Meg lehet bocsátani az ŠtB-s kémelhárítóknak?

Természetes és jogos igény, hogy a közvélemény tudja meg, kik voltak azok a minősítetten aktív, az egykori állampárt érdekeit gátlástalanul, önként kiszolgáló ügynökök, akik az ŠtB kemény magjához tartoztak, és akár közvetve is, sok család és közösség életét tették tönkre. Ugyanakkor én már nemigen hiszek semmiféle újabb lista megjelenésében, ugyanis az utóbbi években, s nem csak nálunk, rengeteg hazugság, zsarolás, politikai manipuláció történt az ügynöklistákkal. Magyarán: az utólagos történelmi tényfeltárásban a mai napig nem látom azokat az intézményesített biztosítékokat, amelyek minden kétséget kizáróan szavatolnák, hogy a mindenkori politikai hatalom ezeket a dokumentumokat ne tudja felhasználni valaki vagy valakik ellen, akár egy célzatos kampány keretében is.

Németh Tibor, fotográfus, Nagyfödémes:

Azt gondolom, ennyi idő után már nem biztos, hogy piszkálni kellene ezeket a dolgokat. Ha valakire tizenhét év alatt nem bizonyítottak rá semmit, és ez alatt az idő alatt nem követett el olyat, ami kivetni való lenne, akkor miért akarják most elővenni? Nekem sosem volt semmilyen ügyem az ŠtB-vel, és a közeli ismerőseim között sem tudok ilyenről. Szerintem ennyi idő után már mindenki mindenfélét mondhat, és most már nehéz megállapítani, hogy mi az igazság.

Havasi József, operaénekes, Kassa:

Nem tudom, az emberiség ellen elkövetett bűntettnek minősíthető-e a titkosügynökök tevékenysége, de azt saját tapasztalatból elmondhatom, hogy megkeserítették az emberek életét. Amikor a hetvenes évek második felében otthagytam a színházat, és kántor lettem, megjelent egy ügynök a lakásomon. Meg is mondta, hogy az Štb-től van, én nem is ismertem ezt a szót. ĺgért nagyobb lakást, autót, ha magnóra játszom az egyes papok prédikációit a mise alatt. Nem voltam hajlandó. Aztán behívattak, és egyedül hagytak, bezárva egy irodában reggel kilenctől este fél hatig, hiába dörömböltem. Végül csak úgy eresztettek el, hogy alá kellett írnom egy üres papírlapot. Bal kézzel írtam alá, nem a valódi aláírásommal, de így is felhasználták, nem volt egyszerű később tisztáznom, hogy soha senkiről nem írtam jelentést. Akkoriban volt egy kórusom is, amely egyházi műveket énekelt. A kórustagokat figyelték, a diákokat megfenyegették, hogy ne járjanak énekelni, mert nem fognak leérettségizni. (gl, buch, kozs)