Mádl és Schuster látogatása felkavarta Hanva nyugodt életét

Láthatóan a két vendég is élvezte a hanvai kiruccanástTASR-felvételKedden a református templom harangszavára érkeztem Hanvára. Államfőket várt a falu. Négy órával érkezésük előtt ennek mindössze anynyi jele látszott még, hogy vadiúj zászlókat lengetett a községházán a szél. A diakóniai központ, a hajdani Hanvay család kastélya körül egy munkaruhás férfi a kerítésdrótot javítgatta. Virágba borult gyümölcsfák pompája és hamisíthatatlan falusi illatok. Kettő körül porfelhőbe burkolódzva megjelentek a rendőrök. Diszkrétek, udvariasak és határozottak. Az előkészítő, helyzetfelmérő csapat. Később megtudtam, gondosan megvizsgálták a frissítőket, átnézték a helyszíneket, még a református püspök íróasztalát is ki kellett nyitni. Ott viszont csak a világ legforradalmibb írását, az Evangéliumot találták. Megnyugodva cigarettázgattak, beszélgettek és állandóan értekeztek határon túl szolgálatot teljesítő kollégáikkal, merre is jár éppen a két államfő. Kicsik és nagyok kiöltözve várták a vendégeket. A tévések kamerákat próbálgattak, fényt mértek, a helyi szervezők még egyszer végignéztek mindent, rendben van-e a nagy esemény minden mozzanata. Aztán a nagy pillanatok következtek. Mint az akciófilmekben, mintaszerűen begyakorolva, a nagy morgó luxuskocsik ajtajai egyszerre csapódtak ki, egybenyakú, kopasz, igen fürge, álarcosbálba kétajtós szekrénynek bátran beöltöztethető fiatalemberek nyitották a kocsiajtókat. Valóságos látvány volt ez, show a falubelieknek. Hiába no, nem akármikor lát ilyet az ember fia, ezt be kell vallani. Emberemlékezet óta nem járt Hanván két ilyen magas rangú személyiség. Tán Petőfi volt ilyen híres, mikor utoljára itt járt Tompánál, de azt akkor még nem tudták róla a helybeliek. Most meg egyszerre két államelnök is megtisztelte a falut. A két vendég fittyet hányt a szervezőkre. Úgy gondolták, első az istenadta nép, azzal kell foglalkozni, így pár perc várakozásra ítélték a szépen felsorakozott és igen türelmes fogadóbizottságot. Olyan szép kis kép volt, álltak a fehér blúzos szüzek kenyérrel, sóval, szőlővel, mellettük az izgalomtól kipirult arcú polgármesterasszony, meg a református püspök, az egykor hanvai lelkész, finom és nyugodt mosolyával. A sajtósok gépei kattogtak. Mádl Ferencet és Rudolf Schustert kitörő, lelkes taps fogadta. Szapora kézrázások és joviális „hogy s mint vannak errefelé” kérdések érkeztek a nép felé az államfőktől. Sajnos légvonalban is messze álltam, hiába, sohasem tudtam helyezkedni, így a válaszok milyenségéről nem tudok beszámolni. Volt olyan ember aki inkább két napig nem mosott kezet, mert mégse illik lemosni ilyen nagy emberek kézfogását csak úgy. Rudolf Schuster is ékes magyarsággal csevegett a polgárokkal. Szépen megtörtént a kenyér és a só, meg a szőlő megkóstolása, a zavarában megilletődött polgármesterasszonyt Schuster államelnök úr bátran biztatta a kisebbségi nyelvhasználatra, ami figyelemreméltó biztatás így az Európai Uniós csatlakozás előtti időkben. Meg szimpatikus is. A prominens vendégek pár perc erejéig aztán befáradtak a diakóniai központba, néhány rövid, de tartalmas beszéd után pedig indultak tovább az alapiskolába és a protokoll által megszabott két órás körútra. Becsületére legyen mondva az államfőknek, a közel két órás késés ellenére is szépen sorban mindent megnéztek, amit meg kell és meg illik nézni Hanván. Iskolát, templomot, Tompa Mihály sírját, emlékszobát, fafaragó és mesterkovács műhelyt. Olyan európai volt az egész. Olyan békés, nyugodt, szép és jó emléket hagyó.