Lunter: Üres fiókokat találtunk

Milyen állapotban vette át a megyei hivatalt Marian Kotlebától?
A legnagyobb károkat a tétlenség okozta, amikor átvettem a hivatalt, megbénították a szervezeti struktúrát.

Ez mit jelent pontosan?
Azért, hogy a legmagasabb posztokon levő alkalmazottaknak, akiket Kotleba hozott a hivatalba, a legmagasabb lelépőket kelljen kifizetnie a hivatalnak, megszüntették a szervezeti struktúrát. Emiatt a hatályos törvények értelmében mi három hónapig nem módosíthattuk a hivatal szerkezeti struktúráját. Olyan emberekkel töltötték fel a megyei hivatalt, akiknek a végzettsége nem felelt meg az adott pozíció betöltésére. A közbeszerzéseket úgy bonyolították le, hogy a hivatalra büntetést rótt ki a Közbeszerzési Hivatal. Gondot okozott az is, hogy nem készültek projektek. Minden befektetést elő kell készíteni, ki kell dolgoztatni a terveket, meg kell versenyeztetni. Mi üres fiókokat találtunk. A végén, kétségbeesésükben olyan elektronikus aukciót csináltak az útfelújításokra, amely érvénytelen volt. Nekünk gyorsan kellett reagálnunk, projekteket kidolgozni, hogy felhasználhassuk a forrásokat. 

Maradt még a megyén Kotleba embereiből?
Az első évben Kotleba harminc embere távozott a hivatalból, de még mindig vannak itt olyanok, akiket ő hozott ide. Senkit nem büntetünk azért, mert Kotleba alatt került ide, kizárólag a szakmaiságot tartjuk szem előtt. De például a választási vereségét követő héten felvett egy orosz állampolgárt a hivatalba, akinek a megye kulturális életének a fejlesztésére kellett volna projektet kidolgoznia. Amikor megkérdeztem tőle, milyen kulturális műemlékek vannak a Felső-Garam mentén, azt felelte, vannak templomok, és elhallgatott, én pedig kiegészítettem, hogy kocsmák is vannak. Kotleba azzal dicsekedett, hogy karcsúsította a hivatalt, és spórolt a megyének, viszont óriási kárt okozott azzal, hogy nem fejlesztett, hogy az uniós alapokat elutasította.

Mi a helyzet most az uniós pénzekkel? Meríthet már a hivatal forrásokat?
Amióta átvettem a hivatalt, már a megye jogi szubjektumai és az önkormányzatok meríthetnek uniós forrásokat. Szakemberekkel erősítettük meg a hivatal projektekért felelős osztályát, így segítjük a községeket az uniós források merítésében. A községeknek gyakran nincs kapacitásuk a projektek kidolgozására, az adminisztratív feladatok ellátására. Uniós forrásokból épül meg az Ipolyhídvég–Drégelypalánk közötti híd, hivatalosan a község kérte a támogatást, mert a megye akkor Kotleba miatt nem pályázhatott, a hivatal a háttérből segítette a projekt előkészítését, kidolgozását. Most már az építkezési engedélyen és a közbeszerzési eljáráson dolgozunk. De a megyei hivatal 2020-ig a régi pályázati felhívásokban nem pályázhat uniós forrásokért, a Kotleba alatti feketemunka miatt. 

Az utóbbi időben több útszakaszt újított fel a megye.
Változtatni akartunk azon a bevett szokáson, hogy csak ott újultak meg a közutak, ahol azt a megyei képviselők kikönyökölték. A felújítások az utak állapotától, az áthaladó forgalom nagyságától és az útszakasz fontosságától függnek. Először Fülek mellett a Püspöki utat aszfaltoztuk le, de új burkolatot kaptak a közutak Losonc mellett, most pedig a Tornalja és Nagyrőce, illetve Vereskő (Červená Skala) közötti szakaszon dolgoznak, melyet a kormányhivataltól kapott 8 millió euróból fedezünk. Saját forrásokból rekordnagyságú összeget, 20 millió eurót különítettünk el, ebből újulnak meg az utak Bátka, Meleghegy, Tajti, Ajnácskő, Rimaszécs községekben. Idén első alkalommal pályázunk az Interreg csomagból, amelyből 20 millió eurót meríthetünk. Mindent elkövetünk azért, hogy a teljes összeget lehívjuk. Jövőre pedig újabb felújításokat tervezünk a Losonci, a Rimaszombati, a Nagykürtösi és a Poltári járásban. Több projekten dolgozunk, bízom benne, hogy ezek megvalósulnak. 

Mi a helyzet az R2-es és az R1-es utakkal? Lát esélyt a folytatásukra?
Kezdettől támogattunk minden olyan kezdeményezést, mely a gyorsforgalmi út építésének folytatását szorgalmazza. Részt vettünk a tüntetéseken is. Ez nem tartozik a megye hatáskörébe, nem áll hatalmamban előremozdítani, és úgy látom, a miniszternek sincs hatalmában. Mindig hangsúlyozom, hogy Dél-Szlovákia a Habsburg-birodalom széthullása óta el van hanyagolva. Ez főként a mezőgazdaságban nyilvánul meg. 

Megyeelnökjelöltként azt ígérte a szavazóknak, hogy fejleszteni fogja a turizmust, kerékpárutakat épít, illetve zöldség- és gyümölcstermesztésben gondolkodott. Mit sikerült megvalósítania?
A programunkban szerepelt, hogy több munkalehetőséget teremtünk, és azt gondolom, ezt elég becsületesen teljesítjük. Hét, területi turizmust segítő szervezetünk van, mindet 2-3 munkatárssal erősítettük meg, évente 50 ezer eurót kapnak, melyet különböző, a helyiek által javasolt fejlesztésekre költhetnek. A fejlesztési terveket több hullámban a megye fejlesztési ügynöksége bírálja el, mely a turizmus fejlesztéséért is felel. Ebből az összegből nyitották meg például Füleken a vár alagsorában azt a kiállítást, mely a második világháborút mutatja be. Több újdonságot támogattunk a somoskői várral kapcsolatban. Arra törekszünk, hogy a helyiek döntsék el, milyen fejlesztést szeretnének. Nagy sikerük volt például a „síbuszoknak”, melyek Salgótarjánból Fülek érintésével a Chopokig közlekedtek. A Poltár–Rimaszombat közti kerékpárút zöldet kapott. A mezőgazdasággal kapcsolatban nem rózsás a helyzet. Azt tapasztaltuk, hogy csökken a mezőgazdaság iránti érdeklődés, ezen próbálunk meg segíteni úgy, hogy egy, az 50-es években létesített ültetvényt revitalizálunk Poltáron, ahol a megye második szociális vállalata létesült. A vállalat alkalmazottai most épp almát szednek az ültetvényen, melynek tervezzük a fiatalítását. Ősz végéig fokhagymát termesztünk. A munkákba a fenntartásunk alá tartozó középiskola diákjait is bevonjuk. Igyekszünk rávezetni őket arra, hogy a mezőgazdaságból meg lehet élni. 

Építkezési szociális vállalatot alapított a megye. Hány alkalmazottal és hogyan működik?
Ez az első szociális vállalatunk, januártól működik, 27 fővel. Egyrészt munkalehetőséget adunk a tartósan munkanélkülieknek, másrészt olyan munkákat látnak el, melyeket korábban külső cégek végeztek. A megyének számos ingatlanja van, melyekről gondoskodnia kell. Jobbára járólapok, csempék cseréjéről, hőszigetelésről van szó. Ma a vállalat 138 ezer euró értékben végzett el munkát, 260 ezer euró értékben vannak további megbízásaik, év végéig pedig újabb 300 ezer eurós megbízással számolunk. Az intézmények igazgatói elégedettek, mert jobb minőségű munkát kapnak. A vállalatnak több pozitívuma van, az egyik, hogy 10%-kal olcsóbban dolgozunk. Bár Szlovákiában a szociális vállalatoknak – Viera Tomanová idejéből – nagyon rossz a hírük, én bízom benne, hogy más országok mintájára működni tudnak. 

Szociális vállalatot tervez a megye Losoncra is. Pontosan milyet?
Losoncon egy munkaügynökséget hozunk létre, arra törekszünk majd, hogy megkapja a szociális vállalat státuszát, mert lényegében ilyen feladatokat fog ellátni. Munkát közvetít majd olyanoknak, akik nehezen találnak állást. A nehezen foglalkoztathatókkal, a kezdő fiatalokkal, az ötven éven felüliekkel és az olyan végzettségűekkel számolunk, akik iránt a munkaerőpiacon nincs kereslet, illetve a marginalizált csoportok tagjaival. A munkahivatalok adatbázisában vannak emberek, akik dolgozni szeretnének, de nem tudnak elhelyezkedni. Őket vesszük a szárnyaink alá, s az ügynökség tanácsadói, ergoterapeutái felmérik a jelentkezők helyzetét, képességeit, megpróbálják kideríteni, milyen gondokkal küzdenek, és fokozatosan, úgynevezett tréningközpontokon keresztül visszavezetni őket a munkaerőpiacra. Például a Tornalján megszűnt gimnázium épületében is ki lehetne alakítani ilyen központot. 

Gyakorlatilag ezek az emberek valamilyen végzettséget szerezhetnének ezekben a központokban?
Az ügynökség olyanokkal számol, akiknek nincsenek alapvető munkaszokásaik, akiket fel kell készíteni egy állásinterjúra, akiknek segíteni kell megírni egy életrajzot. Új szakma elsajátítását nem tudjuk vállalni, célunk viszont, hogy munkaszokásokat sajátítsanak el. Az építkezési szociális vállalatunkban már van egy „első fecskénk”, hiszen az egyik alkalmazottunk már elhagyta a szociális vállalatot, és néhány hónapja egy másik szervezetnél dolgozik meghatározatlan idejű munkaszerződéssel. 

Hány emberrel foglalkozhat ilyen módon az ügynökség?
Úgy tervezzük, egy éven belül különböző formában mintegy száz embert foglalkoztatnánk. Lesznek, akiket egyenesen a munkaadónak közvetítünk, aki szerződést köt velük. Nekünk ez felelne meg a legjobban. Természetesen egy-két hónapig velük is mi foglalkozunk, motiváljuk őket, és a szerződéskötés előtt kipróbálják egymást. Hiszen a munkaadó nem kockáztathatja azt, hogy azonnal ilyen alkalmazottra bízza például egy munkagép kezelését, mert ha nem jön dolgozni, a gép áll. A próbaidő alatt párhuzamosan a munkaadó és a mi emberünk is bejár a céghez. Lesznek olyanok, akiket „bérbe adunk” a munkáltatóknak idénymunkákra.

Egyeztettek már cégekkel, vállalatokkal, melyekkel együttműködnek?
Meggyőződésem, hogy az ügynökség életképes lesz. Saját tapasztalatomból indulok ki. Volt egy időszak, amikor a cégem kinőtte a családi vállalat kereteit, gyors növekedésnek indult, és új munkatársakra volt szükségünk. A munkahivatalhoz fordultunk, kaptunk tőlük embereket, de felkészítés nélkül. Száz emberből 90-et csak regisztráltak. Néhányat kipróbáltunk, néhányról kiderült, hogy alkohol- és drogproblémákkal küzd. Ezért is kellene először felmérni ezeknek az embereknek a helyzetét, és megoldást találni, hiszen az alkoholfüggőség is annak a következménye, hogy nem dolgoznak. 

A napokban kezdődött az integrált közlekedéssel kapcsolatos újítás. Miről van szó pontosan?
Több autóbusz-vállalat vezetőjével úgy gondoltuk, színvonalasabbá kell tenni a megye közlekedését. Már számos országban egyetlen megváltott jeggyel lehet közlekedni az egész ország területén. Az integrált közlekedési rendszernek része az is, hogy a diszpécserközpont késéskor összehangolja a járatokat, legyen szó autóbuszról vagy vonatról. Mi még ennek csak az elején vagyunk. Sikerült elérnünk, hogy már egyetlen elektronikus kártyával – függetlenül attól, hol váltották ki, Zólyomban vagy Losoncon – jegyet lehet váltani a megye bármely járatán, néhány városi járaton is. A következő lépés a megyei diszpécserközpont létrehozása lesz, a legnehezebb feladat pedig a vasúti közlekedés bevonása az integrált közlekedési rendszerbe. Egyrészt azért, mert rettenetes állapotban van a megye területén, másrészt nem fejlesztik, hanem inkább megszüntetik az egyes vonalakat. Jelenleg vonattal lehet a legnehezebben és a leglassabban közlekedni a megye területén. Nem tudom, mit sikerül ebből megvalósítani, egyeztettünk Érsek Árpád közlekedési miniszterrel is, ő azt mondta, elégedett lesz, ha az északi vonalon sikerül megközelíteni a 150 km/órás sebességet. 

Korábban a Svet zdravia társaság érdeklődött a rimaszombati kórház üres pavilonja iránt, az adásvétel Marian Kotleba miatt nem valósult meg. Van esély az üres szárny felújítására?
Igyekszünk megoldani ezt a kérdést, tárgyalunk róla, elálltak attól a szerződéstől, melyet korábban készek voltak aláírni. Sajnos, a Svet zdravia most nem érdeklődik olyan intenzíven az épület iránt, mint korábban. Ez érthető, hiszen más projektekbe vágnak bele, például a pozsonyi kórház megépítésébe.
 

Mit tervez a megye az egykori tornaljai gimnázium épületével?

Nem szeretnénk eladni egyetlen épületünket sem. Szeretnénk létrehozni egy non profit szervezetet, melynek a megyei épületek revitalizálása lesz a feladata. Ilyen problémával a megye több területén szembe kell néznünk. Tavaly egy megüresedett zólyomi gimnázium épületét kezdtük el revitalizálni. Úgy döntöttünk, hogy a helyiek igényét vesszük figyelembe, egy többfunkciós központ kialakításán dolgozunk, ahol szociális szolgáltatásokat kínálnánk, üzlethelyiségek, bérlakások létesülhetnek. Ezt szeretnénk Tornalján is.

Vannak eszközei a megyének arra, hogy hasson a hozzá tartozó iskolákra, hogy új, színvonalas szakképzés folyjon náluk?

Az iskolákra tudunk hatni, ha azonban nem érdeklődik elég diák egy-egy szakirány – akár egy megszűnt szakirány – iránt, akkor nagyon nehéz dolgunk van. Megszüntetni jóval egyszerűbb egy szakot, mint újraindítani. Tornalján megszűnt a varrónőképzés, létezik még egy kétéves képzés, melyet olyanok látogatnak, akik nem fejezték be az alapiskolát. Itt is létre lehetne hozni egy szociális vállalatot, ahol munkaruhákat, munkaeszközöket készítenének, olyanokat, melyekre a szakközépiskolákban szükség van. Ezzel szeretnénk motiválni a diákokat, és perspektívát kínálni nekik. Gyakran előfordul ugyanis, hogy nem fejezik be az iskolát, mert nincs elképzelésük a jövőjükről. Több szociális vállalatban gondolkodunk, úgy véljük, a szociális vállalatokról szóló jogszabály egészen jól alkalmazható, bár vannak olyan részei, melyeket a gyakorlatban ki kell próbálni. Természetesen nem akarjuk mi foglalkoztatni az összes lakost, akiknek a munkaerőpiacon nincs esélyük, de szeretnénk olyan bázisokat kialakítani, melyek motiválhatják a polgármestereket, a non profit szervezeteket, a vállalkozókat. Nálunk az ilyen lakosok foglalkoztatása – a védett műhelyekben – alig éri el az egy százalékot.

Bírálói kifogásolják, hogy a fia lett a helyettese. Miért ragaszkodott ehhez?

Ondrej Lunter mandátumot kapott a szavazóktól, ezért a választás másnapján deklaráltam, hogy alkalmas ennek a posztnak a betöltésére. Egy évig tanácsadómként dolgozott, és a frakció javasolta az alelnöki posztra.

Emiatt a lépése miatt sokan Kotlebához hasonlítják, aki közvetlen családtagjait alkalmazta a megyében. Jó döntés volt?

Mindig lesznek olyanok, akik nem az eredmények alapján ítélik meg a munkánkat. Nekem az a fontos, hogy a képviselők ezzel azonosultak, és egyhangúlag szavazták meg alelnökké. Előtte egy évig ingyen dolgozott képviselőként, most alelnök. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt nem lehet összehasonlítani azzal, amikor valaki csak azért kap meg egy posztot mert a családtagja a megyefőnöknek.