Lehetetlen helyzetben a szakdolgozatíró diákok

Dušan Lechner: A felújítást lelassította a Mihály-kapu utcán lévő épület kritikus állapotaA könyvtár három épületének felújítási munkálatait az előrejelzések szerint nem sikerül időben – ez év novemberéig – befejezni. A Klarisszák utcai épületet már júliusban átadták, a Ventúr utcai Leopold de Pauli palota és a Mihály-kapu utcán lévő Magyar Királyi Kamara székházának felújítása valószínűleg jövő tavaszig is eltarthat. A munkálatok azért húzódnak el, mert az óvárosi történelmi könyvtárépületek rekonstrukciója idő- és pénzigényes folyamat.

Az Egyetemi Könyvtárat 1919-ben hozták létre, először a pozsonyi székhelyű Comenius Egyetem könyvtára volt, 1954-től akadémiai küldetése mellett a nemzeti, tudományos könyvtár funkcióját is betölti. Könyvállománya meghaladja a 2,3 millió példányt, beleértve a hazai és külföldi kiadványokat, az ENSZ- és UNESCO-publikációkat, a régi értékes könyveket és a modern hang-, film- és videofelvételeket. Ha egymás mellé raknánk ezeket a kiadványokat, a sok könyv és folyóirat 28 kilométer hosszú lenne. Évente 640 ezer kiadványt kölcsönöznek, olvasóiknak száma meghaladja a 17 ezret.

Dušan Lechner, az Egyetemi Könyvtár könyvfeldolgozó részlegének igazgatója lapunknak elmondta, a felújítást lelassította a Mihály-kapu utcán lévő épület kritikus állapota is, ahol jelenleg nagy erővel folynak az építési munkálatok, az épületbe új villany- és vízvezetéket vezetnek be, új kazánházat építenek, sőt a korszerűsített könyvtárat felszerelik még klímaberendezéssel is.

KÉTMILLIÓ KÖNYVNEK KELL HELY

Az óvárosi történelmi könyvtárépületek rekonstrukciója idő- és pénzigényes folyamatHorváth Árpád felvételei Lechner elmondása szerint a legnagyobb gondot a könyvállomány elhelyezése és raktározása jelentett, hiszen több mint kétmillió könyvet kellett elszállítaniuk a felújítás alatt álló épületből. Erre a célra raktárhelyiségeket béreltek a közelben. Az építkezési munkálatok során a Liszt-kertben középkori régészeti lelőhelyre bukkantak, ennek feltárása is időigényes.

Ottjártunkkor – noha állítólag szigorúan ellenőrzött és veszélyes hely – gond nélkül bejutottunk az épületbe, az építkezési munkálatokat végző cég munkatársai mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, készségesen felajánlották, hogy felvisznek bennünket teherliften a harmadik emeletre. Bár teherliften még nem utaztunk, visszautasítottuk a nagy utazást, mert kissé veszélyes vállalkozásnak tűnt. Már az önmagában nevetséges látvány lehetett, ahogy magas sarkú cipőben ott ugrándoztam a bontott téglák és poros deszkák között, keresve a könyvtár weboldalán feltüntetett 322-es ajtót, hogy Dušan Lechnerrel beszélhessek. A könyvfeldolgozó részlegének igazgatója (kalandos utunk után végre megtaláltuk) tágra nyílt szemekkel, rosszallóan hallgatta, hogy bementünk a romos épületbe, és felvilágosított, hogy tiltott dolgot cselekedtünk. Mikor elmondtuk neki, hogy senki sem szólt ránk, sőt a fiúk még a teherliften is szívesen felvittek volna bennünket a harmadikra, hüledezve vetett véget „felvilágosító órájának”.

A DIÁKOKRA NEM GONDOL SENKI?

Nagyon nemes kezdeményezés volt, hogy nekiláttak végre az elavult könyvtár felújításának, de egy dologra nem gondoltak. Aki járt kis hazánkban egyetemre, az tisztában van azzal, hogy a hallgatók számára előírt szakirodalom beszerzése örök gond. Az egyetemek kari könyvtáraiban csak korlátozott számban találhatóak meg a könyvek (ha egyáltalán van belőlük pár példány, mert a jövő „értelmiségijei” gyakran ellopják, kitépik a legfontosabb oldalakat), így egy-egy vizsga előtt harcolni kell szak- és tankönyvekért. Ha nem sikerült felkutatni a könyveket, a diákok rohantak az egyetemi könyvtárba, hiszen köztudott, hogy ott mindenből több példány van. Volt. Most nincs. A könyvek ott hevernek valamilyen raktár mélyén, az ember fiának nem hozzáférhetőek. Egy magát megnevezni nem kívánó egyetemi hallgató felháborodottan tette fel a kérdést, hogyan írja meg a szakdolgozatát, ha zárva van a könyvtár. Mert hát szakirodalommal kell(ene) dolgoznia, régi folyóiratokat kellene átböngésznie, hogy egy témáról átfogó, színvonalas szakdolgozatot írhasson.

A KUTATÓK HELYZETE IS NEHÉZ

Az épület jelenleg egyetlen használható része a könyvtár alatti átjáróDe nemcsak a diákok, a kutatók is nehéz helyzetben vannak. Hizsnyai Tóth Ildikó, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének kutatója lapunknak elmondta, az Egyetemi Könyvtár bezárása óta elég nagy gondot jelent a kutatásaihoz szükséges szakirodalom beszerzése. A Madách-díjas műfordító jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia Könyvtárában folytatja kutatásait, bár bevallása szerint ennek a könyvtárnak sokkal behatároltabb a könyvállománya, mint az Egyetemi Könyvtárnak. Gyakran előfordul, hogy éppen az a könyv „veszik” el, amelyikre munkájához a legnagyobb szüksége lenne. A kutatók többsége igénybe veszi a könyvtárközi kölcsönzést, mely alatt azt kell érteni, hogy a kívánt könyvet megrendelik egy másik, esetenként akár külföldi könyvtárból, persze ez nem ingyenes.

Hushegyi Gábor esztéta, a Comenius Egyetem magyar tanszékének adjunktusa elárulta, tudta előre, hogy bezárják az Egyetemi Könyvtárat, így tavaly novemberben kikölcsönözte azokat a könyveket, amelyek kutatásaihoz szükségesek, hiszen ezeket a könyveket mindaddig nem kell visszavinni, míg meg nem nyitja kapuit a felújított könyvtár. Aki kicsit előrelátóan gondolkodott, az ellátta magát előre szakirodalommal, de természetesen előjönnek újabb és újabb témák, az azokhoz szükséges szakirodalomhoz most nem tud hozzáférni, ám ezt a lehetőségekhez mérten megpróbálja korrigálni. A kutató így bizonyos témákról még fél évig lemond, ha nem jut el a bécsi, a budapesti vagy a turócszentmártoni nemzeti könyvtárba. Ez nem jelenti azt, hogy a kutatási munka állna, mert ilyenkor a szakember munkájának azon részén dolgozik, amelyhez van hozzáférhető szakirodalom. Hushegyi Gábor témakörében a Szlovák Tudományos Akadémia, a Szlovák Nemzeti Galéria valamint a Képzőművészeti Főiskola könyvtárai nagyon sokat segítenek, ezen kívül kéthavonta pár napot eltölt a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban is.

Hushegyi Gábor elmondta, az Egyetemi Könyvtár az utóbbi időkben már méltatlan körülmények között működött. Valószínűleg a felújítási munkálatok befejeztével tisztességes környezetben lehet majd bemenni a könyvtárba, és a liftaknákból előkerülnek azok az értékes, régi könyvek, amelyek annak idején bezúdultak oda, és ezek a kincsek is mindenki számára hozzáférhetőek lesznek.

„A legrosszabb helyzetben nem is mi, kutatók és tanárok vagyunk, hanem a diákok, mert mi a munkánkat meg tudjuk oldani átcsoportosítással, hangsúlyeltolódásokkal, ám a diákok a kötelező irodalmat elsősorban eddig az Egyetemi Könyvtárból kölcsönözték ki, ott volt csak hozzáférhető egy-egy tankönyv legtöbb példányban.

Ez nagyon komoly gondot jelent a vizsgákra való felkészülésben. Szomorú, hogy lesz, akinek már a második iskolaéve úgy telik majd el, hogy nem tudja megszerezni a tanulmányaihoz szükséges szakirodalmat” – tette hozzá a magyar tanszék adjunktusa.

MARAD A KÖNYVHAJSZA

A kétségbeesett egyetemi hallgatókat sajnos nem tudjuk megnyugtatni, hiszen Dušan Lechner ígérete szerint az Egyetemi Könyvtár április végén nyitja meg a kapuit. Addig marad a hiányos tanszéki könyvtár, a könyvhajsza.

A könyvtár korszerűsítése a 2001-es év végén kezdődött, előreláthatólag 300 millió koronába kerül majd.

Nyugtasson meg mindenkit a tudat, hogy a történelmi épületek felújítási munkálatainak végeztével az Egyetemi Könyvtár többfunkciós kulturális és könyvtári központtá válik, szolgáltatásainak színvonala nem marad majd el a nyugat-európai nagy könyvtárakétól. A modern könyvtári szolgáltatások mellett kiállításokkal, kulturális rendezvényekkel várják az olvasókat.