezdte a felújítását. Az eredmény már látható és reménykeltő.