Ma már a termálfürdőről ismert Naszvad – interjú Molnár Zoltánnal

Január elején lesz három éve annak, hogy Naszvad várossá vált. Bizonyos szempontból ez nem sok idő, másfelől viszont elegendőnek is tűnhet arra, hogy mérleget vonjunk: miben segítette eddig Naszvadot a városi rang?

Úgy gondolom, hogy ez az időszak nem volt még elegendő arra, hogy ezt teljességében értékeljük. Azért is nehéz feladat ez, mert mi kis város vagyunk. Viszont amit talán fel tudnék hozni, az a csatornahálózat. Ennek kiépítésével nagyon régóta próbálkoztunk. 2015-ben végre európai uniós támogatáshoz jutottunk, amellyel megépíthettük volna a hálózatot és a tisztítóállomást. A közbeszerzési folyamat és az országban uralkodó légkör azonban mindig gátolta a megvalósítást. A tervek 2020-ra zátonyra futottak, három közbeszerzési kör során sem tudtunk kivitelezőt találni, az irányító szerv pedig végül elvette a pénzünket. Akkor vettünk egy nagy lélegzetet, s újra nekirugaszkodtunk – végül a Nyugat-szlovákiai Vízműveken keresztül tudtunk pályázni. A meglevő vagyonunkat átadtuk a tulajdonukba, miközben nekünk még önrészt sem kell fizetni a csatornahálózat létrehozására. Úgy látom, ebben talán szerepet játszott az is, hogy város vagyunk, s hogy emiatt megilletne minket a fejlesztés.

Magyarán: városként komolyabban veszik Naszvadot?

Szerintem igen. Viszont az egész folyamat hosszútávú. Amikor megkaptuk a városi rangot, akkor is elmondtam, hogy a kézzelfogató előnyök nem egyik napról a másikra látszódnak majd meg. Ráadásul országos, de még járási viszonylatban is megesik, hogy az emberek tudatában nincs meg az, hogy Naszvad már város, s még mindig községnek tartják. Arra viszont csak büszkék lehetünk, hogy teljesítettük azokat a feltételeket, amelyek per pillanat szükségesek voltak ahhoz, hogy város legyünk.

Ami Naszvadot illeti, a város lapunkban talán a működését 2019 nyarán elkezdő termálfürdő miatt szerepelt a legtöbbször. Mit adott azóta ez az intézmény a gazdaság és a városmarketing terén Naszvadnak?

A városi rangra való emelésben nagyban közrejátszott, hogy beindult a termálfürdő, s ezáltal esély van arra, hogy idővel turisztikai központtá váljunk a szűkebb régióban.

Ma már leginkább emiatt emlegetik a közvéleményben Naszvadot. Azelőtt mindenkinek a paprikatermelés, a fóliák jutottak eszébe. Úgy gondolom, a fürdő ismertsége csak növekedni fog.

Példaként említhetem Bellegszencsét (Podhájska). Erről a kis településről szinte nem is tudtak az emberek, ma pedig már Csehországban is ismerik a fürdő miatt. Nálunk sajnos a Covid és az energiaválság is fékezte a folyamatot, de minden krízisen túllendül a világ. Naszvadon belül is ki kell épülniük bizonyos szolgáltatásoknak, amelyeket a fürdővendégek is igényelnek. Ilyenek lehetnek a vásárlási lehetőségek, a vendéglátás, amelyek jelenleg nagyon hiányosak a városban.

Hogyan próbálnák önkormányzatként segíteni, ösztönözni azt, hogy ezek az adottságok létrejöjjenek?

Nemrég nyílt egy vendéglő a főtéren, amelyet fiatal vállalkozók indítottak. Novemberben nyitottak, vagyis a válság miatt nem a legszerencsésebb időpontban ugyan, de bátran belevágtak. Az épület az önkormányzaté, s például mi vállaltuk az ablakcseréket. Ezenkívül bérbe adtunk egy olyan belvárosi területet, ahol tavasszal fagyizót hozna létre egy vállalkozó. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy a Naszvadra látogató turistákat a fürdőn kívül valahova becsalogassuk. Az üdülőterületnél is elatunk telkeket, amelyeknél előre meghatároztuk, hogy ott étteremnek és kis üzleteknek kell létrejönniük. Összességében úgy gondolom, hogy ezen a téren néhány éven belül látható fejlődést fogunk elérni.

Ha megnézzük Naszvad földrajzi elhelyezkedését, akkor láthatjuk, hogy valójában városok ölelésében fekszik. Karnyújtásnyira van Komárom, Gúta, Ógyalla és Érsekújvár is. Ez mennyire jelent előnyt, s mennyiben nehezített versenyhelyzetet a fejlesztéseknél?

Inkább az utóbbit mondanám. Az biztos, hogy nincs túl nagy vonzáskörzetünk. Például próbálkozunk kézműves vásárok szervezésével, de az van Gútán, néha Ógyallán is, Érsekújváron pedig gyakran. Az első vásárunkra a kíváncsiság még idecsalogatta az embereket távolabbról is, de a mi vonzáskörzetünk valójában Ímely, kissé Martos is, s ezzel be is zárult a kör. Érezzük azt is, hogy mi vagyunk a legkisebb város, s hogy nincs még annyi szolgáltatás nálunk, mint más városokban.

Pár fejlesztési tervet már érintettünk, de ha a most elindult négyéves ciklust említjük, akkor mit terveznek még?

Nagyon fontosnak tartjuk az épületek energiahatékonyságát, például már folyamatban van a városháza hőszigetelése és nyílászáróinak cseréje. Két középület felújítására – a valamikori községházára és a nyugdíjasklubra – készülnek a tervek, a fejlesztést a Helyreállítási Tervből valósítanánk meg. Egymillió euró összértékű pályázatot adtunk már be a gyűjtőudvar bővítésére. Nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni a közterek szépítésére, a közrend fenntartására és valamilyen szinten a meglevő parkot – amelynek állapotáért sok kritika ér minket – felújítani. Az pedig személyes álmom – s ehhez a képviselők is csatlakoztak –, hogy a meglevő piacterünket szeretnénk lefedni, s visszaállítani a szombati piaci napokat. Most csak csütörtökön működik, és ugyanazok a vásárlók járnak oda, sokan pedig azért nem tudnak eljutni a piacra, mert ebben az időpontban dolgoznak.

Ön jelenleg a Szövetség tagja. Nyitra megyében a pártnak csak Naszvadon és Ipolyságon vannak városi polgármesterei. Ami viszont a képviselő-testületet illeti, egyedül önöknél vannak kényelmes többségben a Szövetség tagjai. A Komáromi járás másik három városát független polgármesterek vezetik, s négy évvel ezelőtt ön is így nyert választást. Összességében miért döntött a Szövetségbe való belépés mellett?

Eredetileg úgy gondoltam, továbbra is függetlenként méretem meg magamat. Engem az Összefogás-platform szólított meg, majd többszöri egyeztetés után úgy döntöttem, hogy ezúttal a párt színeiben indulok. Azt gondoltam, hogy járási szinten több polgármestere lesz a pártnak. Ez nem így történt, a gútai eredményen például én is meglepődtem. Naszvadon viszont mindenképpen pozitívan alakult a végkifejlet, a Szövetség 12 fős listájáról 10-en jutottak be a testületbe – közülük kilencen eddig is képviselők voltak –, s mindhárom platform képviselteti magát. Azt többször leszögeztem, hogy én nem akarok a párt struktúráin belül politizálni.

Viszont amiért igent mondtam a jelöltségre, annak az az egyik oka, hogy úgy érzem, most még megvan annak az esélye, hogy a magyarságnak legyen parlamenti képviselete. Néha keserű szájízt érzek amiatt, hogy az előrehozott választások lehetősége ellenére megint összetűzések, belharcok és helyezkedések vannak a párton belül. Most félre kéne tenni ezeket, s a képviseletünkkel kéne foglalkozni.