A kisebb járási vagy városi kórházak vészharangokat kongatnak. Az ígéretek ellenére az állam a felgyülemlett adósságokat eddig nem rendezte, az önkormányzatok költségvetése viszont nem engedi meg, hogy támogassák az egészségügyi intézményeket. A betegek viszont megszokott kórház(uk)ban szeretnének gyógyulni.
Létbizonytalanság és pénztelenség a kórházakban
A tavalyi gyűgyi összejövetelen dr. Kövér Péter, a királyhelmeci kórház igazgatója arról számolt be, hogy januártól közhasznú intézetté alakulnak azért, mert a városnak a kórház átvételére, üzemeltetésére nincs pénze. Úgy vélte, az átállás nem valósítható meg a régi adósságok – 45 millió korona – rendezése nélkül, de a valóság más. Mivel nem jelent meg a találkozón, telefonon érdeklődtünk az új helyzetről. – Az év elejétől a 220 kórházi férőhelyet 165-re csökkentettük, megváltunk 70 alkalmazottól, így 251-en maradtunk. Ez, valamint a 27,5 százalékos bércsökkentés havi 1,3 millió koronás megtakarítást eredményezett. Az árral szemben úszunk, miközben igyekszünk tartani az ellátás szintjét – nyilatkozta.
Peter Križan Somogyi Tibor felvételei Noha dr. Peter Križan, a pozsonyi (egyházi) Irgalmasok Kórház igazgatója a vidéki kollégáival hasonló nehézségekkel szembesül, öt éve törölte szótárából a probléma kifejezést. – A rendszerváltás óta nem sikerült elérni, hogy az egészségbiztosítók a kórház típusától függetlenül, igazságosan fizessenek a betegellátásért. Az epeműtétnek egy árat kellene szabni, ez vonatkozna a III. típusú fővárosi kórházra éppúgy, mint az I. vagy II. típusú vidékire. Az eltelt évek alatt viszont beállt egy pozitív változás: megszűnt a nem állami kórházak iránti bizalmatlanság, a közhasznú intézetek nem államiak, létjogosultságukat nem kérdőjelezi meg senki. Igaz, míg államiak voltak a minisztériumi rendelet értelmében kötelesek voltak emelni a fizetéseket akkor is, ha a költségvetésükből nem futotta. Most viszont, mivel nehéz biztosítani a működéshez szükséges anyagiakat, a non-profit kórházak igazgatótanácsa bércsökkentéshez folyamodik. Itt most nem a „segíts magadon az Isten is megsegít”, hanem a „segíts magadon ahogyan lehet, ahogyan tudsz” elve érvényesül – mondja Križan doktor.
A megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozó kórházak igazgatói szerint az ő helyzetük sem rózsás, hiszen új „főnökeik” a költségcsökkentés miatt nyomást gyakorolnak rájuk. – Takarékoskodni akkor lehet, ha előbb beruháznak az intézetekbe. Jó volna, ha tudatosítanák, a létszámleépítés következménye a kórház működésképtelensége. A helyzetet az igazgatócsere sem oldja meg – vélekedtek az érintettek. Többen a készülő új pénzügyi rendelettől remélik az áldatlan állapotok orvoslását, bár a Nová Baňa-i igazgató szerint semmi sem változik. – Csak a rendelkezésre álló anyagiakat osztják el, az egészségügyi ágazat nem kap több pénzt. A vidéki közhasznú kórházakban minimálbérért minimálisra szűkül a betegellátás. Aki teheti, külföldre távozik, nemcsak Csehországban és Ausztriában, hanem Norvégiában és ĺrországban is orvoshiány van.
A partizánskei non-profit kórház igazgatója inkább lemondott tisztségéről, mintsem teljesítse az igazgatótanács határozatát: 380-ról 280-ra redukálja az alkalmazottak számát, 25-30 százalékos bércsökkentést hajtson végre. – Ilyen feltételek mellett nem szavatolható a gyógyítás, ennek jogi következményeit nem vállalom. A vidéki kis kórházak ellehetetlenítésével, az ott élő lakosság kárára emelkedik a volt járási, illetve a városi kórházak túlélési esélye. Nem igaz, hogy a gyorsmentők megoldják a sürgősségi betegellátást. A haldoklót hiába szállítja a rohamkocsi az ötven kilométerre levő kórházba, nem lehet megmenteni. A halott páciens a jó beteg, hiszen nem kerül pénzbe – mondott lehangoló véleményt, majd hozzáfűzte: a fehérköpenyesek magukra maradtak az intézetek megmaradásáért folytatott küzdelemben. A vidéken élők akkor kapnak észhez, ha majd elveszítik azt, amit megszoktak.
Dr. Peter Olajoš a Szlovák Orvosi Kamara nevében leszögezte: kevés szó esik az egészségbiztosítókon kívüli pénzforrásokról, de arról is, hogy a városi, a megyei önkormányzatok nem fogták fel, támogatniuk kell az egészségügyet. Az orvos-képviselők pedig a politikai nyomásnak engedve hagyják jóvá az olyan határozatokat, amelyek gyakran a kis kórházak kárára születnek.
Egy betegágyra jutó alkalmazottak száma
USA 3,9
Nagy Britannia 3,5
Norvégia 3,5
Dánia 3,2
Spanyolország 2,6
Hollandia 2,2
Törökország 1,6
SZLOVÁKIA (non-profit kórházak) 1,4-1,6
Korea 1
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.