Lovaskocsival Franciaországból Vlagyivosztokba – 12 év alatt

A kék-piros, két ló vontatta karavánhoz egy kis kocsi is tartozott, kiderült, hogy két ebet szállít. Az 54 éves Thierry Strack a francia Bretagneből indult 2009 február 16-án.

„A hadseregnél dolgoztam. Ötvenévesen abbahagytam a munkát, eladtam a házamat, az autóimat, mindenemet. Négy évvel ezelőtt megvettem a lovakat, megtanultam bánni velük, edzettem őket, megterveztem az utat, berendeztem a karavánomat és elindultam. Három évig Franciaországot jártam” – mesélte Thierry, aki két napig maradt Kürtön.

A falu szélén egy zöld tisztáson a lovak is jóllaktak, a kürtiek a messziről jött vendégről is gondoskodtak. Volt, aki vizet, gyümölcsöt, zöldséget hozott neki, akadt, aki meghívta ebédre. A férfi évente egyszer vonattal vagy repülővel hazautazik, meglátogatja lányait és szüleit Franciaországban, ilyenkor gondozóra bízza a lovait. „Három oknál fogva vágtam neki az útnak: az idő elszalad, de nem mindegy, hogyan peregnek az évek. Szeretném látni, milyen az élet keleten. Nem utolsósorban pedig szerettem volna kipróbálni őseim életformáját. Apám egy cigány karaván egyik kocsijában született Franciaországban” – mesélte Thierry, aki 5-6 kilométeres óránkénti sebességgel naponta 20 kilométert tesz meg. Meggyőződése, hogy nem az úti cél, tehát Vlagyivosztok mielőbbi elérése a legfontosabb, hanem maga az utazás. Télen leáll a kocsi. Idén várhatóan szeptember 20. körül ér Nagyváradra, ahol egy farmon tölti majd a telet, dolgozni fog a kosztért és a kvártélyért. „A pénz nem érdekel, csak az élmények és az emlékek. A fényképek, amiket később nézegethetek” – mondta Thierry, aki könyvet ír az életről, a halálról, az élményeiről, amelyekből már most tengernyi van.

Előfordul, hogy meggyűlik a baja az ideges sofőrökkel. Mivel autópályán nem közlekedhet, megesik, hogy a keskeny kerékpárúton baktat. „Ami rögtön szembetűnő volt Szlovákiában, hogy rengeteg a szemét. Amúgy szép az ország, nagyon kedvesek az emberek. Azonnal figyelmeztettek, hogy zárjam a kocsit, legyek elővigyázatos. Azt viszont nem értem, Pozsony környékén miért emelnek betonfalat a házak köré, olyanok, mint az erődítmények” – mereng Thierry, akiről sugárzik az elégedettség és a boldogság.