Még a barátok és a kollégák is hátat fordítottak

„Csak a jogainkat szeretnénk érvényesíteni”Szlovákiában sok helyütt a megválasztott főnökök teljhatalmú úrként tevékenykednek, s úgy értelmezik a törvényeket, ahogy nekik megfelel. S ha valaki érvényesíteni akarja jogait, azt ellehetetlenítik. Bármennyire hihetetlen, az alábbi történet szereplői, Csonka Sándor mérnököt és feleségét menesztették munkahelyükről, mert úgy, mint az országban bárki, bérlőként meg akarták vásárolni lakásukat.

– Mindketten a transzformáció előtt is a szövetkezetben dolgoztunk, s amikor lehetővé vált, valamikor 2000 februárjában, benyújtottam a vezetőségnek lakásvásárlási kérvényemet. Érdemi indoklás nélkül visszautasították, s ezt tette a Csilizköz Rt. új vezetése is 2002 februárjában. Tisztában voltam jogaimmal, hiszen adóügyi előadóként a törvények tanulmányozása, ismerete munkaköri kötelességem volt. Őszinte ember lévén soha nem rejtettem véka alá véleményemet, nézeteim olykor nem egyeztek sem a régi főnökeimével – akik közül négyen helyet kaptak az rt. elnökségében – de az újakkal sem. Tudtam, mire megy ki a játék, többedmagammal láttam, hogy a vezetőség egyrészt ismerősökkel veszi körül magát, másrészt, szűk körben persze, jelentős fizetésemeléseket hajt végre. Ezért, amikor nekem más, magasabb beosztást ajánlottak, nem fogadtam el. Mivel továbbra sem mondtam le a lakásvásárlási szándékról, ellenséggé váltam, a béremet kétezer koronával lecsökkentették és elindult ellenem a hadjárat – fog bele keserű történetébe Csonka Sándor. Állítja, jogos a követelése, a törvények értelmében járt el alkalmazottként, az rt. résztulajdonosa–részvényeseként és lakásbérlőként is. Csak hát az rt. vezetésének „jobb” ötlete volt, a lakásokat piaci áron szerette volna értékesíteni. Csonka Sándor makacsságát nem nézték jó szemmel, ezért, bár munkájában nem találtak semmi kivetnivalót, elhatározták, megszabadulnak tőle. Nehogy a többiek, a 36 lakás bérlője is esetleg hasonló követeléssel álljon elő, nehogy a hivatalos, kb. 18–25 ezer koronás áron kelljen eladniuk a lakásokat. Mivel Csonkáék munkaadójukkal nem sokra jutottak, a kedélyek megnyugtatása érdekében abban állapodtak meg, hogy a jogigény kérdésében a bírósághoz fordulnak.

Ügyvédet fogadtak

– Ezt megelőzően három helyen érdeklődtünk a lakásvásárlási igény jogosságáról, s amikor biztosítottak bennünket arról, hogy a törvény a volt szövetkezeti bérlakásokra is vonatkozik, ügyvédre bíztuk a beadvány megfogalmazását. Megnyugodva tettük a dolgunkat, míg valamikor a nyár folyamán egy elnökségi tag figyelmeztette a feleségemet, beszéljen velem, mert kitesznek bennünket a részvénytársaságból. Mert hogy hátba támadtuk a céget, amikor bírósághoz fordultunk.

Csonka Sándor Vida János ügyvezető elnökhöz fordult felvilágosításért, s mint addig többször is, törvényes jogaira hivatkozva ismertette lakásvásárlási igyekezetét. – A legnagyobb döbbenetemre az elnök kijelentette: a törvény én vagyok, itt az lesz, amit én akarok. Tudtomra hozta azt is, hogy nem teheti kockára a részvényesek vagyonát, a lakások közös vagyont képeznek, a bérlők kizárólag piaci áron vásárolhatják meg. Az indoklása azért is sántított, mert hát én is részvényes vagyok. S míg az rt. élén állók közül többen kivették földjeiket – maga az elnök is bérelt földön gazdálkodik –, én a néhány hektáromat bent hagytam. Nem értettem, megbízottként mi jogon beszélt a közös vagyonról úgy, mint a sajátjáról. Ennek ellenére kompromisszumos megoldást ajánlottam az elnöknek: kiegészítem a 76 ezer koronás vagyonrészemet 100 ezerre, ennyi legyen a lakásom ára. Az elnök azzal utasította el, hogy állítólag a lakások felbecsült ára 300–500 ezer korona körül mozog – tudatta sonka Sándor.

Elmondta, hogy az rt. 2002-es évi vezetőségi gyűlésein rendszeresen tárgyaltak a lakások eladásáról és Csonkáék eltávolításának módjáról. A jegyzőkönyvekben olvasható, hogy az egyik ágazatvezető indítványozta, ha kell, akár lakókkal együtt is el kell adni a lakásokat, a másik úgy vélte, az eladást pótlakások biztosításával siettethetnék. Október 25-én döntöttek arról, hogy megszüntetik az adóreferensi funkciót, és feleslegessé válik egy-két adminisztratív dolgozó is. A Csonka házaspár. Novemberben pedig határozatba foglalták: felszólítják a bérlőket a mielőbbi lakásvásárlásra, s aki nem lesz hajlandó a piaci ár befizetésére, azzal november 30-ig szerződést bontanak, és december 1-jétől pótlakást biztosítanak számára.

Munkanélkülivé váltunk

– A munkahelyi légkör, a kollégák, a barátok pálfordulása egyre elviselhetetlenebbé vált, hátunk mögött beszélgettek arról, hogy hamarosan kirúgnak minket. Idegileg kikészültünk, betegállományba mentünk. Jellemző, hogy a vezetőség kezelőorvosunknál érdeklődött munkaképességünk iránt. Hiszen sürgős lett elbocsátásunk. 2003. január 3-án munkába léptem, az rt. vezetése át akarta adni az írásos felmondást. Nem vettem át, de közöltem velük, küldjék el ajánlva. A három hónapos felmondási idő alatt a párommal együtt tisztességesen elláttuk munkakörünket, némi elégtételt jelentett, hogy a járásbíróság ítéletben kötelezte az rt.-t a lakáseladási szerződés megkötésére. Reménykedtünk abban, hogy belátva a tévedést, az rt. visszavonja felmondásunkat. A cég fellebbezett, mi pedig munkanélkülivé váltunk. Mivel meggyőződésünk, hogy a lakásper miatt váltunk „feleslegessé”, jogorvoslatért a bírósághoz fordultunk.

Furcsa egybeesések

A kerületi bíróság 2004-ben tartalmi hibák kiegészítése miatt Csonkáék lakásvásárlási iratát visszaküldte Dunaszerdahelyre, s a felperest kötelezte a 9354 koronás perköltség megtérítésére. – Furcsálltuk, hogy tőlünk követelték a lakás árának feltüntetését, holott ez a ház tulajdonosának a kötelessége lett volna. Bár a bíróság kiosztotta a feladatokat, az rt. viszont nem a államilag szabályozott lakásárról, hanem a maradványértékről értesítette a bíróságot. Ebben az ügyben egyelőre nem történik semmi, várjuk az idézést a kerületi bíróságra. E közben zajlik a munkaperünk is, idegtépő állapot – mondja mély sóhajtás közepette Csonka Gabriella. Úgy véli, bizonyítást nyert, hogy mialatt létszámcsökkentés miatt kettejüket elbocsátották, új alkalmazottakat vettek fel a cégbe. – ĺrásos nyoma van annak, hogy elbocsátásunkat előre eltervezték. Hiszen jegyzőkönyv rögzíti: „Amint a bírósági ügyet az üzemnek kikézbesítik, megtesszük a szükséges intézkedéseket az illető személyeknél”. Csak hát a fordításba „véletlenül” hiba csúszott, a szöveg más értelmezést kapott. Úgy véljük, a diszkriminálás ténye egyértelmű, a bíróság viszont együttérzéssel ugyan, de helybenhagyta a létszámcsökkentés miatti elbocsátásunkat. Éltünk a fellebbezés jogával, nem sejtjük, mikor dönt a kerületi bíróság – lapoz az irathalmazban Csonka Gabriella.

Mindketten törvénytisztelő emberek vagyunk – veszi át a szót a ház ura –, de nem voltunk hajlandók alárendelni magunkat azoknak, akik a bérlakások eladásából akartak anyagi hasznot húzni. A háztömbben voltak, akik – főleg a magas lakbér miatt – önként elhagyták lakásukat, akadtak, akik jelzálogkölcsönt vettek fel és piaci áron vásárolták meg otthonukat, és van új tulajdonos, akinek az rt. 210 ezer koronáért adta el a lakást.

Nem tagadják azt sem, hogy míg 2003 januárjáig nem volt adósságuk, jelenleg lakbérhátralékuk van. De csak azért, mert nem írták alá a lakbéremelésről szóló határozatot. Mivel a szerződésmódosítás érvényességéhez a két fél beleegyezése szükséges, s ők ezzel nem értettek egyet, érvényben maradt a lakbér eredeti nagysága. Ezt az üzem irodájában rendszeresen befizetik, az esetleges emelésről majd a per végén tárgyalnak. – Nincs senkink, tartalékainkat feléltük. Nemcsak a ház lakói, a legjobb barátaink is elfordultak tőlünk, nehogy a sorsunkra jussanak. Nyílt titok, hogy az elnökség mindenkit figyelmeztetett: a saját érdekükben ne tartsák velünk a kapcsolatot.

Nem érti, miről van szó

Az rt. csilizradványi székhelyére előzetes bejelentés nélkül látogattunk, s bár Vida János ügyvezető elnök sürgős házon kívüli teendőkre hivatkozva hárította vissza kérdéseink megválaszolását, némi rábeszélés után mégis hajlandóságot mutatott az eszmecserére. Amint meghallotta, hogy a bérlakások, valamint a Csonka házaspár elbocsátása érdekel, úgy vélte, nem nyilatkozik, mivel nem ő foglalkozott a lakáseladás kérdésével. Aztán azt hangsúlyozta, hogy Csonka Sándor hiába érvel a lakáseladási törvénnyel, nekik maga a törvény megalkotója állította (!?), hogy a szövetkezetekből transzformált rt.-re nem vonatkoztathat. Elismételte, nincs jogalapja arra, hogy a többi részvényes kárára előnyhöz juttassa a lakások bérlőit. Hangsúlyozta, hogy nem ő, hanem a 17 tagú vezetés döntött a lakáseladás mikéntjéről, éppúgy, mint a létszámleépítés szükségéről. Amikor azt állította, hogy Csonka Sándornak felajánlott más beosztást, ám nem fogadta el, kénytelenek voltunk figyelmeztetni, hogy téved. Eszébe juttattuk, hogy az új munkakör lehetőségéről az rt. megalakulása után volt szó. És ha tényleg nem a bosszúvágy vezérelte őket, milyen beosztást kínáltak fel a diplomás alkalmazottnak, illetve feleségének? – faggatóztunk. Az elnök úr válasza: „Nem tudom”. Mivel tudomásunkra jutott, hogy az rt.-nek égető szüksége volna pénzre, s a lakások piaci áron való értékesítése több milliót hozhatna a konyhára, az iránt is érdeklődtünk, mire kívánják fordítani ezt a tetemes összeget. Nem tudtunk meg semmit, mert az ügyvezető elnök szerint ez belső dolog, nem tartozik a nyilvánosságra.